Október 4.- Állatok Világnapja

Minden évben október 4-én ünnepeljük az Állatok Világnapját. Ez a nap Assisi Szent Ferenc halálának napja. A rendalapító Szent Ferenc az állatok védőszentje, a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük (főleg a madarakkal).

Az Állatok Világnapját 1931-ben Olaszországban hívták életre, s 1991 óta ünnepeljük hazánkban is.

A kezdeményezés célja a vadon élő állatok pusztulásának megfékezése volt, mára minden állat védelmének fontosságáról szól ez a nap. Az Állatok Világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat közötti barátságot erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára.

Krizantém titkok - Az ősz színpompája

Titkok, amit ezek a különleges, misztikus növények tanítanak nekünk  Aranyvirág - ezt jelenti a krizantém szó.

Japánban és Kínában is krizantém a részvét virága
Egy háromezer éves kínai legenda szerint a ma Japánhoz tartozó Szitakötő szigeten egy olyan gyógynövény termett, amely fiatalító hatású volt, ha ifjú lányok és fiúk szedték le. A felkeresésére indultak bár sok kalandot átéltek, a fiatalító gyógynövényt nem lelték meg. Helyette megtalálták a krizantémot, amivel kereskedni kezdtek. Kínában az ősz jelképe, de az idős kor erényét is neki ajánlják. Külön ünnepe van, a kilencedik holdhónap kilencedik napján.

A krizantém gyógyító hatása
Gyógynövényként is számon tartják. Megőrzi az erőt, és hosszú életet biztosít. A krizantém virága gyulladáscsökkentő, vérnyomáscsökkentő hatású. Emésztési problémák ellen is hatásos. A sárga krizantém virág a leghatékonyabb lázas állapot, meghűlés, fejfájás kezelésére. A meleg időjárás okozta kellemetlenségek ellen is használható. A szirmok enyhén fanyar ízük miatt kiváló salátaízesítők.

A tradicionális távol-keleti gyógyítás szerint a krizantém virág a máj és a tüdő meridiánjaira hat. A belőle főzött tea belsőleg fogyasztva ragyogóvá teszi a szemet, javítja a látást, méregtelenít, csökkenti a vérnyomást, hűtő, altató hatással rendelkezik. Használható hőhullám esetén, májgyengeség okozta szédülésre, számítógép okozta szemfájdalom és látászavar jelentkezésekor. Külső alkalmazásban szemöblítőként kötőhártya-gyulladás, szemduzzanat esetén hatásos./ csak szakképzett fitoterapeuta javallatára készíthető  bármi  is a krizantémból./

Krizantém a világban
Angliában – egyáltalán nem a halottak napjához kötődik. A vasárnapi ebédhez megterített asztalon éppúgy előfordulhat, mint egy születésnapi virágcsokorban. A hinduk és buddhisták számos szertartáshoz használják ma is, például fehér és sárga virágfejekből készített füzérrel díszítik a templomokat, szobrokat és oltárokat.

Sok nő megsértődik, ha egy őszi randevún „temetővirágot” kap, így hazánkban nem szerencsés krizantémmal szerelmet vallani. Annál is inkább, mivel a régi „virágnyelv szerint is az ajándékba adott krizantém üzenete: „csodálatos barát vagy”. A fehér virágú az igazságot, a sárga a mellőzött szerelmet, a vörös a szeretetet jelképezi. A kertbe kiültetett növény nem csak dekoratív, de sokáig virágzik, hosszan örülhetünk neki.

A csokoládé...

A kakaó növény története az i. sz. 600 körüli időkig, Yucatan dzsungelébe és a Maya birodalomba vezethető vissza, bár a történet valószínűleg ennél is régebbi lehet. Az bizonyos, hogy Mexikó őslakói ebben az időben már foglalkoztak kakaócserje ültetvények megművelésével. A kakaóbab már ebben az időben is értékes cikknek számított, fizetőeszközként és szertartások kellékeként használták. Sőt, a szemeket megpörkölve és ledarálva a port folyadékkal vegyítették, és az így kapott habos, ám elég keserű szubsztanciát ünnepélyesen meg is itták. Az italt chocolatl-nak nevezték.
A 13. század elejére azonban a mayák és toltékok hatalmát a teljes Közép-Amerikát leigázó aztékok uralma váltotta fel. A legyőzött törzseket arra kötelezték, hogy hódolatuk jeléül kakaóbabot adjanak legyőzőiknek. A 16. századra a chocolatl immár Montezuma azték uralkodó kedvenc italává vált. A csokoládé erre az időre vonatkozó története az azték legendakincs része.
Quetzalcoatl az őslakó mexikóiak tollas kígyóistene volt. A levegő uraként tisztelt istentől az emberek olyan tudást kaptak, mely magasabb szintű létezést tett számukra lehetővé. Ő tanította meg az embereket a csillagok útjának követésére, tőle kapta az ember a naptárt. Megmutatta, hogy lehet egy bizonyos vadon termő növény pelyhes csomóiból fonalat sodorni és vásznat szőni. Megtanította őket a jade kő és a tollból készült köpeny viselésére. És ami a legfontosabb: tőle kapta az ember az istenek eledelét és italát: a kukoricát és a csokoládét.
A legenda szerint a világos bőrű, szakállas király, Quetzalcoatl, az istenek leszármazottja, egy ellenséges király, Tezcatlipoca csábítására ivott a varázsitalból, amely ahelyett, hogy a király ígérete szerint egy távoli királyságba repítette volna, megfosztotta őt isteni bátorságától és hatalmától. Quetzalcoatl kénytelen volt elhagyni népét, kincseit eltemette, csodálatos kakaófáit pedig tüskés mesquitocserjékké változtatta. Ezután a tengerpartra, birodalma keleti határához utazott, oda, ahol ma Veracruz áll, majd egy kígyókból készült tutajon tengerre szállt. Mielőtt elhagyta országát, Quetzalcoatl ígéretet tett népének, hogy ugyanonnan, amerre eltűnt előlük, Ce Acatl évében visszatér hozzájuk. Ez az ígéret később nagy szerencsétlenséget hozott az aztékokra.
A konkvisztádorok Ce Acatl éve az 1519-es évnek felelt meg. Ez volt az az év, amikor spanyol hódítók egy csoportja, Hernando Cortés vezetésével kötött ki Mexikóban. A kor divatja szerint szakállt viselő, világos bőrű Cortés-ban az aztékok a népéhez visszatért Quetzalcoatl istent látták.
A spanyolokat az azték uralkodó, Montezuma palotájába vezették, és chocolatl itallal kínálták. A híres chocolatl ital volt az egyetlen ital, amit az uralkodó fogyasztott. Elkészítése meglehetősen bonyolult és hosszú folyamat volt, kínálása tehát nagy megtiszteltetésnek számított. Egy történész leírása szerint a chocolatl italról a következőket tudhatjuk:
“A chocolatl vaníliával és más fűszerekkel ízesített főzet, mézsűrűségű habos anyaggá elkészítve, mely fokozatosan olvad el a szájban. Hidegen fogyasztották. Az italt, ha ezt az anyagot egyáltalán italnak nevezhetjük, arany kelyhekben szolgálták fel, aranyból vagy finoman megmunkált teknőcpáncélból készült kanalakkal. Az uralkodó rendkívüli módon kedvelte, már csak az elfogyasztott mennyiségekből ítélve is: naponta nem kevesebb, mint ötven korsó chocolatl készült kizárólag saját maga részére, míg a királyi udvar számára további kétezer korsó volt engedélyezve.”
A spanyolok sohasem láttak még ilyet, ráadásul az ital maga túlságosan sűrű, keserű és csípős főzetnek tűnt. Mivel azonban a chocolatl szemmel láthatólag igen előkelő dolog volt, Cortés elrendelte egy spanyol kakaóültetvény kialakítását, hogy ezen a cserekereskedelemben jól használható kakaóbabot termesszenek. Ezután az azték birodalom másfajta kincsei olyan hatalmas vonzerőt gyakoroltak Cortésre, hogy immár a királyság meghódítása lett a célja. Az első kakaóbabot 1528-ban hozta Cortés Spanyolországba, annak a kincsnek a részeként, amelyet Quetzalcoatl népétől hódított el. Amikor a spanyol konkvisztádorok 1519-ben földet értek Mexikóban, igen nagy hatással volt rájuk a chocolatl előkelősége. A dátum nemcsak a dél-amerikai spanyol hódításnak, hanem a kakaó világhódító útjának a kezdetét is jelzi.
Hogy ízletesebb legyen, a spanyolok a chocolatl-t cukorral készítették, de általában még így sem voltak elragadtatva tőle. A papok egy része pedig azért tekintett gyanakodva a kakaóra, mert úgy gondolták, hogy az felkorbácsolja a szenvedélyeket.
A spanyolok fél évszázadon át megőrizték a kakaó és a chocolatl titkát, noha a kakaó nagyritkán, utazó barátok tarisznyájában a Pireneusok vidékén túlra is eljutott. A spanyol világuralom hanyatlásával más országok is kezdtek tudomást szerezni a kakaóról, melynek fogadtatása azonban nem volt mindig kedvező.
1569-ben V. Pius pápa a chocolatl-t olyan kellemetlennek találta, hogy szerinte “az ital fogyasztása nem jelenti a böjt megszegését”, és szerinte egyáltalán nem valószínű, hogy bárkinek is szokásává válhat az ital “élvezete”. Még rosszabb, amit a holland és angol kalózok tettek az elfogott spanyol hajókon talált kakaóval: az értéktelen rakománynak tekintett kakaót egyszerűen a tengere öntötték.
A kakaó titka Európában csak a 17. században terjedt el. 1615-ben Ausztriai Anna, III. Fülöp spanyol király lánya feleségül ment XIII. Lajos francia királyhoz. Franciaország új királynőjével együtt új italt is kapott, a chocolatl-t, amely rövid időn belül divatossá vált az udvarban, majd népszerűsége Mária Terézia spanyol hercegnő és XIV. Lajos 1660-ban történt házasságkötése után tovább nőtt.
Az 1650-es évekre a csokoládéivás szokása elérte Angliát is. A 17. század közepén Angliában már több kávéház működött, melyekhez 1657-ben csatlakozott az első olyan hely is, ahol a chocolatl ital szenvedélyének hódolhattak. A kávéházak már ekkor komoly népszerűségnek örvendtek a nagyközönség körében, míg a chocolatl-t nemesebb italnak, arisztokratikusabb finomságnak tekintették, noha eközben sok kávéház is árulta az új italt. A híres angol naplóíró, Samuel Pepys 1664 novemberében beszámol arról, hogy egy kávéházban járva jocolatte-t ivott, ami igen jó volt.
A csokoládéházak a kávéházakhoz hasonló szerepet kezdtek betölteni: politikusok, művészek, írók és más divatos személyiségek által látogatott klubok formálódtak köréjük. Két ilyen klub volt a White és a Cocoa Tree. Mindkét hely egészen a 18. századig népszerű találkozóhelynek számított, melyről gyakran tettek említést a kor költőinek és íróinak műveiben is. Addison, Steel és Gibbon gyakran jelentek meg ezekben a klubokban. Anna királynő uralkodásának idején (1665-1714) a Cocoa Tree nevű klub az akkori politikai pártok egyikének, a konzervatív Toryk találkozóhelyeként vált ismertté. Ugyanez a klub 1745-re a Stuart-pártiak főhadiszállásává vált a sikertelenül végződött Jakobita felkelés idején, mely a Stuart dinasztia (II. Jakab) számára próbálta visszaszerezni az angol trónt.
A 17. század vége felé a chocolatl már Belgiumban, Németországban és Svájcban is népszerű, sőt további főpapi támogatást kapott, amikor is Brancaccio bíboros 1662-ben egy hosszú évekig tartó vita lezárásaként ismételten kijelentette, hogy a folyadék fogyasztás (azaz a csokoládé ivás) nem számít a böjt megszegésének.
A 18. század elején I. Frigyes orosz cár kemény importvámokat vezetett be a kakaóra. Nagy Frigyes még ennél is szigorúbb lépést tett: egyszerűen betiltotta a kakaó nyilvános kereskedelmét. Ugyanabban az időben, amikor az oroszországi kakaókereskedelem szigorú korlátozás alá esett, Angliában a hatóságok úgy találták, hogy a befolyó adók révén a kakaó kereskedelme komoly állami bevételeket jelenthet. 1724-ben I. György törvénybe iktatta azt a rendeletet, amely egy font kakaóra 20 shilling büntetést rótt ki, amennyiben az áruról hiányzott az adó megfizetését jelző bélyeg.
1755 körül a kakaó másodszor is átkelt az Atlanti-óceánon, útja ezúttal Észak-Amerikába vezetett. Bár a kakaó valószínűleg már ezelőtt is megtalálható volt Amerikában, a 18. század közepe mindenképpen kiemelkedő időszak, hiszen az Újvilág gyarmatosítóinak erőteljes kakaókereskedelme éppen ebben az időben kezdődött. Hajók indultak a Karib-tengerre, hogy az itt felvett kakaóbab rakományokat a gyarmatokra szállítsák.
A 18. században fogyasztott ital és a ma ismert csokoládé íze között még mindig nagy a különbség: az akkori chocolatl ital zsíros és habos, ráadásul igen nehezen emészthető volt. Az ital ízletességével kapcsolatos problémát a holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaó sajtológépe javította meg: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a zsíranyag egy részét.
/Forrás: Csoki története/

Több tanulmány is arra figyelmezteti a világ csokikedvelőit, hogy már csak 30 év van hátra, amíg élvezhetik kedvenc édességüket. .A klímaváltozás, a kártevők  és a különböző betegségek miatt veszélybe kerültek a kakaóültetvények !

A dió a magyarok szent fája, számos magyar legendában szerepel.

A bölcsesség, az erő szimbóluma, termésének alakja miatt a kozmosz és az emberi agy jelképe.

A diófáról nem lehet lelkesedés nélkül írni. Ő a kert nesztora, szeniora, bölcs, öreg uralkodója. Magas és szélesen elterülő koronája sok helyet követel.


Egyes fákat a korai természetvallások óta szent faként tisztelnek az emberek. A diófa mindig is szent fának számított.

A régi görögök a diót Zeusznak szentelték, minden istenek apjának. Szent ételeikben a dió is szerepet kapott, és „szerelmi bájétel”-ként is szerepelt.

A magyar nép szereti a diófát. Megkülönböztetett fa. Nincs még egy ilyen fa.
Hatalmas   mégis közel áll hozzánk. A legközelebb a nagy fák közül. Egyéni tulajdonságai vannak, és hat ránk. Érzelmileg, gondolatilag, jelképileg.
A diófa jelkép is. Hatalmas gömbkoronája a világ jelképe.

A németek tartották úgy, hogy aki a diófa árnyékában elalszik, megálmodja, mi az igazság. Ha ébren marad, emlékei erősödnek fel, gondolkodása kitisztul. Akaratereje megnő, a hangulati kilengések lecsendesednek. És érzéke lesz a mértékletességhez. Mindez azért történik így, mert a magas diófa összeköti a földet az éggel, és a földhözragadt emberhez kever egy kicsit az égiekből.

A régi germánoknál a dió - jóízű belével, kemény héjával - a Lényeg mint fogalom jelképe volt, annak a lényegnek, amit a külsőségek magukba rejtenek.

Szerelmi és termékenységi jelkép 

A diófa sok, áldott diótermésével régi termékenységi jelkép is. A magyar nép körében is és még sok más népnél is. A dió és a diófa ősi szerelmi praktikák eszköze.
A diótermés a római kor óta az európai népek körében termékenységszimbólum. A diófát a rómaiak Jupiternek szentelték, és Diana ünnepét a rómaiak diófa árnyékában tartották meg.
Ugyancsak a római kor óta szokás a lakodalmakon a dió szétszórása, az ifjú párra diót szórtak, hogy Jupiter a fiatalasszonyt termékenységgel ajándékozza meg.
Ezzel nem csak a főistennek üzentek, hanem az ifjú párnak is jelezték, hogy vége a gyermekkornak, és a házassággal eljött a termékenység ideje.
A házasulandó fiatalok dióval való meghintését az európai zsidó népszokás is átvette. Erre hagyományosan akkor került sor, amikor a házasulandókat kihirdették.
Persze, termékenység házasságon kívül is előfordulhat. Az így született gyereket német földön a középkorban "diófáról pottyant" gyereknek mondták.
Az 1600-as években német vidékeken szokásban volt, hogy egy házasuló parasztlegény diófát ültessen. Ez a szokás francia földön is élt, szinte minden házasságkötéskor diófát ültettek.
A diótörés a cél elérésének példájaként szerepel a német példabeszédekben. Lakodalmakkor szokás volt diót szétszórni a vendégek között, mert az az ifjú párnak szerencsét, termékenységet, szaporaságot hoz. Még inkább, ha a dióval megdobálják az ifjú párt. Gazdag és szegény, szép és csúnya, fiatal és öreg lehetett az ifjú pár, a dió-áldás mindenkire hatott.

Régi német mesék szerint a diót szerelmi jóslatokra használták. Karácsonykor a fiatal szerelmesek két diót dobtak a házi tűzhelybe. Ha a két dió a nagy hőségben egymás mellett marad, házasságuk szilárd lesz.

Osztrák népi jóslás férjhez menendő leányok számára, hogy ha a dióverő pálcát feldobják a diófára, és az fennakad az ágakon, jövőre esküvő lesz.

Ugyancsak német néphiedelem, hogy ha terhes asszony szedi a diót, termékenysége a diófára is jó hatással lesz, többet fog teremni.
A spanyoloknál régen a dió a termékenység, az egészség és a vágy jelképe volt. Ha egy új házas fiatalasszony azt remélte, hogy lesz még néhány éve az első gyerek érkezése előtt, a lakodalma napján annyi diót kellett, hogy a mellényébe rejtsen, ahány évet remélt. Érdekes módon ez a hiedelem a román népszokásban is élt, talán közös latin gyökereik okán
Azt tartották a spanyolok, hogy aki egy kosár diót kap ajándékba, az szerencsés lesz. Aki pedig a kalapja alá diólevelet tesz, azt elkerüli a fejfájás.
Viszont a franciáknál nem biztos, hogy szerencsés, aki diót kap. Landes-ban (ez egy francia vidék) ha leánykéréskor az ebéd után egy tál diót szolgáltak fel, az a visszautasítás jele volt.
Egy francia városban, Poitou-ban a házasulandók szokása volt a város főterének diófáját körültáncolni. A termékenységért, a leendő fiatalasszony sok tejéért.

A kínai nyelv jelképrendszerében a dió a kacérkodás, a flört jelképe.

A diófa a boszorkányok fája   Egy ógörög legenda szerint egyszer fiatal lányok egy csoportja körtáncot lejtett a szent fa, a diófa körül. Megijedtek valamitől, valakitől, és a diófa alatt kerestek menedéket. A diófa pedig megvédte őket. Diókká változtatta, és elrejtette az ágai között. Persze, a leányok között - mint mindig - boszorkányok is voltak, a diófa azóta is az ő fájuk.

Itt van az ősz, itt van újra...

Az ősz az elmúlás évszaka. A "legszomorúbb" évszak, mert utána a tél jön.  Mégis meg vannak a maga szépségei: a természet utolsó fellobbanása a nagy pihenő előtt. A fák lombjai ezer színben pompáznak mielőtt lehullanak. Az ősz az aratás és a szüret ideje is.

Mi a jelentősége az ősznek?

 Mindennek megvan a maga ciklusa. Semmi sem maradhat kiteljesedett állapotban. Ami megszületik, létrejön az el is múlik, meghal. A természet is gyönyörűen visszatükrözi ezt a körforgást. Elmúlt a nyár, elkezdődik az iskola, a munka visszazökken a megszokott tempójába és a növények és álltok is levetik színpompás ruhájukat.

Ez az időszak fontos energiatároló időszak. Minden nyári, felfokozott élményünket érdemes elraktározni és kihasználni az időt még arra, hogy kirándulások vagy más szabadtéri tevékenységek is adjanak ehhez a energia többlethez. A testünknek is kezdi feldolgozni a nyári gyümölcsök életerejét és annyit raktároz belőle amennyit csak tud. Ebben az időszakban érik a legtöbb alma és körte fajta, valamint a csonthéjas magvak. Aki teheti gyűjtsön csipkebogyót a kirándulások alatt. Sokáig el lehet  egy hegyoldalon üldögélve figyelni a rozsdásodó erdőt ,  és elmélkedni életünk kisebb. nagyobb dolgain.





A Föld északi féltekéjén szeptember, október és november, míg a Föld déli féltekéjén március, április és május az ősz hónapjai.

  

Vers vasárnapra

Szabó Lőrinc:  Ősz

Este van és ősz ... És megállok:

oly hihetetlen ez az ősz!

A régit még szinte elérem,

oly közel van, oly ismerős.

Mint a ma reggel, oly közel van

a régi ősz, a tavalyi ...

Egy év telt el reggeltől estig

és alig  történt valami.

Egy egész év és nyoma sincsen -

az idő egyre rövidebb;

lehunytam szemem: reggel volt,

kinyitom újra: este lett!

 

 

Kezdet s vég egybefut ... Óh, hogy

zuhan az élet! hogy zuhan!

Egy perc, és minden összecsap, és

még egy s mindennek vége van.

Este van és ősz… És megállok: oly hihetetlen ez az ősz! A régit még szinte elérem, oly közel van, oly ismerős. Mint a ma reggel, oly közel van a régi ősz, a tavalyi… Egy év telt el reggeltől estig és alig történt valami. Egy egész év és nyoma sincsen – az idő egyre rövidebb; lehúnytam a szemem: reggel volt, kinyitom újra: este lett. Kezdet s vég egybefut… Óh, hogy zuhan az élet! hogy zuhan! Egy perc, és minden összecsap, és még egy s mindennek vége van.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Szeptember 29. Mihály napja

  A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály (Mihály arkangyal, más néven Michael arkangyal) egyike a 7 arkangyalnak, ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Ünnepnapja szeptember 29. (a 6. századtól tartják).


A haldoklókat Mihály oltalmazza, s lelkük kísérõtársa, amikor az
ember a túlvilágra költözik.
A halottat „Szent Mihály lován” viszik utolsó útjára, a temetõbe.
 
Szent Mihály az ember bírája, amikor Isten elé áll. Õ teszi mérlegre jócselekedeteinket és gonoszságainkat.

Világszerte hegyeket, várakat, várkápolnákat, templomokat, városkapukat
neveztek el róla, hogy tartsa távol a gonoszt, a járványokat és a betegséget.




Őszi évnegyedelő nap. Európa-szerte ismert pásztorünnep. Ezen a napon hajtják be a legtöbb állatot a faluba, ekkor lépnek szolgálatba az új pásztorok. Bérfizető, pásztorfogadó napnak is tartották Mihály napját.

„Kikeletkor, Szent György napkor
Minden ember lehet pásztor,
De már ősszel, számadáskor
Az az ember, ki beszámol.”
Farkasünnep a hegyi pásztoroknál, a télre mutató nap az időjárás-megfigyelés szerint. A pásztorok úgy tartják:
ha Mihály nap éjszakáján összefekszik, egymást melegítve a birkanyáj, kemény lesz a tél, ha egymástól távolabbra feküsznek, enyhe telet várhatunk.
Megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés, a halak a víz fenekére húzódnak.
A mihály napi égdörgés szép őszt, de kemény telet jelent.

Mihály – napi népszokások:

Szent Mihály a templomok védőszentje, ezért sok falu és város búcsút tart a templomban szeptember végén.
Több helyen /főleg az Alföldön/ ezen a napon járt le a pásztorok szolgálati ideje, ekkor fizették ki a bérüket.
Ez az időszak a híres vásárok ideje, ahol a falusi emberek kereskedtek portékáikkal.
Szent Mihály napján kezdődik a kisfarsang, az őszi lakodalmak tartásának időszaka valamint:
- a gazdasági év fordulója;
- a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének, ünnepi lakomáinak ideje;
- vásárnap;
Ehhez az időszakhoz sokféle időjáráshoz kapcsolódó szólás és közmondás tartozik.
 
/O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások/
Szent Mihálykor keleti szél igen komoly telet ígér: szólás,  ami azt jelenti, hogy a keleti szél fagyos telet hoz.
Aki Szent Mihály - nap után gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni:
közmondás, ami azt jelenti, hogy aki Szent Mihály napja(szeptember 29.)
után is úgy öltözködik, mint ahogyan nyáron szoktak, az nem lehet okos ember.
Szent Mihály nap után akármerről fúj a szél, hideg az:közmondás, jelentése az, hogy késő ősszel már csak hideg szél szokott fújni.