"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2018. március 30., péntek

Húsvét - a tojás

A tojás általános tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az életet hordozó csíra már régóta a világmindenség jelképe a Föld számos népének hitvilágában, jó néhány teremtésmítosz pedig egyenesen a világnak a tojásból való megszületését beszéli el. A tojásfestésen kívül szokás még a termékenységvarázsláshoz kötődő a tojásütés, a tojásdobálás, a dombról való tojásgurítás szokása. Nem csupán festett, hanem karcolt, vakart, patkolt, kotort, márványozott, viasszal "írott" is lehet a tojás. Az általában absztrakt geometriai minták mögött a több évezredes hitvilág szimbolikája bújik meg. A legelterjedtebb a piros tojás, amelynek a színe a vért (Jézus kiöntött vérét), és a tüzet, a szerelmet és a tavaszt, a szabadságot és a feltámadást egyaránt jelképezi. Hagyományos ételek: Nagycsütörtökön: paraj, egyéb zöld színű étel Nagypénteken: tojás és hal Nagyszombaton: estig tart a böjt, nem szabad húst enni, napközben kalács, este sonka, tojás, friss zöldségekkel Húsvétvasárnap: sült bárány Húsvéthétfőn: a locsolkodóknak sonka, piros tojás, aprósütemények és mértékkel kínált ital.



A tojás kezdettől fogva fontos szerepet tölt be az emberiség történetében. Ételként és szimbólumként egyaránt.

Ételként például rendkívüli jelentősége volt az ókori rómaiak étkezésében. A derék latinok az ebéd kezdetén tojást, a végén pedig almát ettek. Innen ered a szólás: "ab ovo usque ad mala", magyarul "a tojástól az almáig", vagyis kezdettől végig. 

Szimbólumként a tojás mindenütt az élet kezdetét és a világmindenséget jelképezi. A kínaiak úgy képzelték el az eget és a földet, mint tojáshéjat és sárgáját, egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást, amelyből a világ létrejött. A finn népi eposzban, a Kalevalában a világ egy tojásból keletkezik:
Tojáshéj alsó feléből idelent az anyaföld lett,
tojáshéj felső feléből magos mennybolt lett odafent,
sárgájából a tojásnak sziporkázó nap született,
fehérjéből a tojásnak halavány hold keletkezett,
tojás tarka foltjaiból csupa csillag lett az égen,
tojás fekete foltjából felleg lett a levegőben. 

A keresztény hagyományban is a tojás vált az élet, a teremtés szimbólumává. Ez az egyik legtökéletesebb forma, amelyet a természetben találhatunk, és egyben magában rejti a születés titkát. A kereszténység elterjedésével ez az ősi életszimbólum könnyen hozzákapcsolódott a feltámadás ünnepéhez. A húsvéti tojás az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A húsvéti tojás egyházi áldásban részesítéséről a IV. századtól van tudomásunk. 

A magyar népi hitvilágban is kiemelt szerepet játszott a tojás. Általánosan elterjedt szokás volt a csecsemő első fürdővizébe tojást ütni, hogy a gyerek szép, egészséges legyen. Amikor az újszülöttet először látogatta meg valaki, illett tojással megajándékozni. A lakodalomban az új asszony alá tojást gurítottak, hogy a könnyű szülést, ill. termékenységét biztosítsák. 

Hogy mióta díszíti, festi, hímezi, patkolja a tojást a szépre vágyó ember? Fogalmunk sincs róla. Hazánkban avar kori sírban is találtak festett, karcolt díszítésű tojást, de már az ősi Egyiptomban is tettek ilyet a sírokba. De talán már ezer évekkel korábban is pingálhattak erre a tökéletes, szimbolikus, önmagába visszatérő felületre/.
Ab  Ovo/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése