Kempelen Farkas - 1734. január 23-án született

Ma már senki sem lepődik meg azon, hogy az élet minden területén robotokba lehet botlani. Sokan úgy gondolják, a robotika a legújabb kor tudománya. Nem is gondolják, hogy már az ókorban (sőt, feltehetőleg előtte is) alkottak olyan mechanikus szerkezeteket, amelyek már robotnak minősülnek.

Robotok a történelemben
Ókor
I.e. 2500 előtt a Tarentumi Arkhütasz két és félezer évvel ezelőtt egy repülni tudó fagalambot épített.
II. Ptolemaiosz Philadephosz egyiptomi fáraónak már az I.e. 200-ban volt embert utánzó androidja.
Egyes leírások szerint az alexandriai Héron egy éneklő madarat, és vele egy szerkezetben elhelyezve, a zajra mérgesen hátraforduló baglyot készített. A madár rémülten elhallgatott a bagoly pedig elégedetten figyelte a hatást.

A XVI.-XVII. század a tudományos fejlődés egyik fontos állomása. Ebben a korban élt Newton, aki a mai modern fizika egyik megteremtője máig használatos tételeivel. A gépiesítés, a mechanikus eszközök alkalmazása ekkor kezdte térhódítását. Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc is lelkes barkácsolója volt a szórakoztató bábuknak és mechanikus szerkezeteknek.
1738-ban a francia J. Vaucanson szerkesztett egy furulyázó juhászt, aki 17 zenedarabot tudott eljátszani és egy több mint ezer alkatrészből álló kacsát.

A korszak egyik nagy alkotója Kempelen Farkas, aki 1734. január 23-án született Pozsonyban. /1804. 03. 26.-n halt meg. /Ír bevándorló szülei szülővárosában, majd később Győrben taníttatták. Később Bécsben és Rómában is tanult. Jártas volt a filozófiában, jogban, és a matematika, fizika tudománya felé is nagy érdeklődést mutatott.

Mária Terézia törvénykönyvének gyors, és nagyon színvonalas latinról-németre történő fordításával hamar bekerült az uralkodói udvarba. Közéleti, tudományos tevékenysége jól indult. Hamarosan az udvari kamara fogalmazója, majd tanácsosa, 25 évesen pedig a magyarországi sóbányák igazgatója lett.

1768-1771 között, mint a Bánát telepítési kormánybiztosa 37.000 családot telepített le a néptelenné vált területeken, ahol faluközösségeket szervezett. A telepesek típusházait maga tervezte. Meghonosította a Délvidéken a lentermelést, és selyemgyárakat is létesített. Az eredmények láttán és Kempelen személyes közbenjárása után Mária Terézia a határőrvidéket végül visszacsatolta Magyarországhoz.

1773-ban megalapította az első magyar zálogházat Pozsonyban, amely az uzsorások ellen létesült.

1776-ban megteremtett mindent feltételt a nagyszombati egyetem átköltöztetéséhez Buda várába, amelyet személyesen irányított.

A kor értelmi fejlődése nem volt tömeges. Az emberek tudatlanságát bizonyítja, hogy nagyon sokan hittek a természetfölötti erők személyes megtestesülésében, így történt, hogy „boszorkánymester" hírébe keverték Kempelent. Ő tervezte a Pozsony várának vízszükségletét kielégítő vízmerítőgépeket és kútszerkezetet, a pozsonyi hajóhídat, a schönbrunni császári palota szökőkútja i és a látványos vízesést is a palota parkjában.

1777 újabb találmányának, a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép dátuma volt. Első gőzgépét a bécsi Stubentornál állították össze. E gépet később a magyarországi Ferenc-csatorna építéséhez is használták.

Tervei alapján Budán a Duna partján fúrt kutakból lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet, javítva ezzel a város vízellátását.

Egy év múlva II. József császárral szabadalmaztatta a gőzturbina ősét. Modelljel az Országos Műszaki Múzeum gyűjteményében mai napig megtekinthető. Elkészítette továbbá a Száva-Adría csatorna tervét, és részt vett Buda várának építkezésében. 1790. október 25-én játszottak először a tervei alapján készült budai Várszínházban. Ludwig von Beethoven is adott itt hangversenyt .

Hatalmas lángelme, magyar nemes, a lovagi cím birtokosa, állami hivatalnok, tudós, kutató, tervező és építész, feltaláló és gépszerkesztő, ipari polihisztor volt egy személyben.

Három kiemelkedő alkotása volt:

1769-ben fél év alatt elkészített és rövidesen egész Európa által megcsodált „automatája", a sakkozó basa, amelyet a Philadelphiai Panoptikumban 1854-ben tűzvész pusztított el.

1779-ben megszerkesztett, domború betűs írógép, majd a kézi szedő és nyomtatógépe, amelyet egy vak bécsi lány, Paradis Mária részére készített.

1790-ben összeállított, több mint húsz évi munkával tökéletesített „beszélőgép". (ezt tekintette élete legnagyobb alkotásának), mely ma a Millenáris Kiállításon tekinthető meg.

Az 1769-ben Mária Terézia császárnőnek megrendelésre készített „sakkozó basa” az akkori technikai tudásnál felülmúlhatatlan játéknak számított. A szórakoztató „automata” az addig ismert mozgó, zenélő bábukat is túlszárnyalta. Első bemutatására Bécsben került sor a császári pár előtt. A rövidesen világhírűvé vált sakkozógép egész Európát lázban tartotta.

A basa párnán pihentetett bal kezét felemelve sakkozott, amelyet valószínűleg a gép asztalában (150x66x117cm méretű zárt szerkezet) rejtőzködő ember vezérelt, annak ellenére, hogy a gép a mozgatórugójának felhúzása után kezdte a játékot. Az ötlet annyira jó volt, hogy valószínűleg senkinek nem tűnt fel a gép belsejében ülő ember.

Valójában megalkotta az első manipulátort, amely bonyolult mechanikai és optikai szerkezet útján, az ember parancsára működött. Nem is a sakkozó ember elbújtatása volt a technikai bravúr, hanem a pantográf segítségével áttételezett, az asztal belsejéből pontosan mozgatható szerkezet és a periszkóphoz hasonló optikai kivetítőrendszer. A bábu feje az ellenfél minden lépésére megmozdult és körültekintett a táblán. A mechanizmus a mozgást három irányban tette lehetővé, a 64 négyzet bármelyikének közepére pontosan leeresztette a bábu kezét, illetve felemelte az adott sakkfigurát. Az ellenfél rossz lépésére a bábu a fejét rázta. Ha az ellenfélnek sakkot adott, akkor kettőt bólintott, ha viszont mattot, akkor hármat biccentett.

Kempelen e gépével messze megelőzte korát. A szerkezetet három rézkarcolaton örökítette meg. 1785-ben Lipcsében is bemutatta a sakkozó törököt és beszélőgépét. Elsősorban a sakkozógép aratott páratlan sikert. A megjelent szakértők véleményét Ebert János Jakab wittenbergi matematikaprofesszor összegezte 1785-ben megjelent 68 oldalas könyvében. Tapasztalataikat megvitatták és próbálták megfejteni titkát, azonban a rejtőzködő embert nem fedezték fel.

Már 1769-ben megkezdte másik nagy alkotása, az izomerővel, kézzel működtetett beszélőgép elméleti, majd gyakorlati kidolgozását. 1782-ben volt Bécsben, a császári udvarban a sakkozó basa második bemutatója,
és a sokéves munkával majdnem tökéletessé fejlesztett beszélőgép főpróbája. A beszélőgép legnagyobb teljesítménye a következő mondat volt:  "Venez, Madame, avec moi á Paris!" (Asszonyom, jöjjön velem Párizsba!).

Ő maga a beszélőgépet tartotta igazi nagy alkotásának, amelyet viszont a közönség alig méltatott figyelemre. A sokévi tudományos kísérleteken, eredményeken alapuló beszélőgépet csak néhány kíváncsi ember nézte meg, és hasbeszéléssel gyanúsították Kempelent. A sakkozó basának, a különleges és misztikus szer­kezetnek viszont viharos sike­re volt.

Az igen nagy feltűnést kel­tett európai körutazás után, 1786-ban II. József kinevezte Kempelen Farkast valóságos udvari tanácsossá a magyar és erdélyi kancelláriához.

1790-ben a világon elsőként megszólalt a továbbfejlesztett, valóban beszélőgép. 1791-ben, Bécsben jelent meg német és francia nyelven Kempelen leg­jelentősebb tudományos mun­kája, Mechanismus der men­schlichen Sprache nebst der Beschreibung seiner spre­chender Maschine című köny­ve, amely a beszéd mechaniz­musával és a beszélőgép ismer­tetésével foglalkozott. E könyv­ben például összefoglalta a ma­gán- és a mássalhangzók kép­zése között felfedezett különb­séget, továbbá a kemény és lágy mássalhangzók kiejtésekor tapasztalható eltéréseket. Leírta a gép szerkezetét: fújtatója a tüdőt, a sí­pok a hangszalagokat helyet­tesítették, s megvoltak az orr­üreget pótló nyílások és a száj­üreget utánzó tölcsér is. Leírta a zöngétlen, a zöngős hangzók képzésének módját. E ku­tatásokkal a süketnémák és be­szédhibások gyógyítását kíván­ta elősegíteni. Gépét Faber József me­chanikus fejlesztette tovább. A Nemzeti Újság 1841. május 22-i száma közölte, hogy a Faber­ féle beszélőgép a budai Tigris Szálló vendéglőjében látható, s már számos érdeklődő megte­kintette. Faber beszélőgépe az ember beszédképző szerveit próbálta utánozni kaucsuksze­rű anyagból, guttaperchából. A szerkezet állítólag minden be­tűt és szót tisztán ejtett ki. A továbbfejlesztett változatot sem tekintették nagyon hasznos szerkezetnek, inkább dicsekvőnek.

Az 1939-es New York-i és San Franciscó-i Világkiállításon be­mutatott modern beszélőgép, amelyet elektromos rezgőkö­rökkel építettek meg, is a Kem­pelen-féle mechanikus beszé­lőgépnek „pontos mása" volt.

Harmadik kimagasló találmánya a világon elsőként, megtanította írni-olvasni a vak énekesnőt, Paradis Mária Teréziát, egy osztrák ud­vari tanácsos leányát, Mária Te­rézia császárnő keresztlányát. A 19 éves művésznő 1778 vé­gén először az írás-olvasás ele­meit tanulta meg Kempelentől, majd kéregpapírból kivágott betűkből latin szavakat állított össze. Paradis Mária volt az el­ső vak ember, aki domború be­tűk tapintásával ismerte meg az ábécét, majd a mai olvasó­táblához hasonló készüléken szavakat, mondatokat képzett a domború betűkből.

Kempelen 1779-ben egy újabb találmányt, domború be­tűs írógépet szerkesztett Paradis Mária részére. Ezen kívül telje­sen berendezett kézinyomdát, szedő- és nyomtatógépet készí­tett és ajándékozott a vak lány­nak, s megtanította használa­tukra. Paradis Mária 1779. jú­nius 15-i, e gépekkel Kem­pelennek írott, az oktatást meg­köszönő levele teljes terjede­lemben megjelent a Press­burger Zeitungban. A művésznő írásai adták az öt­letet ahhoz, hogy a vakokat megtanítsák írni és olvasni. Ezen tényt erősítette meg pél­dául 1837-ben Johann Wilhelm Klein, a bécsi vakok intézeté­nek igazgatója, a Klein-írás (va­kok számára készült betűfor­mák) megteremtője és Valen­tin Haüy, a vakok párizsi inté­zetének megalapítója is, aki ha­zájában elsőként kezdett a va­kok oktatásával foglalkozni.

Magánéletében sok megpróbáltatást kellett túlélnie. Első felesége alig két hónapi házasság után, 1758-ban him­lőben meghalt. Ő maga is sokat betegeskedett. 1761-ben édes­apja halála után egyedül maradt a pozsonyi csa­ládi házban. 1762-ben nősült másodszor, s e házasságából öt gyermeke született, de közü­lük csak kettő élte meg a fel­nőttkort. Sok időt szentelt művészeteknek, így színházi darabokat szerzett, verseket, epigrammákat írt, és gyönyörű rézmetszetei őrzik keze ügyességét. Példás családi élete mellett a túlfeszített munka­tempó, a különféle megbízatá­sai, pl. a bánáti kormánybizto­si teendők is leterhelték. A halála előtti években, fel­tehetően haladó gondolkodá­sa miatt, Ferenc császár meg­vonta tőle kegydíját. Al­kotásokban gazdag élet után sanyarú körülmények között, szegényen halt meg 1804. már­cius 26-án Bécsben. Sírkövére Horatius szavait vésték: „Non omnis morffar...!" (Nem halok meg egészen..)

forrás: Kempelen Farkas élete
mechatronika.hu/

Január 22. Magyar Kultúra Napja

Január 22. napja 1989 óta a magyar kultúráé. Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be - "a magyar nép zivataros századaiból" vett példákra épített költeményét - a Himnuszt.



Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.


Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt. Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – ún. Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette.

A Himnusz eredeti kézirata, a II. világháború frontjának közeledése idején, a Csekéhez közeli Álmosdon összegyűlt Kölcsey-rokonság jegyzőkönyvben megörökített döntése alapján, 1944-ben letétként került a Nemzeti Múzeumba. A Szózat kéziratait a Vörösmarty-család átruházott örökségeként őrzi a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattára. Kölcsey remekműve, a világ nemzeti himnuszköltészetének páratlan darabja s, hogy végül is melyik költemény, Kölcsey vagy Vörösmarty verse, a Hymnus vagy a Szózat vált a magyarok nemzeti himnuszává, azt a két megzenésített óda sajátos, vonzó versengése során, nem a törvény, hanem a törvénynél maradandóbb, népakarat döntötte el.

Kölcsey Ferenc 1823 január 22-én, nagy magányában Csekén írt Hymnusa csak több év múltán, a Kisfaludy Károly szerkesztette Aurorában jelenik meg először, 1828 decemberében, másodszor pedig költeményeinek első gyűjteményes kötetében 1832-ben. A költő 1838-ban, 48 éves korában távozik az élők sorából, 1844-ben megzenésített Hymnusát sohasem hallhatta. A pesti Nemzeti Színházat bérlő Bartay Endre igazgató 1844 február 29-én 20 körmöci aranyas pályázatot ír ki a népszerűvé vált Kölcsey-költemény megzenésítésére. A pályázat nyertese Erkel Ferenc, aki egyetlen óra leforgása alatt írta meg a Himnusz zenéjét. A Kölcsey - Erkel- Himnuszt a pesti Nemzeti Színház mutatja be 1844 július 2-án. A széles nagy nyilvánosság előtt pedig először a Széchenyi hajógőzös vízrebocsátási ünnepén, az Óbudai Hajógyár munkásai éneklik el 1844 augusztusában.

Lengyelország egyik legizgalmasabb városa - Wrocław

Wrocławot, Alsó-Szilézia központját nem véletlenül tartják az egyik legszebb városnak. A Sziléziai-síkságon, az Odera két partján terül el, a folyó holt- és mellékágai átszelik a települést, amely történelmét és népességét tekintve az egyik legjelentősebb az országban.

Alsó-Szilézia ősi fővárosa bővelkedik látnivalókban, az egyik legrégibb és legszebb lengyel város.
A városnak öt nagyobb folyója van, sokan a hidak városának is nevezik, a településnek a második világháborút megelőzően 303 hídja volt, ebből 220 ma is áll.

Január hónap

Január - FERGETEG hava

A minden kezdetet, a megtisztulást jelképező januárt - a februárhoz hasonlóan - a legendás római király, Numa Pompilius (Romulus utódja) vezette be: Korábban márciussal kezdődött az évük, ugyanis a rómaiak a telet eredetileg hónap nélküli időszaknak tekintették. A március szerepét valószínűleg azért vette át a január, mert ebben az időszakban választották a konzulokat. Később a téli napforduló idején tartott Juvenalia fesztivált is e hónap első napjára helyezték át. Ez utóbbi ünnepséget Néró, a hírhedt római császár intézményesítette, állítólag azzal indokolva, hogy 21 évesen ekkor borotválta le először a szakállát, azaz e napon vált férfivá. (Érdekes módon Japánban január második hétfője a nagykorúvá válás napja, mégpedig azok számára, akik az új évben ünneplik a 20. születésnapjukat.)

A január elnevezés a rómaiak Januarius hónapjából ered, ezt a nevet Janusról (a ianua jelentése ajtó, kapu), a kapuk és a boltívek istenéről kapta. Egyes tudósok szerint Janus minden kezdetnek az istene; a napok, hónapok és az évek, de még az emberi élet kezdetét is neki szentelték. Janust a múltat és a jövendőt egyaránt jól ismerő, jóságos teremtőnek vélték. Elsőként mindig az ő nevét mondták, amikor megszólították isteneiket. Őt tartották Latium első királyának. Janus tanította meg az embereket arra, hogyan építsenek hajót, és hogyan műveljék meg a földet. Ünnepét, az Agóniát, január 9-én ülték meg. A Forum Romanumon épített templomának ajtaja háborúban nyitva, békében zárva volt. Ez utóbbira - Numa Pompilius (i.e. 7. sz.) és Augustus (i.e. 1. sz.) uralkodása között - a történetíró Livius szerint, csak két alkalommal került sor. Az ábrázolásokon Janus kezében kulcsokat tart, ujjainak száma, az év napjainak megfelelően 365, arca két ellenkező irányba néz. Ez a kétarcúsága azzal magyarázható, hogy minden ajtó befelé is visz a házba, meg kifelé is.

A 31 napos január „normális” években a hét ugyanazon napján kezdődik, mint az október, a szökőévekben pedig ugyanez az április és a július hónapokra igaz.

Miként általában minden kezdethez, január első napjaihoz is számos időjárási regula kapcsolódik. A britek szerint első három napja kormányozza az első három hónapot. A régi angol népi megfigyelés alapján, amilyen január második napján az időjárás, olyan lesz szeptemberben. Egy másik, még a rómaiak idejéből származó hiedelem azt mondja, hogy ha a kalendák napja (január elseje) nyáriasan napos, május elsejéig télies időjárás várható. A svédek számára pedig a Krisztus születését követő kilencedik nap (január harmadika) használatos időjóslásra, úgy tartják, hogy az e napra jellemző időjárás a következő kilenc hét során is meghatározó lesz.

Nálunk a középkorban a januárt, még januárius hónapnak, Boldogasszony havának hívták. A magyarok képzetében boldogasszony a szülést segítő anyaistennő. Boldogasszonynak nevezik Szűz Máriát, és boldogasszonynak tartják a várandós asszonyokat, a gyermekágyas kismamákat. A gyermekágyat valamikor Boldogasszony ágyának tekintették.

A 16. század végén íródott Csízió számos életviteli tanáccsal látta el olvasóit: "Boldogasszony havában igyál jó bort, és ha van, édes italt. Az ürmösbor mellednek fájása ellen igen jó. (...) Megeheted a kövér disznópecsenyét, kolbászt és ludat mustárral vagy borsos eczettel. Eret ne vágass. Ha mennydörgést hallasz e hónapban, kegyetleneknek halálát jelenti."

Az időjárásról és a születendő gyerekről a következőket írja: "Kis-Karácson napján a reggeli vörös ég hadat és pokolidőt jelent. De mikor fénylik szent Vincze, akkor telik meg a pincze; mikor fénylik szent Pál, minden termés szépen áll; ha pedig havas, vagy eső leend, mértékletes esztendőt jelent. Ha felleges vagy ködös lesz, könyörögjünk az Úristennek, hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon. (…) Kemény, s kegyetlen hidegű a Boldogasszony havában született gyermek, nedves és hideg természetű leszen, tiszta önnöntermészetében, de nagyravágyó, kevély, igen akaratos, minden szépséget szerető, tobzódó, tékozló, magamutogató, nyájaskodó a szép személyekkel, de haszontalan részeges és kártyás lesz."

A hónap harmadik napján Párizs védőszentjét, a várost kétszer is - először Attila hunjaitól, majd a római légióktól megmentő Genovévát köszöntik a franciák. A Saint-Étienne-du-Mont templomban őrzött ereklyéit minden évben emberek ezrei keresik fel.

Január 6-án, Vízkereszt napján - melyen a háromkirályokra és Jézus megkeresztelkedésére emlékeznek - vége szakad a karácsonyi ünnepkörnek, és kezdődik a farsang időszaka. Vízkereszt a legrégibb ünnep a keresztény egyház kalendáriumában, több országban munkaszüneti nap. A vízkereszt utáni második vasárnap Jézus első csodatételéről nevezetes, ekkor volt a kánai menyegző, melyen a vizet borrá változtatta.

Január 17-e az összes vagyonát a szegényeknek adó Remetei Szent Antal, a pásztorok és a háziállatok védőszentjének a napja, akihez az orbáncosok fordultak gyógyulásért. Ugyanezen a napon Mexikóban Szent Antóniát ünneplik. Ennek alkalmával a háziállatokat, szarvasmarhát, sertést és baromfit feldíszítik virágokkal és szalagokkal, és elviszik a templomba, hogy megáldják őket.

Január 20-a az íjászok védőszentjének, a vértanúhalált halt Sebestyén ünnepe. A középkorban – mint segítőszenthez – hozzá fordultak az emberek oltalomért a pestisjárványok, jószágvészek idején.

Piroska (január 18.) és Vince (január 22.) időjárásjósló napok: „Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy”, és „Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik a pince, Gabonával pajta, csűr, Mihály így jó, édes bort szűr.” – mondja a népi regula. Az utóbbi naphoz fűződő időjóslás Európa szerte elterjedt, másutt is úgy tartják, hogy ha Szent Vince napján tiszta az ég, több lesz a bor, mint a víz, illetve, ha ezen a napon beragyog a napsugár az ablakon, jó idő és bőséges termés várható az év során. A regula eredete nem ismert, de valószínűleg arra utalhat, hogy nem lehet rossz jelentésű ma napsütés azon a napon, melyen a szent vértanút megégették.

A Vincét megelőző napon, január 21-én a keresztény hitéért mártírhalált halt Szent Ágnesre emlékezik az egyház. Ágnes a fiatal szüzek védőszentje, ünnepén Rómában hagyományosan minden évben körmenetet tartanak, melynek során egy bárányt vezetnek keresztül a városon. Az Ágnes nap estéjét az angolok szerelemjóslásra is használták. Az egyik módszerük az volt, hogy a kíváncsi hajadon a Miatyánk halk mormolása közben a tűpárnából sorra kihúzogatta a tűket, majd - hogy álmában meglássa a jövendőbelijét - az egyiket a hálóinge ujjába szúrta. Ennél egyszerűbben is megtudhatta, ki lesz a párja, ehhez elég volt a hátára feküdnie, és összekulcsolt kezeit a tarkója alá tennie. Majd miután a lány álomba szenderült, megjelent előtte a leendő férje, és egy csókkal köszöntötte őt.

Január 25-e, melyet Szent Pál apostol megtérése után Pál-fordulónak hívnak, az év leghidegebb napja, ezután már enyhülni szokott az idő. A Szent Pál napi jó időhöz a néphagyomány szerint jó termés és a bőség képzete kapcsolódott. Sokfelé az egész év időjárására, sőt az év során várható eseményekre is következtettek az e napon megfigyelt időjárásból. Elterjedt hiedelem volt, hogy ha Szent Pál napján szép az idő, süt a nap, jó termés várható, ha havazik, vagy esik az eső, drága lesz a gabona, ha felhős vagy ködös az idő, sok madár és állat el fog hullani, ha pedig erősen fúj a szél, háborúskodásra lehet számítani.

Január 21-én a Nap a december 22-étől uralkodó Bak jegyéből a Vízöntő jegyébe lép. Január születési köve az igazságot, az állandóságot és a fizikai erőt jelképező gránát, és a rózsaszínű kvarc. Úgy tartják, hogy a januárban született nőknek a gránátkő kivételével semmilyen drágakövet sem szabad viselniük, ezzel biztosítják rendíthetetlen, igaz barátságukat és a hűségüket.