Az eposz történeti előzményei az ősköltészet varázsképzetekkel telített elbeszélő művei, amelyek elképzelt ősöket, varázserejű hősöket mutattak be. Személyes kiválóságukat hősdalok, hősénekek dicsőítették, melyek idővel ciklusokká szerveződtek, s olykor egy-egy jelentős énekmondónál művészileg is kerek, zárt szerkezetű műalkotásokká váltak. Szóbeliség útján jöttek létre, szájhagyományozással terjedtek.
A magyar irodalomban Zrínyi Miklós komoly műfaji és történeti előtanulmányokra támaszkodva állít emléket dédapjának, a szigetvári hősnek, aki a barokk embereszményének (athleta Christi) megtestesítője. A Szigeti veszedelem, 1645-46 15 éneke az 1566-os ostromot bravúros szerkesztéssel, a túlvilági elemek bevonásával a kereszténység és a pogányság egyetemes küzdelmeként ábrázolja. A felvilágosodás kori kísérletek (pl. Csokonai Árpádiász-töredéke, 1795) után a reformkori romantika nyitányaként Vörösmarty a nemzeti eposz igényével alkotja meg a Zalán futását, 1825. A hexameteres alkotás a honfoglalás korába vezeti az olvasót, s nemcsak a hazát alapító Árpádot állítja a középpontba, hanem elégikus hangon szól a hazáját elvesztő Zalánról is.
Elias Lönnrot kultúrtörténeti tette
Finnország a Kalevala gyűjtése idején nem létezik, a terület közigazgatásilag autonóm nagyhercegségként Oroszország része, míg a hivatalos nyelv és a tudomány nyelve a svéd. A magyar reformkorból is ismert nemzeti ébredés folyamán a finn kultúra felé fordulás kulcsfontosságú szerepet tölt be. Turku, az egyetemi város a központja ennek a folyamatnak, melynek keretében megkezdődik a népköltészet gyűjtése. Elias Lönnrot bölcsésznek tanult, majd orvosnak készült, de első egyetemi évében leégett fél Turku, így az egyetem is. Lönnrot a nem várt és nem kívánt fordulat nyomán felszabadult idejében Karélia felé indult útnak, hogy folklóranyagot gyűjtsön, addig ugyanis csupán a már meglévő gyűjtésekre támaszkodhatott kutatásaiban. Igen gazdag anyagra bukkant, rövidebb-hosszabb epikus énekekre, azaz runókra, melyek lassan a szeme előtt énekkörökké kezdtek összefonódni. Így merült fel benne a gondolat, hogy ez az anyag „kitesz egy fél Homéroszt”, s egységes(nek tűnő) egésszé lehet dolgozni. Lönnrot véleménye szerint valaha csakugyan létezett ez a teljes egész, csupán szétforgácsolódott az idők során, célja tehát a hajdani finn eposz rekonstruálása volt. A Kalevala első változata 1835- ben jelent meg, majd 1849-ben a majdnem kétszeres terjedelmű, 22795 verssort tartalmazó, bővített, végleges forma is napvilágot látott.
/Forrás: Dyekiss Virág/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése