A szamovár egy orosz-török eredetű háztartási vízforraló eszköz.
Napjainkban elsősorban mint orosz teafőző eszközt ismerik. A neve az
orosz cамо- (szam-: maga) és вар- (var: főz) szóképzés. Jelentése:
magától forral.
A szamovár Közép-Ázsiából egyes források szerint Kínából került az
Orosz Birodalomba. Eredetileg nem kizárólag teavíz forralására
használták, hanem mint fával, vagy faszénnel fűtött forróvíztároló
funkcionált. Különösen a faszénnel fűtött változata, ha reggel
begyújtották, egész nap biztosította a ház konyhájának forróvíz
ellátását.
Az első, feljegyzésekben
dokumentált szamovárkészítő üzemet Fjodor Liszicin tulai fegyvermester
alapította 1778-ban. Az üzem 1803-ban már 26 alkalmazottal dolgozott. A
rézből készült szamovárok már ekkor különböző formában készültek: váza
alakú, hordó alakú, tojás alakú, stb.
A 19. század végén főleg Oroszország közép-ázsiai területén megjelentek a
petróleum fűtésű szamovárok, majd a 20. század 30-as éveiben piacra
kerültek az első elektromos szamovárok is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése