Ősidők óta foglalkoztatnak minket a titokzatos jelek és jóslatok.

Ki ne tudná, mi a teendő, ha hullócsillagot lát, vagy ha fekete macska megy át előtt az úton?

Az emberi agy természetes működése, hogy keresi az összefüggéseket az okok és okozatok között, próbálunk rájönni, hogy mi minek az előjele. Sokszor akkor is találunk kapcsolatot, ha eredetileg nem volt, viszont ha már kialakult az elképzelésünk, az önbeteljesítő jóslatként működik. Sok babona széles körben elterjedt, része a kultúránknak.

Esküvői babonák

"Nyári menyasszony, őszi kiskutya  sosem jó " állítja a népi hiedelem. Első azért, mert régen nyáron nem volt lehetőség hűvösen tartani olyan töménytelen mennyiségű ételt,s félő volt, hogy ráromlik a násznépre, második meg azért, mert nem volt elég ideje megerősödni a hideg beállta előtt.

Mindig is olvastunk a jelekből, vajon mi vár ránk a jövőben, illetve próbáltunk tenni annak érdekében, hogy a rosszat távol kergessük, a jót pedig bevonzzuk. Különösen igaz ez esküvő előtt, hiszen hatalmas lépésnek számít életünket valakiével összekötni.
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy ma már modern felfogásúnak tartjuk magunkat, a babonák éppoly élőek, mint nagymamáink idejében.

Jobb félni, mint megijedni.. ennek alapján tartjuk a szokásokat. Ezek közül az első és talán a legfontosabb maga a gyűrű.. Ez az  összetartozást, a vég nélküli szerelmet jelképezi, levenni szerencsétlenséget jelent.Az oltár előtt leejtett gyűrű a későbbi válásbiztos előjele.

A menyasszonyi ruha fehérsége a tisztaságot jelképezi. Rosszat jelent, ha a vőlegény az eküvő előtt meglátja aráját a ruhában. A fátyolt senkinek nem szabad felpróbálnia, mert a férj megcsalja majd a feleségét. Ha a fátyol leesik, a nő csalja majd meg a férjét, és rossz előjel, ha éjfél előtt leveszik.
A menyasszonyi csokor az ifjú pár boldogságát hivatott hirdetni, ebből a vőlegénynek is viselnie kell egy szálat. Ezért látjuk a gomblyukban a csokorhoz illő virágot. A csokor eldobása azt jelenti, hogy egymásban már megtalálták az örömöt és boldogságot, így a virágok segítségére már nincs szükség, ezért azt átadják olyan lányoknak, akik még a nagy esemény előtt állnak.

Különös hagyomány, mely szerint az lesz a "főnök", aki elsőként lép ki a templom ajtaján.

Gyerek után áhítozó arák kisgyereket ültetnek az ölükbe, mert abban reménykednek, hogy ez elővetíti a gyermekáldást.Ugyanebből az okból szórnak rizst az ifjú párra. A szórt rózsaszirom a szépség és boldogság szimbolikája. Az esküvő végén elfogyasztott falatnyi kenyér és só egyféle ígéret arra, hogy hátralévő életükben mindenben osztozkodni fognak majd.
Mivel nagyon rossz előjel, ha a menyasszony elbotlik, ne adj isten elesik, amikor átlépik a közös hajlékuk ajtaját, a vőlegénynek gondoskodni kell róla, hogy ez meg ne történjen, így karjábs kapva emeli át őt.

Gyorsan elmúlik a szerelem, ha elered az eső, bár ez az gazdaságot  hoz. Jókedvű házasságot ígér  a verőfényes idő. A szivárvány a tökéletes boldogságot vetíti elő.

Jó lesz tehát vigyázni ezekre az előjelekre, hogy elkerüljük az estleges rossz előjeleket!

Sok boldogságot minden kedves házasság előtt álló ifjú párnak!

A só története

Az emberiség történetében a legkeresettebb árucikk a só volt.
A só története egyidős az emberiség történetével. A só gazdagságot jelentett, monopólium volt, háború dúltak érte.



Az első komolyabb települések ott létesültek, ahol a só és az édesvíz egyaránt jelen volt. Minden civilizáció használta és használja a sót. Az ókor egyiptomiak, a görögök, a rómaiak vallási rítusainak, áldozatainak a része volt. A muszlimok úgy hiszik, a só véd a  rontás ellen. A mi kultúránkban a kiborult só rossz előjelnek számít. Az első árú, amivel kereskedtek az a só volt.
A só szavunk latin eredetű, a „sal” szóból származik. A római légiósok, mikor megkapták zsoldjukat, azt „Salariumnak” nevezték.

Istennője is volt, Salus. Salus az egészségnek és a jólétnek az istene volt. „Salut” - mondják a déliek, amikor egymás egészségére koccintanak. A saláta kifejezésünk is a latinból jött és sózott zöldséget jelentett.
 
A neandervölgyi ősember még tisztán ragadozó életmódot folytatott és a feltárt lelőhelyeken nyomát sem lehetett találni a sónak. A só akkor terjedt el életünkben, amikor az étrendünk átalakult és egyre meghatározóbbá vált benne a növényi hányad.

A só birodalmakat hozott létre a sóbányák és kitermelőhelyek környékén élő szerencséseknek. Az első ilyen a Hallstatti Kultúrtáj, mely a mai Ausztria területén alakult ki a sóbányászatnak köszönhetően. Az itteni bányákban már az i.e 13. századból vannak sóbányászatra utaló emlékek.
 
A következő nagy sóbirodalom az ötödik századtól: Velence. Az itteni lagúnák sója teremtette meg az anyagi alapot és gazdagságot a későbbi keresztes hadjáratok finanszírozására, hajóépítésre, fegyverek készítésére. A keresztesek háborúk során Velence olyan kereskedelmi koncessziókat szerzett, melyeknek köszönhetően később Európába kerülhettek a legfontosabb közel- és távol-keleti fűszerek. 

A só gyógyító erejét már a középkori szerzetesek is használták, akik a betegeket bevitték a só barlangokba, ahol azok belélegezték a szerzetesek által sztalaktitok zúzása során keletkezett só részecskéket.
Európában a só terápia a XIX. században vált népszerűvé.

Tisztasági fortályok - a mindenes só

"Úgy szeretlek, mint a sót az ételben.." hangzik a bölcs népi mondás. A só azonbsn nemcsak az ételek elengedhetetlen ízesítőszere, hanem kiválóan hasznosítható a takarításban is.

Edényeink aljáról könnyen eltűnik az odaégett ételmaradék, ha sós vízet öntünk bele, 1-2 óráig állni hagyjuk, vagy a sós vízet felforraljuk benne, végül pedig alaposan kiöblítjük.

A tea és kávé okozta foltokat a bögrékről  könnyedén eltávolíthatjuk úgy, hogy a szivacsra egy kis sót szórunk, majd apró, körkörös mozdulatokkal lesúroljuk a koszkarikát. 

A szagok eltüntetésére is igen alkalmas a só.A sportcipőknek idővel igen kellemetlen szaguk lesz, viszont időnként egy kis sót szórva a lábbelibe, eltüntethető a szag.

A hűtőszekrényt is célszerű sóval tisztítani. Egy marék sót feloldunk kb 3,5 liter meleg vízben, és ezzel moshatjuk tisztára a hűtő belsejét. A keverék nem karcolja össze a felületet.

Ezeken kívül a só remekül oldja a vízkövet, és a főtt tojást  is könnyebb meghámozni, ha enyhén sós vízben főzzük. Ugyanakkor a rántás sem csomósodik meg, ha előzőleg egy csipet sót szórunk  bele.

Környzetünk, takarítási világnap

 

A Takarítási Világnap nem kötődik egyetlen konkrét dátumhoz sem, minden évben egy szeptember 20-a körüli hétvégén ünneplik. A hagyomány Ausztráliából indult. 

