Már a latin neve is kedves: Viola odorata, de népies nevei még kifejezőbbek: lila ibolya, violetta, vénuszvirág vagy bájos ibolya. Valóban bájos. Bűbájos.
Az ibolyának ( Viola) 450 faja ismert, ezek közül az egyik az illatos ibolya (Viola odorata).
Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is elterjedt évelő növény.
Fehér vagy lila virágai április közepéig nyílnak.
Illóolaja az egyik legdrágább a világon. Ugyanennek a fajnak a leveleiből párolják le az ibolyalevél-olajat – 20 g tiszta olaj kb. 1 tonna (!!!) levélből állítható elő. Így már érthető, miért olyan drága!
Friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, hörghurut,köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként is használható.
Virágát felhasználja a gasztronómia is, kandírozva sütemények, fagylaltok, saláták díszítésére, illatosítására.
Érdekességek az ibolyáról:
A kínai festészetben a violaszín a harmóniát jelképezi, a vörös yang és a kék yin keverékeként, míg a hinduizmusban a hetedik, korona csakra színe.
A korona csakra fejlődését nagymértékben segíti az ibolyakék szín, mely a meditáció és odaadás színe. Az önmagunkhoz való visszatalálást szimbolizálja, a szellemi gyógyulás színe.
Homérosz ábrázolásában Zeusz és Héra esküvőjén a nászágy egy puha ibolyaszőnyeg volt.
A viola azt fejezi ki virágnyelven, hogy "Mindig szép leszel számomra".
/ Források: Wikipédia, Terebess /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése