Kempelen Farkas - 1734. január 23-án született

Ma már senki sem lepődik meg azon, hogy az élet minden területén robotokba lehet botlani. Sokan úgy gondolják, a robotika a legújabb kor tudománya. Nem is gondolják, hogy már az ókorban (sőt, feltehetőleg előtte is) alkottak olyan mechanikus szerkezeteket, amelyek már robotnak minősülnek.

Robotok a történelemben
Ókor
I.e. 2500 előtt a Tarentumi Arkhütasz két és félezer évvel ezelőtt egy repülni tudó fagalambot épített.
II. Ptolemaiosz Philadephosz egyiptomi fáraónak már az I.e. 200-ban volt embert utánzó androidja.
Egyes leírások szerint az alexandriai Héron egy éneklő madarat, és vele egy szerkezetben elhelyezve, a zajra mérgesen hátraforduló baglyot készített. A madár rémülten elhallgatott a bagoly pedig elégedetten figyelte a hatást.

A XVI.-XVII. század a tudományos fejlődés egyik fontos állomása. Ebben a korban élt Newton, aki a mai modern fizika egyik megteremtője máig használatos tételeivel. A gépiesítés, a mechanikus eszközök alkalmazása ekkor kezdte térhódítását. Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc is lelkes barkácsolója volt a szórakoztató bábuknak és mechanikus szerkezeteknek.
1738-ban a francia J. Vaucanson szerkesztett egy furulyázó juhászt, aki 17 zenedarabot tudott eljátszani és egy több mint ezer alkatrészből álló kacsát.

A korszak egyik nagy alkotója Kempelen Farkas, aki 1734. január 23-án született Pozsonyban. /1804. 03. 26.-n halt meg. /Ír bevándorló szülei szülővárosában, majd később Győrben taníttatták. Később Bécsben és Rómában is tanult. Jártas volt a filozófiában, jogban, és a matematika, fizika tudománya felé is nagy érdeklődést mutatott.

Mária Terézia törvénykönyvének gyors, és nagyon színvonalas latinról-németre történő fordításával hamar bekerült az uralkodói udvarba. Közéleti, tudományos tevékenysége jól indult. Hamarosan az udvari kamara fogalmazója, majd tanácsosa, 25 évesen pedig a magyarországi sóbányák igazgatója lett.

1768-1771 között, mint a Bánát telepítési kormánybiztosa 37.000 családot telepített le a néptelenné vált területeken, ahol faluközösségeket szervezett. A telepesek típusházait maga tervezte. Meghonosította a Délvidéken a lentermelést, és selyemgyárakat is létesített. Az eredmények láttán és Kempelen személyes közbenjárása után Mária Terézia a határőrvidéket végül visszacsatolta Magyarországhoz.

1773-ban megalapította az első magyar zálogházat Pozsonyban, amely az uzsorások ellen létesült.

1776-ban megteremtett mindent feltételt a nagyszombati egyetem átköltöztetéséhez Buda várába, amelyet személyesen irányított.

A kor értelmi fejlődése nem volt tömeges. Az emberek tudatlanságát bizonyítja, hogy nagyon sokan hittek a természetfölötti erők személyes megtestesülésében, így történt, hogy „boszorkánymester" hírébe keverték Kempelent. Ő tervezte a Pozsony várának vízszükségletét kielégítő vízmerítőgépeket és kútszerkezetet, a pozsonyi hajóhídat, a schönbrunni császári palota szökőkútja i és a látványos vízesést is a palota parkjában.

1777 újabb találmányának, a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép dátuma volt. Első gőzgépét a bécsi Stubentornál állították össze. E gépet később a magyarországi Ferenc-csatorna építéséhez is használták.

Tervei alapján Budán a Duna partján fúrt kutakból lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet, javítva ezzel a város vízellátását.

Egy év múlva II. József császárral szabadalmaztatta a gőzturbina ősét. Modelljel az Országos Műszaki Múzeum gyűjteményében mai napig megtekinthető. Elkészítette továbbá a Száva-Adría csatorna tervét, és részt vett Buda várának építkezésében. 1790. október 25-én játszottak először a tervei alapján készült budai Várszínházban. Ludwig von Beethoven is adott itt hangversenyt .

Hatalmas lángelme, magyar nemes, a lovagi cím birtokosa, állami hivatalnok, tudós, kutató, tervező és építész, feltaláló és gépszerkesztő, ipari polihisztor volt egy személyben.

Három kiemelkedő alkotása volt:

1769-ben fél év alatt elkészített és rövidesen egész Európa által megcsodált „automatája", a sakkozó basa, amelyet a Philadelphiai Panoptikumban 1854-ben tűzvész pusztított el.

1779-ben megszerkesztett, domború betűs írógép, majd a kézi szedő és nyomtatógépe, amelyet egy vak bécsi lány, Paradis Mária részére készített.

1790-ben összeállított, több mint húsz évi munkával tökéletesített „beszélőgép". (ezt tekintette élete legnagyobb alkotásának), mely ma a Millenáris Kiállításon tekinthető meg.

Az 1769-ben Mária Terézia császárnőnek megrendelésre készített „sakkozó basa” az akkori technikai tudásnál felülmúlhatatlan játéknak számított. A szórakoztató „automata” az addig ismert mozgó, zenélő bábukat is túlszárnyalta. Első bemutatására Bécsben került sor a császári pár előtt. A rövidesen világhírűvé vált sakkozógép egész Európát lázban tartotta.

A basa párnán pihentetett bal kezét felemelve sakkozott, amelyet valószínűleg a gép asztalában (150x66x117cm méretű zárt szerkezet) rejtőzködő ember vezérelt, annak ellenére, hogy a gép a mozgatórugójának felhúzása után kezdte a játékot. Az ötlet annyira jó volt, hogy valószínűleg senkinek nem tűnt fel a gép belsejében ülő ember.

Valójában megalkotta az első manipulátort, amely bonyolult mechanikai és optikai szerkezet útján, az ember parancsára működött. Nem is a sakkozó ember elbújtatása volt a technikai bravúr, hanem a pantográf segítségével áttételezett, az asztal belsejéből pontosan mozgatható szerkezet és a periszkóphoz hasonló optikai kivetítőrendszer. A bábu feje az ellenfél minden lépésére megmozdult és körültekintett a táblán. A mechanizmus a mozgást három irányban tette lehetővé, a 64 négyzet bármelyikének közepére pontosan leeresztette a bábu kezét, illetve felemelte az adott sakkfigurát. Az ellenfél rossz lépésére a bábu a fejét rázta. Ha az ellenfélnek sakkot adott, akkor kettőt bólintott, ha viszont mattot, akkor hármat biccentett.

Kempelen e gépével messze megelőzte korát. A szerkezetet három rézkarcolaton örökítette meg. 1785-ben Lipcsében is bemutatta a sakkozó törököt és beszélőgépét. Elsősorban a sakkozógép aratott páratlan sikert. A megjelent szakértők véleményét Ebert János Jakab wittenbergi matematikaprofesszor összegezte 1785-ben megjelent 68 oldalas könyvében. Tapasztalataikat megvitatták és próbálták megfejteni titkát, azonban a rejtőzködő embert nem fedezték fel.

Már 1769-ben megkezdte másik nagy alkotása, az izomerővel, kézzel működtetett beszélőgép elméleti, majd gyakorlati kidolgozását. 1782-ben volt Bécsben, a császári udvarban a sakkozó basa második bemutatója,
és a sokéves munkával majdnem tökéletessé fejlesztett beszélőgép főpróbája. A beszélőgép legnagyobb teljesítménye a következő mondat volt:  "Venez, Madame, avec moi á Paris!" (Asszonyom, jöjjön velem Párizsba!).

Ő maga a beszélőgépet tartotta igazi nagy alkotásának, amelyet viszont a közönség alig méltatott figyelemre. A sokévi tudományos kísérleteken, eredményeken alapuló beszélőgépet csak néhány kíváncsi ember nézte meg, és hasbeszéléssel gyanúsították Kempelent. A sakkozó basának, a különleges és misztikus szer­kezetnek viszont viharos sike­re volt.

Az igen nagy feltűnést kel­tett európai körutazás után, 1786-ban II. József kinevezte Kempelen Farkast valóságos udvari tanácsossá a magyar és erdélyi kancelláriához.

1790-ben a világon elsőként megszólalt a továbbfejlesztett, valóban beszélőgép. 1791-ben, Bécsben jelent meg német és francia nyelven Kempelen leg­jelentősebb tudományos mun­kája, Mechanismus der men­schlichen Sprache nebst der Beschreibung seiner spre­chender Maschine című köny­ve, amely a beszéd mechaniz­musával és a beszélőgép ismer­tetésével foglalkozott. E könyv­ben például összefoglalta a ma­gán- és a mássalhangzók kép­zése között felfedezett különb­séget, továbbá a kemény és lágy mássalhangzók kiejtésekor tapasztalható eltéréseket. Leírta a gép szerkezetét: fújtatója a tüdőt, a sí­pok a hangszalagokat helyet­tesítették, s megvoltak az orr­üreget pótló nyílások és a száj­üreget utánzó tölcsér is. Leírta a zöngétlen, a zöngős hangzók képzésének módját. E ku­tatásokkal a süketnémák és be­szédhibások gyógyítását kíván­ta elősegíteni. Gépét Faber József me­chanikus fejlesztette tovább. A Nemzeti Újság 1841. május 22-i száma közölte, hogy a Faber­ féle beszélőgép a budai Tigris Szálló vendéglőjében látható, s már számos érdeklődő megte­kintette. Faber beszélőgépe az ember beszédképző szerveit próbálta utánozni kaucsuksze­rű anyagból, guttaperchából. A szerkezet állítólag minden be­tűt és szót tisztán ejtett ki. A továbbfejlesztett változatot sem tekintették nagyon hasznos szerkezetnek, inkább dicsekvőnek.

Az 1939-es New York-i és San Franciscó-i Világkiállításon be­mutatott modern beszélőgép, amelyet elektromos rezgőkö­rökkel építettek meg, is a Kem­pelen-féle mechanikus beszé­lőgépnek „pontos mása" volt.

Harmadik kimagasló találmánya a világon elsőként, megtanította írni-olvasni a vak énekesnőt, Paradis Mária Teréziát, egy osztrák ud­vari tanácsos leányát, Mária Te­rézia császárnő keresztlányát. A 19 éves művésznő 1778 vé­gén először az írás-olvasás ele­meit tanulta meg Kempelentől, majd kéregpapírból kivágott betűkből latin szavakat állított össze. Paradis Mária volt az el­ső vak ember, aki domború be­tűk tapintásával ismerte meg az ábécét, majd a mai olvasó­táblához hasonló készüléken szavakat, mondatokat képzett a domború betűkből.

Kempelen 1779-ben egy újabb találmányt, domború be­tűs írógépet szerkesztett Paradis Mária részére. Ezen kívül telje­sen berendezett kézinyomdát, szedő- és nyomtatógépet készí­tett és ajándékozott a vak lány­nak, s megtanította használa­tukra. Paradis Mária 1779. jú­nius 15-i, e gépekkel Kem­pelennek írott, az oktatást meg­köszönő levele teljes terjede­lemben megjelent a Press­burger Zeitungban. A művésznő írásai adták az öt­letet ahhoz, hogy a vakokat megtanítsák írni és olvasni. Ezen tényt erősítette meg pél­dául 1837-ben Johann Wilhelm Klein, a bécsi vakok intézeté­nek igazgatója, a Klein-írás (va­kok számára készült betűfor­mák) megteremtője és Valen­tin Haüy, a vakok párizsi inté­zetének megalapítója is, aki ha­zájában elsőként kezdett a va­kok oktatásával foglalkozni.

Magánéletében sok megpróbáltatást kellett túlélnie. Első felesége alig két hónapi házasság után, 1758-ban him­lőben meghalt. Ő maga is sokat betegeskedett. 1761-ben édes­apja halála után egyedül maradt a pozsonyi csa­ládi házban. 1762-ben nősült másodszor, s e házasságából öt gyermeke született, de közü­lük csak kettő élte meg a fel­nőttkort. Sok időt szentelt művészeteknek, így színházi darabokat szerzett, verseket, epigrammákat írt, és gyönyörű rézmetszetei őrzik keze ügyességét. Példás családi élete mellett a túlfeszített munka­tempó, a különféle megbízatá­sai, pl. a bánáti kormánybizto­si teendők is leterhelték. A halála előtti években, fel­tehetően haladó gondolkodá­sa miatt, Ferenc császár meg­vonta tőle kegydíját. Al­kotásokban gazdag élet után sanyarú körülmények között, szegényen halt meg 1804. már­cius 26-án Bécsben. Sírkövére Horatius szavait vésték: „Non omnis morffar...!" (Nem halok meg egészen..)

forrás: Kempelen Farkas élete
mechatronika.hu/