"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. július 5., péntek

Hungarikum lett a karcagi birkapörkölt

A Hungarikumok Gyűjteményének részévé vált a karcagi birkapörkölt, amelyet a mai napig egyedülálló, még a nomád korban kialakult módon főznek. A karcagi birkapörkölt széles körű kedveltségére jellemző, hogy a Nagykunságban elképzelhetetlen nélküle keresztelő, lakodalom, névnap, vagy bármilyen közösségi összejövetel. A Nagykunságban a juhtartás mindig fontos része volt az állattartásnak. A karcagi módra főzött kunsági birkapörkölt a Nagykunság jellemzője.A kunsági birkapörkölt ízvilágában teljesen eltér az Alföld többi városában szokásos ételektől, de a Kunságon belül is a karcagi igen archaikus főzési technikát jelent. Karcag a a "Nagykunság fővárosa" E város lakói őrzik és ápolják hagyományaikat, büszkék múltjukra és jelenükre egyaránt.

Különleges nép a kun.


Magyarország etnikai térképén különös színfoltot jelentenek a kunok. Magyar is, és nem is. Vérbeli magyarok lettek az elmúlt századokban, kurucok, magyar szabadságharcosok oldalán harcoltak, miközben őrizték autonómiájukat.
 A róluk szóló írások kiemelik a harcos természetet, a nomád életforma teremtette szilaj szellemet, aminek nyomát a kunságiak sajátos történeti tudatában még ma is fellelhetjük.
 Kik voltak és honnan jöttek ezek, a történelmüket átverekedõ török mûveltségû néptöredékek, akiknek különféle elnevezésérõl, úgy mint koman, kuman, kun, szári, kipcsak bizánci és latin nyelvû források is megemlékeznek? 
Ha megállunk a Radnai-hágó csodálatos vidékén, nem mehetünk úgy tovább, hogy meg ne emlékezzünk arra, hogy Kötöny kun vezér körülbelül 770 éve itt vezette be népét - a mintegy negyvenezer családot - a Kárpát-medencébe.  


1239-ben Kötöny kán, a kunok fejedelme, menedéket és bebocsáttatást kért a magyar IV Béla királytól, ugyanis a kétszáz évig virágzó Kun Birodalomnak, Cumania-nak, a terjeszkedõ mongol Birodalom véget vetett. A kunok a Radnai-hágónál várták IV. Béla király döntését, ami 1239-ben, húsvét másnapján történt meg. A második honalapítóként is tisztelt uralkodó Kötöny elé lovagolt, s a krónikák szerint királynak kijáró tisztelettel fogadta a kunok vezérét, és behívta õket az országba. 
A kunok teljes letelepítése, befogadása, életmódjuk megváltoztatása természetesen hosszú, és küzdelmekkel terhes idõszak volt. Véglegesen csak évszázadokkal késõbb fejezõdött be.  
Állíthatjuk azonban, hogy a kunok életének határpontja köthetõ a Radnai-hágóhoz, hiszen három alapvetõen fontos területen volt határpont a kunok számára: az új hazát illetõen, az életmód-váltás tekintetében és új vallásuk felvétele terén.

Új haza
IV.Béla király befogadta a kunokat, azon feltétellel, hogy megígérték rendelkezésre állnak a háborúk alatt. És ezt a megelõlegezett bizalmat a kunok a legdrágábbal hálálták meg: készek voltak életüket és vérüket áldozni királyukért, új hazájukért. 
A keleti taktikával harcoló kunok, melyek hadserege fõleg könnyûlovas íjászokból állt, erõs támaszai lettek a királynak, jelentõs erõt képviseltek a királyi hadseregben. Katonai feladataik miatt a kunok jelentõsége egyre nõtt. A kunok 150 éven át az Árpád-házi királyok fõ támaszai lettek. Az Árpád-házi királyok számára a kun közösség katonai szempontból volt nagyon fontos, hisz a magyar királynak nem volt megfelelõ számú, azonnal mozgósítható és hûséges hadserege. Így a kunok a székelyek mellett a legfontosabb olyan magyar népelemmé váltak magyar földön, akik nélkül ezentúl magyar király nem harcolt. Az Árpád-korban a Magyar Királyság hadseregének legnagyobb létszáma 40-50 ezer fõbõl állt, ebbõl 10 ezer kun katona volt.
Ha csak a kun eredetû szavainkat vesszük sorba, megfigyelhetjük, hogy úgy olvadtak be a magyar nyelvbe, ahogy a kunok a magyarságba. Ilyen kun eredetû szavaink, melyek szervesen beépültek a magyar nyelvbe: balta, bicska, buzogány, csákány, hurok, kalauz, kobak, komondor, köldök, köpönyeg, özön, tõzeg.
Új életmód
A kunok eredetileg nomád nagyállattartó életmódot folytattak, és törzsi-nemzetségi szervezetben, sátortáborokban éltek. A mai Kazahsztán, majd Ukrajna területén létrehozták a 11-12. századi Európa legerõsebb nomádállamát. A korabeli krónikák és tudósítások Kunországnak hívták ezt az államot. Ötvösmûvészetük és fémmegmunkálásuk igen fejlett lehetett. Idejük nagy részét pásztorkodással, állattartással töltötték. Bizonyos csoportjaik, ha letelepedtek valahova hosszabb idõre, a tárgyi és nyelvi emlékek szerint földmûveléssel is foglalkoztak. 
Törvényeiket maguk szabták, elszámolással csak közvetlenül a nádornak tartoztak. A XIX. századig tartott ez a különös jogállapot, melyhez fogható nem volt Európában. 
XV-XVI. századra a kunok megtelepülése befejezõdött. Mindez életmódváltást, asszimilációt, és átalakuló kultúrát jelentett számukra, azonban a zárt társadalmi berendezkedés következtében az egykori kun mûveltség számos eleme nemzedékrõl nemzedékre öröklõdött.
A kun nép úgy integrálódott a magyarságba, hogy bár nyelvét felcserélte, azonban identitását a mai napig megtartotta.
Forrás:  a kunok bejövetele 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése