Tudod arra gondoltam,
talán az a legszegényebb,
és a legmagányosabb,
ki emléket sem hagy maga után,
akire ajándékul
az emlékét se hagyja senki se,
akinek nincs szívbéli örököse,
kire az emlékét hagyhatja,
aki nem hiányzik majd
senkinek a szívéből,
kinek szívéből senki sem hiányzik,
aki után, ha elmegy örökre,
még egy simogató gondolat se marad,
a világ, az élet kiszámíthatatlan,
és ha nem is vihet semmit magával,
ha nincs is más gazdagsága,
ha nem is örülhet
a megajándékozott örömének,
számtalan kincset hagyhat,
nem csupán porladó tárgyakat,
hanem kifogyhatatlan szép érzéseket,
talán a legszebb ajándék egy életből,
olyan emlék az utazásról,
ami valakinek, mint egy meleg takaró,
az idő multával
a szívét egyre jobban melegíti,
ha fáj is, ha az ajándékozó messze is,
ha a távoli jövőben minden olyan bizonytalan is,
valaki szebb ajándékot nem hagyhat magából,
mint az igaz szeretet dédelgetett,
felejthetetlen,
fájó, mégis boldogító emlékét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése