"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2013. január 14., hétfő

Farsang, fánk

A hagyományos farsangi ételek mindenkori résztvevője, királya a farsangi fánk, amelyről számtalan ízes írás született. A FARSANGI FÁNK legyen könnyű, miként a hab, és omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga.

Fánkot enni legjobban csak úgy puszta kézzel lehet, széjjeltépve, a sűrű házi lekvárba megmártva, és úgy rakni a szájunkba. Ne feledjük, hogy a farsangi fánk ideje hamvazószerdával sem jár le, hiszen különösen ízes második fogás lehet olyan népszerű egytálételek, mint egy jó házi gulyás után.
Ne feledjük azonban, hogy mindig frissen, forrón adjuk az asztalra, és így fejedelmi falatokkal tehetjük boldoggá magunkat és az asztal körül ülőket..ez a finom tésztaféleség egyáltalán nem áll jó lábon a hideggel, sem akkor amikor már megsült, sem amikor még nyers.


Néhány fánkrecept:

Kubikusfánk

Hozzávalók: 4 db burgonya, 1 evőkanál zsír, 1 db tojás, 1 késhegynyi szódabikarbóna, liszt
A kockára vágott hámozott burgonyát megfőzzük, levét leöntjük, a burgonyát összetörjük, majd a zsírral, szódabikarbónával, a tojással és a sóval elkeverjük. Annyi lisztet adunk hozzá, amennyit felvesz. A tésztát vékonyra nyújtjuk, négyzetekre vágjuk, és forró zsírban kisütjük. Melegített szilvalekvárral bőven megöntözve tálaljuk.

Túrófánk

Hozzávalók: 50 dkg savómentes friss tehéntúró, 25 dkg liszt, 2 db tojás, 10 dkg porcukor, 1 csipetnyi só, 1 késhegynyi szódabikarbóna.
A túrót áttörjük, hozzáadjuk a lisztet, majd elmorzsoljuk vele. A tojássárgáját habosra keverjük porcukorral, a sóval és a szódabikarbónával, hozzáadjuk az előbbi masszához. A tojásfehérjét habbá verjük, majd a tésztához adjuk, és óvatosan összekeverjük. A tésztát 1 cm vastagra nyújtjuk, kis fánkokat szaggatunk belőle, és forró, bő olajban ropogósra sütjük. Fahéjas porcukorral meghintve, hecsedli (csipkebogyó) lekvárral tálaljuk.

Almafánk

Hozzávalók: 1 kg alma, 1 csomag sütőpor, 2 evőkanál cukor, 35 dkg liszt, 1 db citrom.
Az almát meghámozzuk és megreszeljük. A citrom levét kifacsarjuk, hozzáadjuk a reszelt almához, és pár percig állni hagyjuk. Majd a levét kinyomkodjuk, azután hozzáadjuk a tojásokat, és beleszitáljuk a lisztben elkevert sütőport. A masszát összedolgozzuk, majd forró zsírba szaggatjuk evőkanállal. Pirosra sütjük, és porcukorral kevert darált dióval meghintjük.

Egy száz éves somogyi recept: Marcafánk

Üss egy csuporba 2 tojást. Bele egy kevés sót, cukrot. Habard össze jól, önts hozzá egy meszely tejet, és annyi lisztet, hogy palacsinta sűrűségű legyen. Akkor tégy zsírt (cserép) tepsibe egy ujjnyi vastagon, s ezt forrald föl. Mikor legjobban forr, a tésztát kanalanként rakd belé, 1-1 kiskanállal egy helyre, és pirosra süsd meg.

Csöröge(forgács)fánk

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 6 tojássárgája, csipetnyi só, kávéskanálnyi cukor, másfél kanálnyi rum, 2 dkg élesztő.
A langyos, cukros tejbe áztatott élesztővel a fenti hozzávalókból rétestészta keménységű tésztát gyúrunk, a liszt mennyiségét szükség szerint pótolva. Jól kidolgozzuk, és letakarva kb. 25 percig pihentetjük. Késnyi vastagságra nyújtjuk, és kétujjnyi széles, és 5-6 ujj hosszú téglalapokra metéljük a derelyevágóval. A lapokat középen kétszer bevagdaljuk, és megtekerve forró, bő zsírban szép sárgára sütjük. Vaníliáscukorral meghintjük, és forrón tálaljuk.

Talkedli

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 4 tojássárgája és fehérje, 2 dkg langyos tejben elkevert élesztő, 2 evőkanál cukor, kevés só és tej.
A hozzávalókat annyi langyos tejjel elkeverjük, hogy gyenge tészta legyen belőle, jól kidolgozzuk. Mikor már elég sima a tészta a négy tojás keményre vert habját is beletesszük, és ezzel együtt jól kidolgozzuk. Meleg helyen jól megkelesztjük, azután kétujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, és talkedlisütőben vagy lábasban forró zsírban kisütjük. Különféle lekvárokat szolgálhatunk fel hozzá.

Farsangi fánk

Hozzávalók: 50 dkg rétesliszt, 6 tojássárgája, 6 dkg olvasztott vaj vagy margarin, 4 dl tej, 1 evőkanál rum, 2 dkg élesztő.
A cukros, langyos tejben megkelesztjük az élesztőt, és csipetnyi sóval és a többi hozzávalóval fakanállal jól kidolgozzuk. Aztán lábassal letakarva 40 percig pihentetjük, míg jól megkel. Ezután lisztes deszkán hüvelykujj vastagságúra nyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, takaró alatt újra kelni hagyjuk, amíg még egyszer olyan vastagra dagad. Majd forró, de nem füstölgő olajban kisütjük. Először födő alatt sütjük, amíg egyik oldala megpirul. Így keletkezik rajta az úgynevezett „ranftli”, azaz szalag. Azután megforgatjuk a fánkokat, és födő nélkül tovább sütjük, amíg ez az oldaluk is megpirul. Az olaj sok legyen, hogy a fánkok szabadon ússzanak benne. Ne tegyünk egyszerre sok fánkot az olajba, hogy hőmérséklete mindig forró legyen. A megsült fánkokat lyukas kanállal kiszedve tálra halmozzuk, s porcukorral meghintjük. Felmelegített, esetleg pálinkával kissé higított, barack-, málna-, ribizlilekvárt adunk hozzá. Vigyázzunk, hogy a tésztakészítés és kelesztés idején állandóan melegben legyen, hideg ne érje, „meg ne fázzék”.

/Cságoly Péterfia Béla/



Mátyás király hitvese, Beatrix is nagy kedvelője volt a fánknak.
Ő az itáliai karneválokon ismerkedett meg vele. Persze, hogy aztán nem hiányozhatott a magyar királyi asztalról sem. Rómában Szent József napján készítették, mint ünnepi étket, és a taljánok fritella néven kérik manapság is tucatszám a fánkot. Az olaszoknál olyannyira népszerű, hogy a menüsorban is gyakran szerepel, üresen, vagy leves mellé. Desszertként pedig krémmel töltve, ez a változat a bigné.

Egyébként a legtekintélyesebb fánk-múltja a rómaiaknak van. Ókori eleik a természet közelgő újraéledését ünnepelve kerek, mandulás, édes fánkszerűséget majszoltak. S mert a Római Birodalom magába foglalta Vindobomát és Aquincumot is,vannak rá esélyek, hogy idáig vezessük vissza a bécsi és Pest-Buda környéki fánkok családfáját.

A farsang nyelvészeti és néprajzi irodalmában gyakran találkozhatunk a farsangi fánk kifejezéssel is. A gömbölyűre formált, serpenyőben kisütött kelt tészta neve nálunk, a Székelyföldön: pánkó. A fánk is, a pánkó is erdélyi szász eredetű szó. A pánkó a pfankuchen, pankox, pankoh formákból származik, a fánk pedig a fankox, fankoch elődökből vezethető le. A köznyelvbe csak a fánk került be, a pánkó nyelvjárási szinten maradt. Használják még a Székelyföldön kívül a Dunántúlon is, ott néhány településen a bukovinai székelyek terjesztették el. Van még más nyelvjárási neve is a fánknak: például Baranya néhány községében huppancs, Borsodban és a Bodrogközben krepli, a Felvidék egy- egy helyén siska, a palócoknál pedig pampuska. Mikszáth Kálmán műveiben elég gyakran előfordul a pampuska mint saját nyelvjárásának szava. Például: „…húzatta fülébe azokat a legkeserűbb nótákat, amik a bánatot úgy fölpuffasztják, mint az élesztő a pampuskát" (Fekete város). Vagy: „Cseresznyétől maszatos pofácskái kidagadtak, mint két pampuska" (Öreg szekér). Mi úgy mondanánk: mint két pánkó.
(Forrás: Komoróczy György)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése