"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. november 26., hétfő

A magyar bajusz

A nemzetközi bajusz- és szakállversenyeken a bajuszkategóriák egyike a magyar bajusz címet viseli

Magyar királya van a magyar bajusznak...Járomi Zsoltnak, a  negyvenöt éves erdőkertesi tanárnak sikerült az, ami magyarnak eddig soha: az idei szeptemberi franciaországi bajusz és szakáll Európa-bajnokságon első helyezést ért el a magyar bajusz kategóriában. Az aranyérmet eddig olaszok és amerikaiak szerezték meg, hosszú évekig pedig egy német taxisofőr dicsekedhetett Európa legszebb magyar bajszával. És hogy mitől magyar egy bajusz? Középen két oldalra el van választva, bozontos, a vége pedig felfelé kunkorodó. A szájszélnél lejjebb nem nőhet, szájzugtól legfeljebb másfél centiméterre nyúlhat ki.



A magyar és rokon népeknél a bajuszviselet minden évszázadban aktuális volt, egészen az ókortól kezdve. Míg a tőlünk keletebbre élőknél a szakáll volt a fő arcszőrzet, a tőlünk nyugatabbra honosoknál a borotvált arc dívott. Mondják, hogy a világ 8. csodájaként számon tartott kínai agyaghadsereg terrakotta katonái is Kr. e. 3. századi hun harcosok másai, mind bajuszt viselnek ugyanis.

  Öntudatos, büszke viselete a magyarnak a bajusz, és örökké az is volt. A jellegzetes arcszőrzet mindenütt ott ékeskedett: kezdve Albrecht Dürer német reneszánsz festő hátrafele nyilazó magyar harcosától, a 14. századból származó székelyderzsi freskón át – rajta Szt. László király bajusszal és szakállal. A sárvári várban látható freskó harcosa is bajuszos, egy Bethlen Gábor korabeli pénzérme is e kultuszról árulkodik, ezen a fejedelem bajusza még nagyobb, mint szakálla. Értékes illusztrációkkal szolgáltak a székelykeresztúri Molnár István Múzeum kályhacsempe leletei is, amelyek egy 16. századi kúriából származnak. Ezek korhű adatokat nyújtanak a harcosok viseletével és fegyverzetével kapcsolatosan; kopjás vitézek láthatók rajtuk.


A magyar bajuszt először 1906-ban írta le Herman Ottó egy tanulmányban, amelyben 26 bajusz elnevezést és formát jelöl meg. Az írás polémiát váltott ki: Lehr Albert szerint különbség van ugyanis a kajla és a félkajla bajusz közt, ő a gyűjteményhez hozzáadott még 50 féle bajusztípust..

 Azok, akik idegen szemmel látták a kor magyarságát, igen fontosnak tartották kiemelni a bajusz lényegi szerepét a magyar társadalomban: Hans Normann német utazó 1883-ban ezt írja: „Elválaszthatatlan társa a magyarnak a bajusza. (...) A magyar úgy tekinti a bajuszt, mint valami, a királytól adományozott bajusz-rendet, amelyet csak magyar ember viselhet". Nélküle még érvényesülni sem lehet.    /erdély. ma/

A magyar nyelv is ékesen bizonyítja, hogy a bajusz elválaszthatatlan a magyar férfiak arcától, mondhatjuk igazi hungaricum.

Magyar bajusz elnevezések és jelzők    


kacifántos, kackiás, kacor, kacsos, kacskaringós, kajcsos, kajla, kanász, kandúr, karcsú, kaszás, káplás, kefe, kemény, kender, kese, kesely, keskeny, kicsapott, kifent, kihúzott, kikent,   konya, kócos, kopaszszájú (bajusztalan), kótyavetye, kölcsönkért, kötél, kunkorodó, kusza, kurta, kurucos  /Szilágyi Péter/
Forrás: /Képek/

 Magyar Bajusz



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése