Húsvétvirág

Mivel húsvét táján kezd kihajtani, a nárciszt húsvétvirágnak vagy a feltámadás virágának is nevezik, s a keresztre feszítést ábrázoló képeken is látható. Lehet a bűn, az önzés és az önszeretet jelképe is.

Ovidius Metamorfózisaiban találjuk a romantikus történetet: Narcissus, a gyönyörűséges, de bátortalan ifjú visszautasította az érte epekedő nimfa, Ekho szerelmét. A nimfa bele is pusztult viszonzatlan érzelmeibe; csontjai sziklákká váltak, és csak a hangja - a visszhang - maradt meg. Aphrodité, a szépség és a szerelem szigorú istenasszonya azzal büntette meg Narcissust, hogy amint a tiszta erdei forrás vize fölé hajolt, és a víztükörben meglátta saját képmását - beleszeretett. Képtelen és reménytelen szerelme a halálát okozta, de holtteste virággá változott. Ezt a virágot róla, nárcisznak nevezték el. Később az önimádatot, az önmaga szépségében, önerényeiben való tetszelgést nevezték el nárcizmusnak.

A nárciszt már a régi görögök is termesztették és kedvelték; nem annyira szép virágjáért, mint inkább a belőle készíthető, bódítóan illatos olajért.

A történelem során sok más nép is megkedvelte és sajátjának fogadta a nárciszt. Méltán, mert sok országban terjedt el. Csodaszép virága a havasi réteknek és legelőknek. Az angolszász népek egyik kedvenc virága, amely éppen úgy jellemzi számukra a tavaszt, akár a rózsák és az íriszek nyílása a nyár közeledtét vagy a krizantémok megjelenése az ősz idejét.


forrás: húsvét
/Bálint gazda/