A libák körülvesznek minket, végigkísérik életünket. Itt van például az épp aktuális Márton nap, mikor is kötelező jelleggel habzsoljuk a libamájat, -mellet, -combot; ki mit szeret. De miért pont liba?
Márton egy római tribunus fia volt, 316-ban született. 371-ben a Loire menti Torus püspökévé választották; ő azonban elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák közé, de azok elárulták: hangos gágogásba kezdtek, így a rejtőzködő Mártonnak nem sikerült elkerülnie a püspökséget. A hagyomány szerint meggyőző és hiteles püspök volt, 397-ben történt halála után igen népszerűvé vált: Franciaországban nemzeti szentként tisztelték, Ausztriában csak Karintia tartományban negyvennégy templomot szenteltek neki; november 11. körül pedig a gyerekek lampionos felvonulásokkal, a felnőttek a Márton napi libával emlékeznek rá máig, és más népszokások is élnek még, amelyek e naphoz kötődnek.
Márton és a libák, újborokkal kísérve
Márton szerénysége, libák közé bújása jól jött az újkori marketingeseknek, a szentéletű püspök neve napjához kapcsolódó rendezvények szervezéséhez. A novemberi libaevés ugyanis valójában már a középkorban – az első írásos emlékek 1171-ből valók – egy sokkal hétköznapibb ténnyel függött össze: Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ekkor kapták meg a cselédek az évi bérüket és mellé 1-1 hízott libát, mivel a szárnyasok éppen erre az időszakra érték el ideális súlyukat. Az őszi szüretből származó újborok is ekkora forrtak ki a pincékben, így a módosabb gazdáknál a libalakomát friss borral öblítették le.
A néphagyomány szerint Márton napján ha a lúd jégen jár, akkor karácsony vízben poroszkál.; valamint aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik. Ne engedjük ki hát kedvenc libánkat a korcsolyapályára 11-én, hadd legyen fehér a karácsony; és együnk sok ludat, hisz nagy a választék: itt van például előételnek a libatepertő lilahagymával; majd libaleves maceszgombóccal, esetleg házi liba erőleves lúdgégetésztával; főételnek meg libamáj vörösboros mézes erdei gyümölcsökkel, ropogós libacomb tejfölös-sajtos krumplival, libamell erdei gombával, vagy libát libával fogyasztani kívánóknak töltött libanyak libazsírban pirított burgonyával, libát kacsával óhajtóknak pedig libacomb kacsacombbal és házi savanyúsággal. ....
Szent Márton, a borász
Márton az új bor bírája is, ilyenkor ugyanis már iható az új bor. A Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának.
Márton napján rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. A néphit szerint Márton napján kell lezárni a gazdasági évet. A munkaszerződések eddig a napig szólnak, ekkor hajtják be a jószágot, és ekkor számolnak el a pásztorok. Az utolsó piaci nap is ekkor van az évben.
A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered "püspökfalat" szavunk is.
Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése