"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. április 14., vasárnap

1912. 04. 10.Elindult végzetes útjára a Titanic luxushajó Southampton-ből

1909 tavaszán egy acélhegy kezdett nőni az ég felé. A hajó vízkiszorítása 66 ezer tonna volt, a hajótest 4 bérháznyi széles, kolosszális gőzgépeinek mindegyike akkora volt, mint egy háromemeletes ház. Gulliver utazásaiba illő jelenet volt, amikor 20 lóra volt szükség, hogy a hajó horgonyát keresztülvontassák Belfast utcáin. Néhány megfigyelő fenyegetőnek találta ezt az óriást és rémálomba illő méreteket írtak le róla. De rossz előérzeteik hamarosan valósággá váltak, és ennek a hajónak a sorsa még ma is lebilincseli a világot, neve pedig a tragédia szinonimája.


Az a hajó, melyet a maga korában elsüllyeszthetetlennek tartottak 1912 április 14-én 23.40-kor az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött, és április 15-én 02.20-kor végleg elsüllyedt. A fedélzetén lévő 2227 utasból 1513-an vesztették életüket a jeges vízben. Az utasok közül főleg az első és második osztályon utazók menekültek meg, mivel ezek voltak legközelebb a mentőcsónakokhoz. A Titanic SOS-jelzéseit több közelben tartózkodó hajó is vette, de mire a helyszínre értek az óceánjáró már a fenéken pihent. Feltételezések szerint a hajón egy kb. 100 m hosszú repedés keletkezett és ezen áramlott be a hatalmas mennyiségű víz a hajóba.

Morgan Robertson amerikai író a múlt század végén írt egy "A Titán roncsa" című regényt. A regény arról szól, hogy egy angliai gyárban felépül egy hatalmas utasszállító hajó, amelynek a Titan nevet adják. Szerinte 1898-ban indul el az angliai Southampton-ból a valaha létezett legnagyobb, luxusmódra berendezett hajó Amerika felé. De a hajó nem érkezik meg Amerikába, mert út közben jéghegynek ütközik és elsüllyed. Regényében a hajót elsüllyeszthetetlennek tartották. A könyv 1898-ban jelent meg és az esemény 14 évvel később 1912-ben következett be. A regényben szereplő hajón - csakúgy mint a valóságban -, azért pusztult el nagyon sok ember mert kevés volt a mentőcsónak.

A hajóval együtt a tengerbe veszett egy William Stead nevű újságíró is, aki 1892-ben írt egy novellát melyben egy óceánjáró rengeteg áldozatot követelő pusztulásának vízióját jelenítette meg az északi vizeken. Stead aki spiritiszta volt, előre látta saját végzetét.

Több korabeli feljegyzés tanúsít egy különös esetet. Amikor a hajó Angliából előbb a francia Cherbourgba ment, hogy ott is utasokat vegyen fel, egy női utas bár Amerikába szólt a jegye, váratlanul kivitette a poggyászát a partra és otthagyta a hajót. Arra hivatkozott, hogy erre rábeszélte egy ismeretlen férfi, akit sem az előtt, sem később nem látott. Az idegen azt állította, hogy a Titanic el fog süllyedni. A történetet később megerősítették a katasztrófa után megmenekült utasok, akik látták-hallották ezt a jelenetet.

Történet egy másik hajóról amelyet Titanian-nak hívtak.

A Titanian 1935 áprilisában szenet szállított Tyne-ból Kanadába.
Egy éjszaka William Reeves volt őrszolgálatban, amikor rossz
előérzete támadt.

Ahogy közeledtek ahhoz a helyhez ahol a Titanic elsüllyedt, szorongása teljesen elhatalmasodott. Megállíthatta volna a hajót csupán egy rossz előérzet miatt? Döntésében végül is egy fantasztikus egybeesés segített. Azon a napon született amikor a Titanic elsüllyedt. "Veszély előttünk" kiáltott fel a hídra. Alig mondta ki, máris egy hatalmas jéghegy tűnt fel előttük. Éppen hogy el tudták kerülni az összeütközést.

forrás: Történetek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése