"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2019. április 11., csütörtök

Április 11. Költészet napja



József Attila 1905. április 11-én látta meg a napvilágot, melyet 1964 óta a költészet napjaként ünneplünk hazánkban.

A magyar költészet napját először 1964-ben ünnepelték meg, s azóta is minden év április 11-én előadások, felolvasások és versmondó versenyek keretében emlékeznek meg országszerte a poétikáról, s egyik legnagyobb költőnkről, József Attiláról. 

Április 11.én született  Márai Sándor is, aki csupán öt évvel volt idősebb a költőnél. 

Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott.
 

Füves könyv

Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni ez emberi élet alapigazságait illetően.


"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."
 Márai Sándor : Füveskönyv /részlet/

A magyar Költészet Napján a legtöbb embernek a klasszikusok jutnak eszébe. Vagyis Kölcseytől körülbelül a Nyugat nemzedékéig. De ne feledkezzünk meg Balassiról, Berzsenyiről és a kortárs költőkről sem. A magyar költészet szinte kiapadhatatlan forrás mindazok számára, akik szeretnék megismerni nyelvünket, kultúránkat és történelmünket. 

Ne csak ezen a napon találjunk rá a gyönyörű versekre, hanem legyen időnk máskor is  .A költészet legyen egy olyan nyugodt sarok, ahol még érezhetünk valamit – valami igazat, valami emberit.






 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése