Az Erzsébet híd

Mi, budapestiek naponta járkálunk el mellettük, alattuk, fölöttük, sőt még rajtuk keresztül is, mégsem vesszük észre, hogy ott vannak. Ha turisták érkeznek a fővárosba, Budapest egyik jellegzetességeként mutogatjuk nekik őket, és mindenki le van nyűgözve, hogy milyen fantasztikusak, eredetiek, és méltóságteljessé teszik a várost. Pedig tudjuk ezt jól mi, budapestiek is. Már annyira tudjuk, hogy életünk részévé váltak, és kizárólag használati tárgyként tekintünk rájuk. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Budapest világszerte egyedülálló és csodálatos látképét a Duna hídjainak is köszönheti.



Az Erzsébet híd története az 1800-as évek végén kezdődött, amikor is törvény írta elő, hogy Budapesten két új hídnak kell épülnie. A Ferenc József híd, a későbbi Szabadság híd a Millenniumra el is készült, az Eskü téri azonban még hosszasan váratott magára. A nemzetközi pályázatot ugyan már 1894-ben kiírták, az építkezés csak 1898-ban kezdődhetett el. Történt ugyanis, hogy az első díjat németországi tervek nyerték el: ezek szerint modern kábelhíd épült volna a Duna fölé, de a kormány a költséges külföldi szerkezet helyett az olcsóbb, könnyebben beszerezhető hazai alapanyag és munkaerő, vagyis egy újabb lánchíd emelése mellett döntött. A terveket végül Czekelius Albert és Kherndl Antal készítette el. Az építészeti munkában részt vett Nagy Virgil is, aki már a Ferenc József híd architektúrájáért is felelt. Az építkezés nehezen kezdődött és később sem ment túl simán, mert a meleg vizű források miatt a budai pillér elmozdult, és a munkálatokat fel kellett függeszteni. A hidat, amely 12 millió 403 ezer koronába került, így 1903. október 16-án adták át a forgalomnak – maga József főherceg.

A régi Erzsébet híd születésekor sehol másutt nem szolgált hasonlóan nagy fesztávolságú, mederpillér nélküli lánchíd a földkerekségen. A 290 méter nyílású híd egészen 1926-ig a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt. Keresztmetszete két 3,5 m széles járda, és 11 m széles, eredetileg fakocka-burkolatú úttest volt, a két szélén, közvetlenül a járda mellett villamosvágányokkal. 

A II. világháborúban felrobbantott, és helyrehozhatatlanul megsérült hídból a pesti pilon maradt állva egészen 1960-ig. Felvetődött, hogy a régi hidat építik újjá, azonban a megnövekedett közúti forgalom miatt erről végül letettek, és 1960-ban megkezdődött az új Erzsébet híd építése Sávoy Pál tervei alapján. A kábelhíd a régivel azonos nyomvonalon, a kijavított pilléreken áll, de útpályája szélesebb a réginél, ugyanis a járdákat a függesztőkábeleken kívülre helyezték. Így az új útpálya 18 m széles, 2x2 forgalmi sáv lett, a középre helyezett villamossínekkel. Az újjáépített hidat 1964. november 20-án adták át a forgalomnak.