Napkeleti bölcsek ajándéka
Arany
Az aranyat az ókorban a Nappal azonosították, így általános erősítő tulajdonságában hittek.
Mózes az Aranyborjút összetörte, a port vízben keverve népével megitatta. Az ókori egyiptomiak 5000 évvel ezelőtt fogyasztottak aranyat mentális, testi és spirituális tisztulás céljából. A kínai orvoslásban is szerepet kapott az aranyat tartalmazó életelixír.
Mózes az Aranyborjút összetörte, a port vízben keverve népével megitatta. Az ókori egyiptomiak 5000 évvel ezelőtt fogyasztottak aranyat mentális, testi és spirituális tisztulás céljából. A kínai orvoslásban is szerepet kapott az aranyat tartalmazó életelixír.
Paracelsus nyomán a középkori Európában,
például végtagfájdalmak kezelésére, széles körben használtak aranyból
készített italokat. Úgy tartották, hogy az aururm fulminans nevű
medicina megizzasztja a beteget, eltávolítja a káros anyagokat,
csökkenti a hányingert, gyógyítja a himlőt és a kanyarót. Aranyból és
antimonból féreghajtó tinktúrát készítettek, de a nemesfém használatos
volt szemcsepp formájában is.
Tömjén
A tömjénfa hazája Omán. Ez a terület az
ókor és középkor kereskedelmének egyik központi helyszíne volt. A
Boswellia nemzetségből származó 13 fafaj közül a leginkább a B. sacrát
tisztelték. A 4-5 méteres fa kérgét megsértve, a belőle kicsurgó és
megszáradó gyantaszerű nedvet nevezték tömjénnek (olibanum). A kevésbé
értékes fafajok Szomália, Kelet-India erdeiben nőnek. A karavánút,
melyen az értékes árut tevékkel szállították, a mai Ománból Jemenen át
húzódott, majd a Vörös-tenger mentén tartott tovább észak felé. Az út
mentén a Boswellia számos fajával találkoztak, így a tömjénből is
többféle minőséget árultak a kereskedők. Alexandriában már az
ókorban széles körben hamisították. Az ókori Egyiptomban Ámon-Ré
napisten előtt füstölőként volt szerepe. Balzsamozáskor az ég felé
szálló tömjénfüst azt jelképezte, hogy az elhunyt lelke a mennybe
emelkedik.
A babyloni király, Nabukodonozor adó
gyanánt évi 50 ezer kilogrammnyi tömjént szedett be leigázott népeitől. A
tömjént Asszíria, Görögország és Róma templomaiban is használták. A
keresztény egyház a Kr. u. 4. században az úrvacsorán kezdte bevezetni a
tömjént, azt jelképezvén, hogy a hívek imái felszállnak Istenhez.
Hippokratesz
a Kr.e. 5. században már alkalmazta orvosságként. Celsus sebkezelésre,
vérzések elállítására, a bürökmérgezés ellenszereként ajánlotta.
Dioszkuridész elsősorban égéseket, sebeket kezelt olibanummal. Fülfájás
esetén borban oldva fülcseppként használták.
A tömjént memória- és kedélyjavítónak,
gutaütésben és epilepsziában is javasolták. Az arab orvosok légúti
hurutokat, melankóliát gyógyítottak vele.
A 18. század után már csak a
gyomorfájdalmak és a légzőszervi bajok (bronchitis, laryngitis)
kezelésére korlátozódott az olibanum szerepe.
A mai alternatív orvoslás is használja a
tömjént mint gyógyszert. Sikerült ugyanis azonosítani az olibanum
hatóanyagait, az alfa- és béta-boswellinsavat, valamint más
pentaciklikus triterpénsavakat. Ezek gyulladásos folyamatok gátlói;
antibakteriális és közvetlen gombaölő hatásuk is van.
Mirha
A szomáliai balzsamfa (Commiphora myrrha)
mintegy 10 méter magas, törzse alacsony és vastag, színe szürkéssárgás.
A kéreg bemetszéséből nyert szirupot, száraz gyantát nevezzük mirhának.
Számos vallási kultuszban használták füstölőként, az ókori
Egyiptomban a balzsamozó kenet része volt. A rómaiak boroshordókat
fertőtlenítettek füstjével, vagy a borhoz adták, s így tartósították
azt. Kr. előtti 5. században sebek, fekélyek, légúti betegségek
gyógyítására alkalmazták. A Circa instans írója meghűlés, köhögés ellen
ajánlotta használatát. Borban felforralva gyomor- és bélbántalmak,
hasmenés ellen rendelte a középkor orvosa.
A napkeleti bölcsek a kisded Jézusnak
adott ajándéka egyféle, a kor szellemének megfelelő házipatika is volt,
melyet voltaképpen még ma is ajánlhatunk a gyermekhalandóságban szerepet
játszó fertőző betegségek kezelésére.
Forrás:
Dr. Becher Péter/
Tudomány/mindennapi.h/részlet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése