A Nap

A földi élet fenntartása szempontjából legfontosabb égitest a Nap. Földünk felületén és légkörében minden energia, így a hő, a mozgás, a változások, fejlődések közvetlenül vagy közvetve a Nap sugárzásából származnak.


  A Napra vonatkozó ismeretek a csillagászati irodalom tetemes részét alkotják.   A Nap  az élet szülője és fenntartója.  A régi korok embere pedig minden ízében át is érezte a Nap egyedülállóan fontos szerepét az ő, a társai, sőt az egész élővilág életében. A legtöbb régi nép istennek, fontos, sőt a legfontosabb istenének képzelte. Hívei a Föld több helyén áldozatot, még emberáldozatot is mutattak be neki, hogy megnyerjék és/vagy fenntartsák jóindulatát. Samas, Ré, Héliosz, Sol, Mithrász, Inti, Huitzilopochtli, Sen Nung, Amateraszu-ómikami, Baldr és még sok más néven tisztelték, imádták a Napot, illetve a benne lakó vagy vele azonosított Napistent.

Sok régi nép – mint az egyiptomi, az inka, a japán – a Nap fiának tartotta uralkodóját. Érthető, hogy a királyok és császárok minden módon igyekeztek fenntartani ezt a hitet, amely az el nem múló égi kapcsolat révén örökké tartó erővel tartósítja hatalmukat.

A Nap, vagyis a Napisten legfőbb ténykedése a fény és meleg kisugárzásán kívül a látható (látszólagos) mozgás, a haladás. Már a legrégebbi időkben észrevették, sőt számon tartották a Nap két legfontosabb mozgását.

1. Napi mozgás. A Nap kivételt nem ismerő rendszerességgel felkel a látóhatár keleti peremén, felfelé irányuló íven halad az égen, eléri napi pályája legmagasabb pontját, vagyis delel, majd fokozatosan ereszkedik lefelé, míg a nyugati horizont peremén lenyugszik. Megszűnik a fényesség, a világosság is, jön a sötét, félelmes éjszaka. De lassan dereng a keleti láthatár, pirkad, és a Nap ismét felkél. Napi útját a Nap – vagyis a Napisten – olyan közlekedési eszközön tette meg a nép képzeletében, amilyent maga is használt. Egyiptomban a Níluson közlekedtek, a hajó volt a fő jármű. Ezért Ré, a napisten is bárkában ült, amely az égen, mint vízen haladt keletről nyugatra./Csillagászat/

Ré, a nap két óriási bárkát készített magának. Az egyiken nappal járta be az ég tündökletes tájait, a másikon éjjelente vágott neki föld alatti útjának. És hajnalra újra elérte a napkeleti Benben követ. Minden reggel ragyogó ifjúként indult mennyei útjára - ekkor Hepernek, keletkezőnek hívták -, delelőre már érett férfiként érkezett a mennybolt közepére - ekkor Rének nevezték -, estére mint Atum törődött, fáradt aggastyánként szállt az éji bárkába, és másnap ismét megifjodva kezdte meg nehéz útját. Az égi bárka orrán a haragos Széth őrködött, a vörös isten, és rettentő fegyverével tartotta távol a napisten ellenségeit ./forrás:egyiptomi teremtéstörténet/

Legközelebb a Naphoz

2013. január 2-án   kerültünk a legközelebb a Naphoz, helyi idő szerint 6-kor voltunk legközelebb égi csillagunkhoz.
A Föld ellipszis pályán mozog, vagyis mindig változik a Nap – Föld távolság. Amikor legkisebb ez a távolság, azt nevezzük perihéliumnak, a legnagyobb értéknél pedig naptávolban vagyunk, vagyis aphéliumban. A Föld a mai napon 5 millió kilométerrel van közelebb a Naphoz, mint július elején, amikor a legnagyobb távolságban leszünk a csillagunktól.

Mégis miért nincs meleg? A Föld tengelye nem merőleges a keringési pálya síkjára, ebből adódik az évszakok váltakozása. A déli félteke nyarán ér legközelebb a Föld a Naphoz és ebben az időszakban gyorsabb a mozgása. Ugyanis napközelben felgyorsul a Föld sebessége az ellipszis mentén, viszont naptávolban lelassul, amikor az északi féltekén van nyár./Meteoline/