A Takarítási Világnap célja, hogy tiszta, élhetőbb környezetben éljünk, nemcsak otthon, hanem tiszta utcában, tereken, kitakarított, rendezett iskolában, munkahelyen.

A Világméretű takarítási akció Ausztráliából indult 1989-ben, mikor egy vitorlásverseny során az egyik versenyző, Ian Kiernan, teljesen felháborodott a szemetes óceánon és parton. Ennek hatására ő szervezte meg az első takarítást a sydney-i kikötőben és környékén.
Jelszava: Gondolkodj világméretekben és cselekedj otthon! (Ha mindenki tisztán tartaná a saját környezetét az egész egész Világ tiszta lenne...)

Magát a Takarítási Világnapot hivatalosan először 1992-ben hirdették meg az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretén belül és azóta minden év szeptemberének harmadik szombatján rendezik meg.


Őszi nagytakarítás a lakásban

 .

A bolti tisztítószerek amellett, hogy allergizálnak vagy egyenesen mérgezőek, előbb-utóbb folyóinkban végzik. Erre gondoljunk az adagolásnál, és a vásárlásnál. Természetes vagy környezetkímélő anyagokkal szinte minden megoldható: az ecet, a só, a szódabikarbóna, vagy a mosószóda segítségével az összes felületet megpucolhatjuk.

Mivel a takarítás felfogható egészséges testmozgásként, vagy egy csodás meditációs gyakorlatként, ne magunkat, inkább az erőforrásokat kíméljük. 

"Ötzi" az Alpok rejtélyes halottja

 A gleccserek

A megfagyott folyónak tűnő gleccserek úgy keletkeznek, hogy az idők során sok hó halmozódik fel a hóhatár felett elterülő területeken. Az egymásra rakódott hórétegek felszíne a napsugárzás hatására kismértékben megolvad, majd a vízcseppek a mélyebben fekvő, hidegebb rétegekbe leszivárogva megfagynak. Az ismétlődő fölengedés és újrafagyás következtében kemény jégrétegek alakulnak ki. A meghízott jégmező a nagy nyomás és súly, valamint a nap melege által kiváltott olvadás hatására csúszni kezd, és hatalmas jégfolyamok keletkeznek.

 

Emléktábla Ötztalban,

Két német hegymászó 1991. szeptember 19-én fedezte fel a ma ismert legrégebbi megmaradt emberi testet. Megtalálásának helye egy gleccser újonnan képződött olvadómedencéje az olaszországi Dél-Tirolban, közel az Alpok fővonulatához, alig több mint kilencven méterre az olasz-osztrák határtól. Az Alpoknak ezt a részét Ötztali-Alpoknak is nevezik a hosszú és keskeny Ötztal völgye után.

Ötzi utolsó napja

Sokáig úgy vélték, éhhalált halt. Alaposabb vizsgálatok azonban gyilkosságra utaló nyomokat találtak az Alpokban jégbe fagyott ősember csontjain. Egy olasz-svájci kutatócsoport most már bizonyítottnak látja a gyilkosságot, sőt rekonstruálták is Ötzi utolsó napját – több mint ötezer év távlatából.

Ma sem élte volna túl

Az enyhén hiányos öltözet és a nem éppen havas vidékre illő lábbeli, valamint a megtalált mumifikálódott holttest bizonyos nyomai miatt sokáig azt gondolták a kutatók, hogy az Ötz-völgyében megtalált ember fagy- és éhhalált szenvedhetett sok ezer évvel ezelőtt. Aztán az óvatos vizsgálatok figyelmesek lettek egy sebhelyre, sőt egy nyílvessző hegyének a maradványára is, amiből a régészek arra következtettek, hogy Ötzit valószínűleg megsebesítették, majd az Alpokban háromezer méteres magasságban magára hagyták.

A Journal of Archeological Science régészeti szaklap legfrissebb számában Frank Rühli, a Zürichi Egyetem Anatómiai Intézetének munkatársa ez utóbbi feltételezést alátámasztó bizonyítékokat tárt a közönség elé.

Miután az olasz-svájci kutatócsoport Ötzit CT-vizsgálatnak vetette alá, már azt is meg tudta mondani, hogy a nyíl alulról fúródott a testbe, a kulcscsonthoz közel. A CT-vizsgálat arra is fényt derített, hogy a nyílvessző megsebesítette a kulcscsont környéki artériát is, aminek köszönhetően egy nagy vérömleny keletkezett mellkasánál.

„Ötzi igen súlyos sérülést szenvedett. Elméletileg egy nyílvessző okozta sebesülést túl lehet élni, amennyiben a vessző nem ér artériát, ha a seb nem fertőződik el, és megfelelő módon kezelik” – nyilatkozta a kutatócsoport vezetője, Frank Rühli a BBC News-nak. A három feltételből azonban egyik sem teljesült, így Ötzinek tulajdonképpen esélye sem volt a túlélésre.


Azon a bizonyos napon..

A korábbi vizsgálatok olyan pollenszemcséket mutattak ki Ötzi gyomrában, amelyek csakis alacsonyabban fekvő, erdő borította területről származhattak. 

Feltételezték továbbá, hogy Ötzi arra a helyre, ahol végül jégbe fagyva megtalálták, már sebesülten érkezett, valószínűleg üldözői elől menekült. Mindez ráadásul nem egy kora őszi, hóviharral terhelt napon történhetett, ahogy korábban képzelték, hanem csakis a nyár elején, mivel a megtalált pollen csak erre az időszakra jellemző.

Frank Rühli azonban úgy gondolja, hogy némileg módosítani kell Ötzi utolsó napjának leírását. Szerinte nehezen képzelhető el, hogy a mostani CT-vizsgálat alapján igen súlyosnak ítélt sebbel Ötzi naphosszat vándorolt volna. Rühli emiatt arra hajlik, hogy Ötzit már fent, a hegyekben érte a támadás. A nyílvessző befúródásának iránya is arra utal, hogy Ötzi a hegyen felfelé menekült, miközben támadói hátulról és alulról meglőtték.

Agyunk az emberi szervezet egyik legcsodálatosabb szerve

 Egyetlen más testrész sem volt képes olyan mértékben megváltoztatni Földünket, mint az emberi agy. Mind a mai napig nem tudjuk pontosan, hogyan is működik az átlagosan 1500 gramm súlyú agyvelő. Bármennyire is kutatják a tudósok, agyunkban még számos titok rejtőzik. Agyunkat idegsejtek alkotják. Itt található idegrendszerünk központja, amely összeköttetésben áll testünk valamennyi részével. Ha egy ember idegeit egymás mögé fektetnénk, akkor az idegek összhossza 1,6 millió kilométer lenne. Ez a Hold és a Föld közötti távolság ötszörösének felel meg.

 

"Mindenkivel történt már olyan, hogy egy probléma megoldása egyszerűen csak beugrott, hirtelen jött rá összefüggésekre, amikor egyszerre valami értelmet nyert, vagy épp – szó szerint - megálmodta a megoldást.

A-HA élmény
A lexikon szerint a probléma váratlan megoldását, a rádöbbenést nevezünk így, mely intuíción alapszik. A probléma megoldására akkor eszmélünk rá hirtelen, amikor teljesen mással foglalkozunk.

Az A-HA élmény, a felismerés feltételezi azt, hogy a probléma megoldásához szükséges adatok nagy része információként jelen van tudatunkban. Tehát, tanulás, tapasztalat – résztapasztalat – szükséges ahhoz, hogy az agy össze tudja rakni a képet, felismerje az összefüggéseket, melyek a megoldáshoz vezetnek.

Háttértudás nélkül tehát nincs A-HA élmény. Az idegsejtek hirtelen aktivitása okozza azt, hogy egyik percben még fogalmunk sem volt a megoldásról, a másik percben pedig komplexen látjuk a dolgot.  

Az A-HA élmények arra ösztönzik az embert, hogy mindig újabb feladatba fogjon, új kihívásokat keressen. Így lesz a tanulásból egy folyamat, aminek kapcsán egyre több összefüggést látunk meg – egyre bölcsebbek leszünk.

Ez az evolúció, az emberi faj fennmaradásának egy igen fontos része. Tehát, ez az élmény nem csak egy érdekesség, ami néha megtörténik velünk, hanem életünk szerves és hasznos része."

 forrás:Bien.hu /részlet/

 

Nyírség - Erdőspuszták

"A magyar Alföld ősi tájképét, a lápokkal tarkított erdős pusztát idézi elénk a Nyírség. A százados terebélyes tölgyesek helyét mindinkább akácosok foglalják el, a buckákon a pusztai virágok sokaságát ekeföldek váltják fel, az egykori lápok, rétek helyén gabona hullámzik. Mégis, a Nyírség őrzi hírmondóit a történelem előtti idők tájképének, a buckaközi mocsarak, fűz és nyírlápok, ligetes erdők mélye a legtöbbet őrzött meg Alföldünk múltjából, állatot, növényt egyaránt." - írja neves botanikusunk Soó Rezső a 30-as évek derekán. Valóban, a Dél és Közép-Nyírség ma is Alföldünk természeti értékekben egyik leggazdagabb területe.



Földtan, kialakulás A Nyírség hazánk második legnagyobb futóhomok vidéke, annak a hatalmas, 120-300 m vastag hordalékkúpnak a maradványa, amelyet a pleisztocén folyamán az ÉK-i Kárpátokból, Erdély Ny-i részéből lefutó, s itt áthaladó folyók halmoztak fel. Az utolsó eljegesedés idején a Bereg-Szatmári síkság és a Bodrogköz megsüllyedése miatt a folyók más irányt vettek, s ezután a felszín alakításának szerepét a szél vette át. Az utolsó jégkorszak északias szelei alakították ki a ma is elénktáruló felszínt, építették fel a tájra jellemző 0,5-1,5 km hosszú, a 18-20 m-es magasságot is elérő jellegzetes formájú, ún. parabola és szegélybuckákat, melyek között részben az ősi folyóvizek által hátrahagyott, részben a szél által kimélyített ÉK-DNY irányú mélyedések, völgyek jöttek létre. Ezen nedves, tocsogós, többségükben lefolyástalan ún. nyírvízlaposok a jégkorszak végső szakaszában és az azutáni hűvös-nedves időszakban alakulhattak ki, s napjaink "vízrendezéséig" menedéket nyújtottak e hajdani kor élővilágának az azt követő szárazabb, melegebb periódusokban is.
Társulások, a természet és az ember konfliktusai
A nyírvízlaposok lápi-mocsári növényzetével szemben a buckák oldalai, tetői száraz, homokpusztai vegetációnak adtak otthont, s így változatos, egymásba fokozatosan átmenő társulások, társuláskomplexek jöhettek létre.

Bár az elmúlt évezredekben az éghajlat és a természeti viszonyok sokat változtak, a múlt század második felétől kezdve gyorsult fel igazán a természet átalakulása. Ennek nyomán alakult ki a táj ma ismert képe. A legnagyobb beavatkozás a térség vizeinek lecsapolása volt. Az un. nyírvízmentesítő társulatok a múlt század végétől kezdve csatornákkal hálózták be a területet, s a lefolyástalan vagy részben lefolyásos nyírvízlaposok vizét összegyűjtötték, s a Berettyóba vezették.

Mivel az átlagos évi csapadékmennyiség 550-600 mm körül van, melyből csak a párolgással kb.500 mm távozik, a lápok helyén ugyan szántóföldeket nyertek, azonban általánossá vált a tájegység kiszáradása, a talajvíz lejjebb szállása. (A 70-es évektől kezdődően a folyamat legalább részleges megállítása érdekében hozták létre az erdőspusztai jóléti tavak rendszerét). A vízrendezésnél jóval korábban, már a XVI-XVII. század török világa alatt, megkezdődött az erdőterületek erőteljesebb csökkenése, melyek helyét szántók, szőlők, gyümölcsösök, rétek, homoki legelők foglalták el. Ezt tetézte a megmaradt erdők faállományának átalakítása, és az újraerdősítés, amikor a múlt század vége óta egyre több helyen a tölgyet, gyorsan növő, a szárazságot jobban tűrő akáccal, fekete és erdei fenyővel, nemes nyárral váltották fel.

  A Nyírség buckaközi mélyedései , deflációs völgyei  ún. nyírvízlaposai , melyek sajátos élőhelytípust hoztak létre. Mozaikszerű társulásaik követve a felszíni és a talajvízszint vonalát, a talajtani viszonyokat, jellegzetes mintázatot alkotnak, és sok hűvös és nedves klímát kedvelő növényt megőriztek pl.: vidrafű, fehér zászpa, szibériai nőszirom, buglyos szegfű, pompás kosbor, hússzínű ujjaskosbor, zergeboglár, kornistárnics, rezes hölgymál, hogy csak a legjellegzetesebb növényeket említsük.
A lápok beerdősülésének jellegzetes állomásai a nyírlápok és a gyakoribb rekettye vagy bokorfüzesek.

Üde tölgyerdők
A buckaközi laposok zárótársulása a tölgy-kőris-szil ligeterdő. A néhol még megmaradt nagyobb és kisebb foltjai lombkoronaszintjét a kocsányos tölgy a magyar kőris és a mezei szil alkotja, s megtalálható a vénic szil a közönséges nyír és különféle nyárak is. Cserjeszintjének jellemző fajai a veresgyűrű som, kutyabenge, kányabangita.
Lágyszárú szintjének értékes növényei az odvas és ujjas keltike, fehér és kardos madársisak, vitézkosbor, turbánliliom, békakonty, kígyónyelvpáfrány.
A magasabb de még üde térszíneken megjelenik a gyöngyvirágos tölgyes. Lombkoronaszintjét a kocsányos tölgy mellett a mezei juhar, néhol a tatárjuhar, a vadkörte, vadcseresznye, a különféle hársak alkotják. Különlegességnek számít a Balkán felől Erdélyen át Beregi- síkságig terjedő ezüsthárs, mely pl. Bagamér mellett szép maradványerdőt alkot. Nem ritka ezekben az erdőkben a nyír és a nyárak sem. Cserjéi közül kiemelkedők az énekes madaraknak kitűnő eleséget nyújtó veresgyűrű som (sőt Guthon a húsos som is!), a bibircses kecskerágó, a kökény, az egybibés galagonya, a mogyoró és a fagyal. Gyepszintje gazdag a sok tavaszi-hagymás növénytől a gyöngyvirágtól, a különféle salamonpecsét fajoktól. Ritka, védett növényei a tavaszi csillagvirág a zöldes és kétlevelű sarkvirág a madárfészek orchidea, az odvas és ujjas keltike a kereklevelű körtike, tavaszi kankalin stb.
Homoki gyepek, homoki legelők
Ha a szárazabb területeket keressük fel, még mindig sok szép homoki gyepet és ettől a viszonylag érintetlen társulástól némileg eltérő legelőt találhatunk (pl. Bagamér, Monostorpályi, Hajdúbagos, Hajdúsámson, stb. mellett). A homoki gyepekben megtaláljuk az agárkosbort, a magyar kökörcsint, a homoki nőszirmot, homoki szalmagyopárt és a homoki vértövet.



Homoki tölgyesek
A buckatetők beerdősülésével létrejött száraz homoki tölgyesekből mára csak igen kevés maradt. Jellemzőek rájuk a kiterjedt tisztások, s azokon zárt homoki gyep, mely sokszor igen fajgazdag. A domináns kocsányos tölgy mellett itt megtaláljuk néhol az ezüst hársat, fehér nyárat, sőt itt-ott a borókát is. A gazdag cserjeszintben az egybibés galagonya és a fagyal mellett ott a mogyoró is, mely a szárazodás miatt egyre ritkább. A lágyszárú szintben díszlik a széleslevelű nőszőfű s talán legkiemelkedőbb értékként a liláskék magyar nőszirom (melyet nap mint nap láthatunk a 20 forintos érmén). Néhány további figyelemreméltó növény a debreceni csormolya, a tavaszi hérics, a szürke veronika, a sárga gyűszűvirág, a nagy ezerjófű, az erdei szellőrózsa. A tisztásokon megtalálhatók a homoki gyepek növényei is, sőt soknak az eredeti élőhelyei ezek a homoki tölgyes tisztások lehettek. A táj legkiemelkedőbb értékei között tartjuk számon a tarka sáfrányt és az egyhajúvirágot melyek néhol még ma is virágszőnyeget képezve a koratavasz legszebb ékességei.
Állatvilág
Bár területünk elsősorban botanikai értékei miatt nevezetes, nem érdektelenek az előforduló védett állatfajok sem. Így feltétlenül megemlítendő a száraz homoki gyepek két értékes ízeltlábúja, a ragadozó imádkozó sáska és a Kárpát medencei benszülött sisakos sáska.
Homokos talajú területeken, utak mentén tűnik elénk az alföldi homokfutrinka. Igen megritkult mára az idős tölgyesekre jellemző a nagy szarvasbogár, s a nagy hőscincér. Eltűnőben van a szintén odvas tölgyekben fejlődő orrszarvúbogár is.
A tölgyerdők szegélyein néhol még találkozunk a farkasalmalepkével, s a nyíltabb részeken fecskefarkú és kardos lepkékkel. Lápos területek értékes faja a nagy tűzlepke, s a páragazdag kőrises erdők szegélyein feltűnik az egyik legértékesebb lepkefaj a díszes tarkalepke is.



A gerincesek közül említést érdemel a pangóvizes területek még ma is viszonylag gyakori, védett hala a réticsík. A vizes területek, s környékük otthont adnak a különféle kétéltűfajoknak (pettyes és tarajos gőte, mocsári béka, vöröshasú unka, stb.)
A hüllők közül kiemelendő a homokpusztai gyepeken kisebb elszórt pupulációkban élő homoki gyík, a napsütötte erdőszéleken ékes színével feltűnő zöld gyík és rézsikló, s a láprétek ritka, értékes gyíkja az elevenszűlő gyík. Az emlősök közül négy fajt emelnénk ki: a homoki legelőkön még mindig szép számban élő ürgét mely odacsalogatja az általa nyújtott “terített asztalra” a ragadozó madarakat, a már csak néhány elszigetelt populációban élő benszülött földikutyát (Hajdúbagos), a víztározókban, erekben halászó vidrát és a nagyobb kiterjedésű erdőkben előforduló vadmacskát (Gúth).
Végül, ejtsünk néhány szót a madárvilágról. Az Erdőspuszta változatos növényzete kedvez a gazdag énekesmadárfauna kialakulásának. Különösen igaz ez a dús cserjeszintű, tisztásokkal tagolt tölgy-kőris-szil ligeterdőkre és a még meglevő százados tölgyesek fészkelő közösségeire. Kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bír az idős fehérnyárfák természetes odúiba fészkelő szalakóta és a hasonlóan dekoratív gyurgyalag, mely a homokbányák partfalait választja lakóhelyül. A vízimadarak közül említést érdemel a víztárolókon költő búbos, fekete és vörösnyakú vöcsök, a cigányréce és a fattyúszerkő. A lápréteken újra teret hódít a haris, az idős háborítatlan tölgyesekben több pár fekete gólya költ. Az itt fészkelő gyakoribb ragadozó madarak mellett kiemelkedő a vizes területek fölött rendszeresen feltűnő halászsas, a kígyászölyv, a lápréteken is megjelenő kis békászósas, a télen itt kóborló rétisas és az egyre gyakrabban megfigyelt kerecsensólyom.

forrás:DNYBTEA dél-nyirségi
Erdőspuszták természeti és
kultúrtörténeti értékei