Az idő

Példabeszéd a modern életről

Az állatok összegyűltek, és arról kezdtek panaszkodni, hogy az ember valamit mindig elvesz tőlük.
-Elveszik a tejemet – bőgte a tehén.
-Nekem meg a tojásaimat – panaszkodott a tyúk.
-Tőlem a húsomat veszik el, hogy szalonnát készítsenek belőle – mondta a disznó.
- Engem pedig az olajomért vadásznak – tette hozzá a bálna. És csak panaszkodtak, panaszkodtak. Végül a csiga is megszólalt…
-Nekem van valamim, amit az ember is nagyon szeretne, jobban mint bármi mást. Ha tudná, biztos el is venné tőlem. Nekem ugyanis van IDŐM.

Rendelkezésedre áll a világ összes ideje, csak legalább önmagadra fordítanád! Mi gátol meg benne?

A boldog halász

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott. - Miért nem mégy ki a tengerre halászni? – kérdezte a gyáros.
- Mert ma már elég halat fogtam – válaszolta az.
- De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? – kiváncsiskodott tovább a gyáros.
- Mit csinálnék vele? – kérdezett vissza a halász.
- Több pénzt keresnél – hangzott a válasz. – Akkor szereltethetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál.
Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne…vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
- S akkor mit csinálnék? – kérdezte a halász.
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok? – kérdezte az elégedett halász.

Bölcsebb a boldogságra való képességünk épségére vigyázni, mint sok pénzt keresni.

Forrás: Mentalhigiene