Az embereket évezredek óta bámulatba ejtik a vulkánok.

 

A vulkánok avagy tűzhányók a Föld felszínének olyan hasadékai, amelyeken a felszínre jut a magma, az asztenoszféra izzó kőzetolvadéka.

Úgy a görög, mint a római mitológiában a tűzhányókat az istenek munkájának tekintették, mivel sem a tudomány, sem az alkímia nem tudta elfogadhatóan magyarázni működésüket. Platón két művében is említést tesz Atlantiszról, a legendás szigetről, amelynek elsüllyedésével elpusztult a hatalmas atlantiszi civilizáció. Atlantisz létezése és esetleges földrajzi elhelyezkedése napjainkban is vitatott téma – tény azonban, hogy i. e. 1620-ban az Égei-tengeri Szantorini szigetét egy sor roppant erős kitörés elpusztította. A kitörések által okozott szökőár elpusztította Kréta szigetének északi partját és hozzájárult a szigeten kialakult minószi civilizáció hanyatlásához. Szantorini (vagy Théra) kitörése egy másik görög mítosz alapjául is szolgált: a Deukalión szerint Poszeidón bosszút állva Zeuszon elöntötte Attika, Argolisz, Szaloniki és Ródosz tengerparti területeit.

A görögök úgy tartották, hogy az Etna alatt volt Héphaisztosz műhelye, ahol Zeusz fegyvereit kovácsolta. Gyermekei, az egyszemű küklopszok legendáját valószínűleg az Etna oldalán levő számos mellékkráter alakja inspirálta. Vergilius szerint Athéné, bosszújától vezérelve az Etna alá börtönözte be Enkeláduszt, akinek a fájdalomkiáltásai okozták a hegy működését és morajlását. Ugyancsak Vergiliustól tudjuk, hogy Héphaisztosz Enkeládusz testvérét, Mímaszt a Vezúv alá börtönözte be. A római költő szerint a Campi Flegrei lávaárjai a többi bebörtönzött óriás véréből jöttek létre.

A keresztény hiedelemvilágban a vulkanizmust számos áltudományos elmélettel magyarázták, és elsősorban a Sátán munkájának tudták be. Úgy tartották, hogy a katasztrófákat csak szentek csodái akadályozhatják meg. Ezért például i. sz. 253-ban a Catania lakosai Szent Ágota relikviáival körmenetet szerveztek az Etna közelgő lávaárjának megakadályozására, és a lávaár csodával határos módon elkerülte a várost. Ugyanez a módszer 1669-ben már nem vált be: a város nagy részét elöntötte a láva.

A Vezúv 1660-as kitörésekor lezúduló kődarabokban kereszt alakú piroxén ikerkristályok is voltak, és ezeket a helyi lakosok Szent Januarius (Nápoly védőszentje) csodájának tekintették.

Nemcsak az Európában, de a Csendes-óceán Tűzgyűrűjének vidékén is mítoszok övezték a vulkáni jelenségeket. A maori mitológiában Taranaki és Tongariro (két új-zélandi vulkán) jóbarátok voltak, de barátságuk hamar féltékenységi viszályba csapott át, mert mindketten Pihangába szerettek bele (ő is egy új-zélandi vulkán megszemélyesítője). A maorik máig sem telepszenek meg a Taranaki és Tongariro közötti területen, mert félnek, hogy ismét „fellángol” a két egykori barát vitája.

A hawaii bennszülöttek mondavilágában a tűz istenét, Pelét saját húga – Namaka, a tenger istennője – szigetről szigetre egyre délkeletnek űzi a tűzhányók alatt. Úgy tartják, hogy mai lakhelye a Kilauea lávatava alatt van. Ez az elképzelés pontosan egyezik azzal a ténnyel, hogy a Csendes-óceáni litoszféralemez északnyugatnak mozog a szigeteket kialakító elsődleges köpenyoszlop fölött, tehát délkelet felé haladva egyre fiatalabb és fiatalabb vulkánokat találunk.

A Szantorinit elpusztító vulkánkitörés, és az azt követő félelmetes szökőár járulhatott hozzá Atlantisz legendájának megszületéséhez - vélik a régészek, akik legújabb kutatásai szerint a cunami akkora lehetett, hogy a mai Izrael partjain is komoly károkat okozhatott.A Szantorini vulkánkitörés az emberi történelem egyik legnagyobb katasztrófája volt: a legújabb felfedezések szerint az i.e. 1630 és 1550 között bekövetkezett robbanás a sziget mellett a környező térség történelmére is pusztító hatással lehetett. Egyesek emellett már régóta állítják, hogy ez lehetett Atlantisz legendájának alapja is, ám mindezt eddig tudományosan nem próbálták bizonyítani. Az atlantiszi kapcsolatot erősíti, hogy a tragédia a Mediterráneumot uraló minószi civilizációt érintette, amely a később megírt történethez hasonlóan pusztulhatott el. A kitörés és az ezt követő szökőár pontos hatását azonban évtizedekig nem ismerték.

Az izraeli régészek legújabb ásatásai során Caesarea városában, a tengerparttól 20 méterre fedeztek fel olyan üledéket, amely a vulkánkitörésből származhat. Eszerint a szökőár olyan erős volt, hogy a Szantorinitől 1000 kilométerre fekvő partokat is elboríthatta a víz.

A Beverly Goodman, az izraeli Tengeri Tudományok Egyetemközi Intézetének tengeri geoarcheológusa vezette munkálatok során a szakértők eredetileg a város ókori kikötőjét keresték. A fúrással nyert mintákban azonban korábbi és későbbi földrengések és szökőárok nyomait is megtalálták, amelyeket a szakemberek most a különböző anyagok alapján próbálnak elkülöníteni. Minden hasonló tengermozgás ugyanis más-más üledéket, homokot, vagy épp kerámiatöredékeket hoz magával.

A tesztek végeredménye meggyőző: eszerint a szantorini vulkánkitörés okozta szökőár borzalmas lehetett, és a katasztrófa után több, korábban virágzó terület néptelenedett el teljesen. A kutatók szerint a térség közösségi élménye nagyban hozzájárulhatott az Atlantisz-legenda megszületéséhez, amely mögött így az egykor élt emberek tapasztalata húzódhat meg. A szökőár hatása több helyen egybevág az elbeszéléssel: a part menti épületek víz alá kerültek, a városokat a tenger mosta el, és szigetek születtek a tenger alatti vulkanikus tevékenységből.

A kutatók most a krétai üledékminták elemzésével próbálnak közelebb jutni a szökőár kialakulásának folyamatához. Ez azonban a múlt pontosabb megismerése és a legendavadászat mellett a lehetséges katasztrófák elleni védekezésben is segíthet. /Forrás: Geology/

Három falevél

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -

Elröpült három falevél

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

--------------------------

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

 /Weöres Sándor/

Ősz van - gondolatok

Amikor egy falevél lehull a fáról, vajon úgy érzi-e, hogy legyőzte a hideg? A fa azt mondja a levélnek: "Ez az élet körforgása. Talán azt hiszed, hogy meghalsz, de valójában bennem élsz tovább. Neked köszönhetem, hogy élek, hiszen általad lélegeztem. Azt is neked köszönhetem, hogy szerettek, mert árnyékot tudtam adni a fáradt vándornak. A te nedved az én nedvem: mi egyek vagyunk."

Paulo Coelho

Wass Albert: Megjött az ősz

 
Ma igazán itt az ősz. Ugye:
ma nem találsz szívedben nyári dalt?
Az én szívemből minden dal kihalt.

Ma búcsuszóban elérkezett az ősz.
Ma búcsuszóval messze ment a párom…
és a szívem ma üres lett nagyon:
deresre sápadt minden, minden álom.

A hervadásban, itt, mit is keressek:
várjam amig a holt avar kihajt?
Mert most igazán itt az ősz. És érzem:
ma a szívemből minden dal kihalt.

Ezen a napon - Szabó Magda

„Szeretnék Önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején: mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem, ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta: Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad.”


Mindenki ismeri Szabó Magda valamelyik művét. Író, költő, műfordító, drámaíró volt. 

Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben, Szabó Elek városi tanácsos és Jablonczay Lenke tanítónő gyermekeként. 

Szülővárosának, a kálvinista Debrecennek hagyományai meghatározóak voltak személyisége alakulásában. A szülők alakja - az apáé, aki műveltsége miatt köztiszteletben állt, és az anyáé, aki maga is írótehetség volt – gyakran tűnik fel műveiben. Sokoldalú művész. Költő, műfordító, regény- és drámaíró, jelentős tanulmányok, esszékötetek szerzője. Elbeszélőművészetével a lélektani regény nagy hagyományait folytatja és újítja meg.

Regényei a világ számos országában arattak sikert. Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író.

A macska

„Isten azért teremtette a macskát, hogy legyen egy tigris, amit bátran megsimogathatunk.”
(Victor Hugo)

Számos ősi vallás szerint a macskák felemelkedett lelkek, melyek az emberek társai vagy vezetői, minden dolgok tudói, akik azért hallgatnak, hogy ne befolyásolják pártfogoltjaikat.

- Egy ősi keleti legenda szerint a macska az oroszlán tüsszentéséből született, Noé bárkáján.

Cicám, aki gazdinak fogadott

- Egyes hiedelmek szerint hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére.

- A macska Cat Sidhe illetve Cait Sith néven, időnként emberi alakot is öltő lélekrablóként bukkan fel a kelta mitológiában.

- A közhiedelem szerint a macskáknak kilenc életük van. A szívósságukra vonatkozó elismerés alapja az az észrevétel, hogy a macskák néha látszólag megfeledkeznek létfenntartási ösztönükről, és hogy túlélnek olyan zuhanásokat is, amelyek más állatok számára feltehetőleg végzetesek lennének.

- Bár a Biblia nem ír a macskáról, a keresztény néphagyomány megemlékezik arról, hogy az újszülött Jézust a jászolban egy macska tartotta melegen. A történet egy másik változata szerint a macska pusztította el azt a mérgeskígyót, amit a sátán küldött, hogy végezzen Jézussal. Köszönetképpen Szűz Mária megsimogatta az állatot, melynek fején M betű, hátán pedig sötét sáv vált láthatóvá, amely a cirmos leszármazottain is megmaradt.



A macskákat Elő-Ázsiában és az ókori Egyiptomban istenként tisztelték. Egyiptomban Básztet istennőt macskafejű nő alakjában ábrázolták, ő volt az örömök istennője és szent állata a macska volt. Az egyiptomiak halott macskáikat bebalzsamozták és eltemették, akárcsak az embert.

A görögöknek és a rómaiaknak is kedvenc háziállatuk volt, egészen a középkorig, amikor az emberek már úgy gondolták, a macskák a démonokkal állnak kapcsolatban. Ekkor terjedt el az a babona is, hogy boszorkányok bújnak macskabőrbe. Ez vezetett a macskák pusztításához, aminek hatására elszaporodtak az egerek és a patkányok – így mégis kegyelmet kaptak. De még ma is sokan félnek a fekete macskától

A fekete macskával kapcsolatos babona minden kultúrában jelen van, azonban mindenhol más, pozitív vagy negatív jelentést tulajdonítanak neki. Egyes macskákkal kapcsolatos babonák a 21. században is fennmaradtak, például vannak akik úgy tartják, hogy balszerencsét hoz, ha egy fekete macska keresztezi az útjukat. Az angolszász országokban az október végi halloweent megelőzően az állatvédők rendszerint nem adnak örökbe fekete egyedeket, mivel tartanak attól hogy egyes befogadók csupán a tréfák vagy hiedelmek miatt kívánnak hozzájutni ezen állatokhoz, esetleg sátánista rituálék keretén belül kívánják feláldozni őket.

Mi magyarok többnyire rosszat sejtünk, ha fekete macska keresztezi utunkat, de talán megváltozik véleményünk és nem fogunk egyből rosszra gondolni, amikor átszalad előttünk az úton egy fekete macska, ha elolvassuk, milyen érdekes felfedezést tett az Amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet genetikai diverzitást vizsgáló laborjának kutatója, Stephen O`Brien. A kutató szerint ugyanis a fekete macskák (házimacska, fekete párduc, jaguár) színét meghatározó gén, az MC1R védettséget nyújt bizonyos fertőző betegségek (pl. HIV-fertőzés) ellen

A fekete macskák bundájának színét meghatározó génnek, az MC1R-nek az emberekben is előfordul egy változata. Ez a génváltozat, ha mutáción esik át, nálunk embereknél, nem fekete, hanem vörös hajszínt eredményez. Az MC1R gén elsődleges feladata - a színmeghatározáson kívül - az, hogy kiválassza, mely anyagok juthatnak át a sejtfalon. A tudósok feltételezése szerint a gén célirányos átalakításával megakadályozható lenne, hogy bizonyos vírusok és baktériumok átjuthassanak a sejtfalon.

Stephen O`Brien szerint, ha sikerülne pontosan meghatározni a fekete szőrű macskák betegségek elleni (természetes) genetikai ellenálló képességének okát, akkor az nagy segítséget nyújthatna az embereket megtámadó, jelenleg még gyógyíthatatlan vírusokkal szembeni küzdelemben.
/Forrás:Erdély online/

Macska jóslatok

A macska megjósolja a földrengést

A kedvenc négylábúinkról azt tartják, hogy sokkal hamarabb képesek megérezni egy földrengést, mint bármilyen más modern technikai eszköz. Többször megfigyelték már, hogy a földrengések előtt a macskák nagyon izgatottá válnak és kényszeresen, illetve igazán látványosan keresik a kijáratokat. Olyannyira bennük van a menekülési vágy, hogy akár még a zárt ablakokat is képesek betörni, noha a földrengésnek még látható/érezhető nyoma nincs is.

A macska megjósolja az eső eljövetelét

A macskák nem csak rezgéseket képesek előre megérezni, hanem nagyon érzékenyek az éghajlatváltozásokra is kimondottképpen a viharok és felhőszakadások eljövetelére. Ők talán az egyik legbiztosabb természetes időjósok, akik bár minden fajta időjárást nem képesek megjósolni, de az eső közeledtét, azt igen. A megfigyelések alapján az eső közeledtével a macskák a fülüket kezdik, vakargatni illetve bizonyos esetekben mellső mancsukat sokáig a fülük mellé emelik és ott tartják.

A macskák megmutatják hol van vízér a lakásunkban

Érdemes megfigyelnünk, hogy kedvenc házi állatunk hol szeret a legjobban pihenni vagy tartózkodni, hiszen azok a helyek lakásunk legkiegyensúlyozottabb pontjai.

GPS nélkül

Hogyan talál haza a macska?

A macskának kiváló a vizuális memóriája, ezért a szabadba kijáró macska jól tud tájékozódni, és nem is szokott elveszni. Közismert dolog azonban, hogy akkor is helyes irányban indul hazafelé, ha több tíz kilométerre elhurcolják otthonától. Ennek bebizonyítására egy német zoológus néhány cirmost dobozba zárva, kacskaringós útvonalat választva, otthonuktól több kilométernyi távolságra lévő mezőre vitt, ahol korábban egy labirintust épített fel. Az útvesztő közepéből huszonnégy folyosó indult ki a szélrózsa minden irányába. A labirintust lefedték, hogy a Nap vagy a csillagok fénye ne segítse a tájékozódást. A macskákat betették a labirintusba, majd hagyták, hogy irányt válasszanak. Az esetek többségében azon a folyosón indultak el az állatok, amerre az otthonuk volt.

 Bebizonyosodott, hogy nem legenda az, hogy a macska hazatalál, de hogy hogyan, arra a zoológus nem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni. A legkézenfekvőbbnek tűnt, hogy a macskák memóriatérkép alapján tájékozódtak. A tudósok azt feltételezték, hogy az állatok emlékezetükben tárolták a sok kanyart és fordulatot, s folyamatosan korrigálták magukban a hazafelé vezető útvonalakat. Ezt a feltevést is eloszlatta azonban néhány további kísérlet. Utazás előtt ugyanis elaltatták a macskákat, és úgy szállították azokat a kihelyezett labirintusba. A magukhoz tért állatok így is tudták, hogy melyik folyosón kell hazaindulniuk. Viszont nem találtak haza a cicusok, ha mágnest rögzítettek a fejükre. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a hatodik érzék rejtélyének kulcsa vasból van. A macskák testében feltételezhetően vasoxidot tartalmazó idegi struktúrák, ún. magnetoreceptorok vannak. Ezek térbeli elhelyezkedése a Föld mágneses mezejének a hatását idegi impulzusokra fordítják le, és segítik az állatot a helyes irány kiválasztásában. Természetesen nem elhanyagolható a macskák kiváló hallása sem a hazafelé vezető útirány meghatározásába.

Állatok világnapja - október 4.

Minden évben október 4-én ünnepeljük az Állatok Világnapját. Ez a nap Assisi Szent Ferenc halálának napja. A rendalapító Szent Ferenc az állatok védőszentje, a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük (főleg a madarakkal).

Az Állatok Világnapját 1931-ben Olaszországban hívták életre, s 1991 óta ünnepeljük hazánkban is.
A kezdeményezés célja a vadon élő állatok pusztulásának megfékezése volt, mára minden állat védelmének fontosságáról szól ez a nap. Az Állatok Világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat közötti barátságot erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára.

Állatok a mitológiában

„ne nézzünk, ne hallgassunk, ne mondjunk semmi rosszat.”

A MITIKUS MAJOM.  A tudomány, az írnokok istene. Hanumán – a szélisten fia.
A majmok eredetileg hírszerzők voltak, akiket az istenek azért küldtek az emberekhez, hogy tudomást szerezzenek cselekedeteikről. A kikémleléstől megvédelmező varázslatot szolgálták a hármas-majom ábrázolások.


A MITIKUS RÓKA..

A keleti kultúrákban él egy olyan hiedelem, hogy a róka képes emberalakot ölteni. Egy régi kínai legenda szerint a róka ötven- és százéves korában emberalakot ölt, és vagy varázslóvá, vagy gyönyörű leánnyá változik, és elpusztít mindenkit, aki beleszeret.

Kínában házasságszerzőként szerepel. Egyik mese szerint egy Csung nevű fiatalember a vetések között sétál. A hullámzó búza közül egy vörös róka ugrik elő, Csungot nevén szólítja és csalogatja, mondván: „Gyere velem, gyere utánam!” A róka fut előtte. Néha eltűnik és Csung már azt hiszi, nyomát veszítette, de ismét előtűnik, ugrál előtte s ismét hívja.
Egyszer azután egy tóhoz érnek. A tavon sok kicsiny csónak lebeg és mindegyikben egy-egy szép leány evezget. Azt mondja Csungnak a róka: „Ezek közül a legszebb lesz a feleséged!” Csung talál egy üres csónakot is, a tóra kievez és egy gyönyörű szép rózsaszín ruhájú leány után siklik. Ő eltűnik előle rózsaszínű lótuszvirággá változva. Csung ezt leszakítja, hazaviszi és vízbe teszi. Mindez alkonyatkor történik. Otthon a virág visszaváltozik szép leánnyá, Csung nejévé lesz és neki gyermekeket is szül.
Az ősi Kínában általános volt a meggyőződés, hogy a róka ezer évig él, és miután kilenc farkat növeszt, különleges képességei támadnak érzéki csábítások kifejtésére.


Perzsiában szent állatnak tartották, mivel hitük szerint a holtakat átsegítette a mennybe.

Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a rókabőr révén az ember élvezheti az istenek kegyét, a perui indiánoknak pedig volt egy rókaistenük. A choktau törzsek a rókát a családi egység őrzőjének tekintették, az apacsok neki tulajdonították a gonosz medve megölését, illetve azt, hogy farkát a lángokba dugva ellopta az ember számára a tüzet.

Az indiánok igyekeztek kiengesztelni az elejtett állatokat. A tűzföldiek – szertartás keretében - arról beszélnek a megölt rókának, hogy ők szerették, és igazán sajnálják, hogy megölték, de lássa be, hogy éhesek, ezért nem volt más választásuk.

Az ősi japán hit szerint a rókaszellemek emberré tudnak változni.

A róka Japán legjellemzőbb mitikus állata. A rókát, illetve a rókává változott leányokat megtaláljuk Fudzsijama legendájában is. A Fudzsijama, a „Halhatatlan Hegy” földrengés után, az emberek szeme láttára született. A történetben a favágó megy fel a hegyre, amikor váratlanul nevetést hall. A hang irányába indulva egy tisztásra érkezik, ahol két gyönyörű lány labdázik. Amikor a favágó megszólal, „akárha varázsige hangozna el, kis rókává lesznek. Hegyes orrú, meredt fülű szép vörös bundás állatokká, akik azonnal elsurrannak a bokrok tövében.”
Japán mondákban a boszorkányok szerepét is játszhatják. Fehér róka a hátasállata, és kedvelt futára Inarinak, a rizs istenének, szentélyeinek díszkapui mellett gyakran állnak fából vagy kőből kifaragott rókafigurák, szent irattekercset vagy a Paradicsom kulcsát tartva a szájukban.
Japán egyes vidékein a róka maga a rizsistenség. A bő rizstermés a jómód alapja, ezért a róka a nagylelkűség jelképe.

/Forrás: Temesvari G./Magóc/

Október 1.

Itt van újra

Hurrá itt az Ősz! Ez az a mondat, amit nem túl nagy gyakorisággal hallunk. Helyette a már szomorkás, monoton ismétlődő „Itt van az Ősz, itt van újra” sort szoktuk mormolni kellő elszontyolodással, pedig Petőfi versében pont az Ősz szépségeit emeli ki.

Mi az, ami ennyire lenyomhat bennünket ebben az évszakban? Orvosilag bizonyított tény, hogy a hőmérséklet változás, a lehűlés és az egyre rövidebb nappalok furcsa hatással vannak szervezetünkre. Érzékeljük az elmúlást, ha másként nem, a folyamatosan változó természetképből. Hajlamosak vagyunk inkább elmerülni a lehulló levelek melankóliájában, mintsem átértékelni a változás fogalmát. Ehelyett begubózunk. Érthető okai vannak, hiszen kevés az az ember, aki egy nyirkos hétfő reggelen kihívásként tekint egy hideg szeles, esernyőkifordítós bugyborékoló pocsolyákon átgázolós napnak. Ilyenkor a paplan alatti felmelegített vackunk vonzereje jelenti a legnagyobb kihívást és mivel nem maradhatunk ott, lehangoltak, alulmotiváltak, kedvetlenek leszünk, mert már megint itt van az Ősz, már megint itt van újra. Egy valamit viszont érdemes szem előtt tartani. Minden évszaknak meg vannak a maga szépségei és kiaknázatlan lehetőségei. Ha a természet nem áll le, akkor nekünk sem kell.

Mit lehet tenni az őszi levertség ellen? Ha nem vagyunk túlságosan szkeptikusak, szemezgethetünk a különféle lehetőségek között. Az őszi fáradtság remek ellenszere lehet, a mozgás (Esőben?), a különböző kreatív feladatok (Semmihez sincs kedvem…) olvasás, filmnézés (Unalmas, mindet láttam). Ez az évszak remek alkalmat ad arra, hogy kicsit jobban odafigyeljünk magunkra .

Érvek és ellenérvek sorakoznak fel előttünk. Kultúránk leválaszthatatlan hozadéka a túlzott elkényelmesedés, habár néhány évtizeddel ezelőtt nagyszüleink, dédszüleink még másként élték meg a nyár utáni időszakot. Nem volt szükségük semmiféle érvre ahhoz, hogy ősszel is ugyanolyan aktivitással éljenek, mint a nyári időszakban. Tény, hogy sokkal természet közelibb volt az életük. A gazdálkodó életmód szinte leköveti a természet átalakulását és az ezzel foglalkozó emberek az év bármely évszakában tudják azt, hogy mi az aktuális teendő.

Vegyük kicsit szemügyre a régi, népi hagyományokat, népszokásokat és állítsuk párhuzamba mindennapjainkkal! Nem arra gondolok, hogy szó szerint át kell venni ezeket, csupán bővítsük kicsit látókörünk horizontját azzal, hogy megnézzük mivel foglalkoztak és mivel ütötték el az időt elődeink!

Jellegzetes őszi, októberi népszokás volt, a kukoricafosztás, vagy más néven kukoricatörés. A termények betakarítása, a következő gazdasági év előkészítése komoly feladatot jelentett a földművesek számára, de emellett ápolni való hagyományokkal gazdagította kultúránkat. Az előbb említett kukoricafosztás például egy abszolút társas tevékenység volt. Olyannyira, hogy amikor egy háznál elérkezett a hántás ideje egy zöld gallyat tűztek a kapura ezzel jelezve, hogy a háznál munka folyik, és akinek úgy tartja kedve, térjen be segíteni. Ha úgy tetszik, régi népi üzenőfalként is funkcionálhatott a jelzés. Mint minden csoportosan végzett munkát, ezt is illendő volt viszonozni. Így hát amikor befejezték a hántást, jöhetett az áldomás és a mulatozás.

Októberben több szüretkezdő napot is ismerünk, mint például Ferenc, Teréz, Orsolya, avagy Simon-Júdás napja. Szüret után a legjobb szedőket megjutalmazták és bált tartottak, ahol ismerősök barátok együtt mulatoztak. Jellegzetes őszi tevékenység volt még a borospincék kitakarítása, rendbe hozása, a ház és a háztájék csinosítása. Az asszonyok a leszedett őszi gyümölcsökből lekvárt főztek, vagy megaszalták a terméseket. Mindenkinek volt feladata, és ha csak nagyszüleim történeteire gondolok, akkor nem hiszem, hogy nagyon unatkoztak, vagy rosszul érezték volna magukat.

Egy szó mint száz, ne legyünk restek törődni a környezetünkkel és magunkkal ősszel sem, hiszen a népi hagyományaink is azt mutatják, hogy az elmúlással együtt valaminek az előkészítése is folyamatban van, ami a jövőben pozitív hatással lesz ránk.

Nyugodtan menjünk ki sétálni akkor is, ha már nem olyan kellemes az idő, mint néhány hete volt, hiszen az őszi levegő jótékony hatással lehet ránk, a mozgás pedig felfrissít és karbantart. Ne hagyjuk, hogy a levertség úrrá legyen rajtunk, hiszen egy csomó értékes pillanatról lemaradhatunk! Használjuk ki az ősz adta lehetőségeket! Fogyasszunk az őszi gyümölcsökből, törődjünk magunkkal és csodáljuk a természet változékonyságát, hiszen: „Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”

 

Ilyenkor ősszel érdemes nyitott szemmel járni erdőt-mezőt, hiszen a természet tárháza ekkor gazdag csak igazán. Az őszi bőség sokféle dekorációs alapanyagot tartogat számunkra: aranybarna, bordó, élénksárga, narancs, zöld vagy éppen vörös színekben pompázó faleveleket, különféle formájú, fajtájú és színű terméseket, terményeket és pompázatos virágokat, melyek mind-mind otthonunk méltó díszítőivé válhatnak. Csak egy kis fantáziára van szükség, és máris pazar színkavalkádot varázsolhatunk lakásunk falai közé

A gyönyörű fényes csipkebogyókat piros cérnára felfűzve igazi asztal vagy ajtódekoráció készülhet.

Egyperces ötlet: üvegvázába, vízbe teszünk néhány levágott csipkebogyó ágacskát és az asztalra rakva, már teríthetünk is kávézáshoz a váratlan vendégeknek

.