Mátyás király uralkodása idején a királyi udvar – az elsők között Európában – tárt kaput nyitott az Észak – Olaszországban felvirágzó reneszánsz művészetnek. Az új stílus hatása hamarosan átjárta az országot, a humanista műveltségű főpapok, főurak udvarai közvetítésével eljutott a városi polgárokhoz, és a parasztsághoz is. A XVI. század első évtizedeiben már a Keleti – Kárpátok közt eldugott paraszfalukban is - például Csíkmenaságon – készítettek tiszta reneszánsz ízlésű templomberendezést.Mátyás halála után a török hódoltság idején a török elemekkel színezett reneszánsz hatás meglepő egyöntetűséggel járta át a háborúk által pusztított, három részre szakított országot, s nyomában a helyi ízlés válogatásával sajátosan magyar díszítő stílus született. Ennek a stílusnak Nyugat – Dunántúltól Erdélyig nyúló egysége a politikailag széttagolt magyarság kulturális egységének szép bizonyítéka.
Azok a századok tehát, amelyeket a történelemkönyveinkből a vérrel és pusztulással teli időszaknak ismerünk, sajátos paradoxonként a népművészet történetében azt a kort jelentik, amikor a falusi tárgyakra rákerültek a későbbi századokon át hímezve, festve, rajzolva megjelenített, újraalakított virágok.
A reneszánsz átvételében a legfőbb hatás az olaszoktól érkezett, egyes díszítő elemek elnevezése – olasz korsó, olasz koszorú – arra vall, hogy ez a művészi igazodás tudatos volt.
Később egyre inkább hatott a német késő reneszánsz is, különösen a bútorművesség terén, valamint a Bodeni – tó környékéről származó anabaptista hitükért elüldözött, majd Morvaországban, Erdélyben, Magyarországon letelepedett “habán” fazekasok észak olasz, majd német, németalföldi befolyásokat mutató fajanszedényei által.
Az egyes technikák és motívumok - olaszkorsó, gránátalma, szegfű, akantuszlevél, stb,- átvételénél még nagyobb jelentőségű talán a reneszánsz kompozíciók, szerkezeti vázak meghonosodása, melyek a legújabb időkig megtartották központi jelentőségüket a népművészet egyes ágaiban. Ilyen például a középtengelyre felépített, korsóból, szívből kiinduló szimmetrikus virágtő, melynek legegyszerűbb változata az életfa, a hullámvonalú inda változó ritmusban elhelyezett virágmotívumokkal, egyes centrális, koszorú, vagy csigavonalú kompozíciók.
A bútorok, cserépedények, hímzések, de még a pásztorok faragta tárgyak mintakincsét is átjárta a reneszánsz hatás.
A viselet terén sem nehéz példát találni. Reneszánsz eredetűek azok a szinte országosan elterjedt női ingek, melyeket nyakba szabottnak nevez a szakirodalom, amelyeknél az ujjak a nyakból indulnak, s a derékkal együtt a nyakban ráncolódnak
Forrás:
Beszprémy Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése