Február 11 - ezen a napon született Thomas Alva Edison

 

Thomas Alva Edison az Egyesült Államok Ohio államának Milan városában született 1847. február 11-én, hetedik, legkisebb gyermekként.Mint családjában sokan, ő is kiskorától hallászavarokkal küszködött, süketsége befolyásolta viselkedését és pályafutását. Iskolába csak öt évig, akkor is rendszertelenül járt: untatta a magolás, és nem mindig hallotta, amit a tanár mondott.
Irni-olvasni otthon tanult meg, később autodidakta módon képezte magát. Tízévesen már laboratóriumot rendezett be házuk alagsorában, 12 évesen újságot árult a vonaton. Nemsokára kézi nyomdát szerzett, és maga írt, készített és árusított egy kis lapot - ez volt az első vonaton készült hírlap. A bevételt könyvekre és vegyszerekre költötte, de mivel egy alkalommal kísérletezés közben a vonatot is felgyújtotta, rövid úton kidobták.
Folytonosan képezte magát, tanult és folytatta vegytani kísérleteit is. Különösen természettudományi műveket és folyóiratokat olvasott Egy éjjel hivatalos ideje után egy csomó régi természettudományi folyóiratot cipelt haza a vállán, amelyeket aznap szerzett Egy rendőr tolvajnak nézte a szűk uccában gyorsan tovasurranó fiatalembert s rákiáltott, hogy álljon meg. Az egyik fülére nagyot halló Edison azonban csak sietett tovább. Erre a rendőr utána lőtt. A golyó ott süvített el Edison feje fölött.

Edison ekkor már egy csomó nagyszerű tervvel foglalkozott, de ezeknek a kiviteléhez egy jól felszerelt laboratórium kellett volna. Ehhez pedig pénz. Átköltözött hát New-Yorkba, hogy jövedelmezőbb állást keressen. Egy nagy ügynökségnél, amelynek saját telegráfhálózata volt, éppen akkor jelentkezett, amikor ott hiába fáradoztak a szerkezeten esett hibát kijavítani. Edison azonban rövid idő alatt rendbe hozta a szerkezetet, mire havi 300 dollár fizetéssel alkalmazták. Ettől a cégtől kapta az első nagyobb összeget, 40 ezer dollárt egyik találmányáért, amellyel  kiküszöbölte a leggyakoribb bajokat, amelyek a táviratozást zavarták.

Most már, hogy volt pénze, hozzálátott a fejében kavargó tervek megvalósításához. Egy kis gyárat rendezett be, munkásokat alkalmazott és hamarosan kész volt két találmányával. Az egyik lehetővé tette a két ellenkező irányban való telegrafálást egy időben ugyanazon a dróton, miáltal a telefonhuzalok teljesítőképességét megkétszerezte.

A másik találmány még tökéletesebbé tette a telegrafálást, mert ugyanazon a dróton két-két ellenkező irányú távirat továbbítása vált lehetővé. Ezért a találmányáért 30 ezer dollárt kapott Edison. Az a kísérlet azonban, hogy egy időben hat táviratot lehessen küldeni egy időben ugyanazon a dróton, nem sikerült s a kísérletekre alaposan ráfizetett.

Most már ismert nevű feltaláló volt s mivel fejlődő gyára vezetését nem tudta összeegyeztetni újabb kísérleteivel, a New-Yorktól vasúton 40 percre fekvő Menlo-parkba vonult el a nagy város zaja elől és ott folytatta tovább a kísérleteit. Itt találta fel a szénmikrofónt, amellyel aztán tökéletesítette, használhatóvá tette az angol Bell és az amerikai Gray találmányát, a telefont.

Edison valamennyi találmánya között azonban a legnagyobb jelentőségű a szénszálas izzólámpa. Hoszszas kísérletezések után 1879 októberében villant fel az első villanylámpa Edison műhelyében. Mindenféle anyaggal kísérletezett egy legyezőből kiszakított darabot elszenesítve megtalálta azt az anyagot, amely az üvegkörtébe helyezve megfelelő ellenállást fejtett ki a rajta keresztül menő árammal szemben, hogy izzóvá váljék. Mikor 1880-ban New-York vezető tisztviselői látogatást tettek a Menlo-parkban, felvillanó villanylámpák ezrei öntötték fényüket a sötét éjszakába.

Ez a találmány gazdaggá és világhírűvé tette Edisont.

Még életében legendává vált
Ő maga egyébként távolról sem a köztudatban élő magányos zseni volt, laboratóriumában ambíciózus és tehetséges tudósgárda dolgozott irányítása alatt. Egyénisége ellentmondásos volt: családjával és munkatársaival hol zsarnokként, hol vidám cimboraként viselkedett. Kedvelte a nyilvánosságot és a szereplést, de sohasem tanulta meg a társasági viselkedést. Személyes vonzereje mellett eme tulajdonságai is hozzájárultak ahhoz, hogy még életében legenda lett. Ő volt a legismertebb amerikai, maga az amerikai álom: egy szegény fiú, aki önerejéből, iskolázás és támogatók nélkül lett sikeres és gazdag. Szerény számítások szerint találmányai 25 milliárd dollárt hoztak az emberiségnek - neki persze kevesebbet, de még mindig tisztes summát.
Forrás: tudomány-technika ,Index-Tudomány

A fonográf

1877. december 6-án mutatta be a nagyközönségnek  Edison  New  Jerseyben a fonográfot.

Thomas A. Edison 1847-ben Amerikában, az Ohio állambeli Milanban született. Családja 1854-ben Port Huronba költözött. Kétévi különbséggel, túlkorosként iratkozik be az iskolába. Börtönnek érzi az iskola falait, megromlott hallása miatt sokat csúfolják társai és a nádpálcától való félelme is kevés, hogy megtanulja azt az adathalmazt, amit megkövetelnek tőle. Nagyon sokáig osztályutolsó. Sokat kérdezősködik, amivel felbőszíti tanárát, aki egyszer "üresfejűnek" nevezi. Edison felháborodott, kirohant az iskolából és soha többé nem is volt hajlandó visszatérni oda. Tanítása édesanyjára maradt. Hamarosan megtanul írni és olvasni, szenvedélyesen és hihetetlenül sokat olvas. Olvasási kedve egész életére jellemző lett.
Már egészen fiatal korában megmutatkozott gyakorlatias érzéke. Játékokat faragott, késsel, baltával, gyaluval dolgozott. Kémiai laboratóriumot rendezett be otthon magának, zsebpénzét is drótokra, szegekre, vegyszerekre költi. Kísérletei nyomán tompa puffanások és robbanások rázták meg a házat. Legtöbb kísérlete ezidőtájt még atyai veréssel végződött, édesanyjától azonban rengeteg biztatást kapott.
1859-ben a vasút elért Port Huronba is. Többek között családja pénzügyi helyzetének és költséges hobbijának is köszönhető, hogy munkát vállal 12 évesen. Édesapja segítségével álláshoz jutott a Port Huron - Detroit vonalon újságárusként. A lapok és édességek számára fenntartott fülkéjében berendezett egy hordozható laboratóriumot, de kísérletezésének véget vetett a kalauz, miután kidobálta Edison berendezéseit a sínekre, mivel egy félresikerült kísérlet után felgyújtotta a kocsit.
Az első jelentősebb üzleti sikerét is ezen a vonalon dolgozva érte el. 1862-ben a detroiti újság irodájába megérkezett egy bizonyos Siloh mellett vívott csatáról szóló hír, ahol több mint 20000 ember halt meg. Edison megkért egy távírdászt, hogy a vasútvonal minden állomásával lépjen kapcsolatba és mondja el a csata hírét. Ezután 10-15-ször annyi újsággal, mint rendesen felszállt a vonatra. Számítása bevált, így az összes újságot emelt áron elkapkodták. Életében először, s nem utoljára az elektromosság hozott neki hasznot.
16 éves korában maga is távírdász lett. Hamar elsajátította az üzenetküldő kulcsot és a szövegolvasást. Első állásába, a Port Huroni vasútállomás távírdájába nem sok üzenet érkezett, így rengeteg ideje maradt kísérletezni. Sajnos azonban kísérletei itt is hasonlóképpen végződtek, mint a vonaton, ugyanis egyik kísérlete alkalmával majdnem levegőbe röpítette a távírdát. Ennek következtében tovább kellett állnia.
A következő öt évét vándortávírdászként töltötte. Szemtelennek és szórakozottnak tartották, de főnökei leginkább tudományos próbálkozásai miatt orroltak meg rá, emiatt sehol nem volt maradása. Mindezek ellenére távírdászi képességei tovább fejlődtek és kísérletezési kedve sem lohadt. Nagyon jó távírdásznak számított és ennek tudatában vissza is élt vele.
Saját bevallása szerint vándor évei voltak élete legszínesebb és legmozgalmasabb évei. 1868-ban Bostonba, az akkori amerikai tudományos élet szívébe került és beállt a Western Union Telegraph Company-hez. Miután helyzetét bebiztosította a vállalatnál, rögtön nekilátott tudományos munkájának. Itt jutott hozzá a nagy angol tudós, Michael Faraday műveihez is. Laboratóriuma a Williams gyárban kapott helyet, ahol gőzerővel nekiláthatott kísérleteinek. Miután a Western Union-nál felmondott, minden energiáját a kutatásnak szentelhette.
Sikerült támogatókat találnia kutatásaihoz a jómódú bostoniak között, akik pénzt fektettek kutatásaiba. Azonban szembekerült azzal a problémával, hogy találmányai nem mindig állták a próbát. Némelyik működött, némelyik nem. Egyik sikeres munkája a "részvény árfolyamjelző", egy távíróhoz hasonló gép, amelyet a részvények, értékpapírok és az arany árfolyamának követésére használtak az üzletemberek. Erre a készülékre szabadalmi jogot is kapott. A kudarcai között a legnagyobb a kétirányú távíró volt. A New York és a 400 mérföldre levő Rochester között kiépített vonalon többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült kapcsolatot létesíteni. Edison hírnevét igen megviselte a kétirányú távíró balul kiütött tesztje és pénze is elfogyott.
New Yorkba éhesen és nincstelenül érkezett. Egy Wall Streeten dolgozó barátjánál talált szállásra, ahol folytathatta az árfolyamjelző tökéletesítését. Nem sokkal odakerülése után az irodában, amely az árfolyamok távírón keresztül történő továbbításával foglalkozott, elromlott a vezérlőgép. Hirtelen hatalmas zűrzavar uralkodott el a Wall Streeten, mivel több száz kereskedő üzletvitele függött ettől a géptől. Edison felajánlkozott, hogy megjavítja a gépet. Miután ezt sikeresen véghezvitte és helyre állt a rend, hivatalosan is állást kapott a Gold Indicator Company-nél.
Később a Western Uninon fogadta fel, hogy javítsa ki a távírórendszerükben kialakult hibákat. Munkája során újításai annyira felkeltették a cég figyelmét, hogy rögtön meg is vásárolták tőle a jogokat 40000 dollárért.
Nagyon fiatalon önállóvá lett és ez a pénz hozzásegítette ahhoz, hogy ne is kelljen senki szolgálatába állnia. Elérkezett oda 23 évesen, hogy saját gyárat építhetett és most már biztos anyagi háttérrel láthatott hozzá kutatásaihoz.

A hangok birodalmában
Pénzét szinte azonnal munkába állította. New Jersybe költözött és a pénzen új, nagy gyárat épített. Newarki üzemében 150 munkás dolgozott. Távírógépeket szándékozott gyártani, de elsősorban még mindig feltaláló volt. Berendezett egy laboratóriumot is a gyár legfelső szintjén, amit az új módszerek és modellek kifejlesztésére szánt.
Olyan emberek kerültek mellé, akik későbbi életében fontos szerepet játszottak. Jhon Kereusi, Charles Batchelor és sokan mások is évtizedekig mellette maradtak. Többek között itt ismerte meg későbbi feleségét, Mary Stillwellt is.
1876-ban két jelentős esemény következett be, melyek erős kihatással voltak Newarki csapatára. Miután anyagi hátterét biztosította virágzó gépgyára, nyughatatlan felfedezni vágyó természete többre vágyott. Nem messze üzemétől megkezdte felépíteni "találmánygyárát", egy Menlo Park nevű helyen. A másik nagy esemény az Alexander Graham Bell által feltalált elektromossággal működő telefon volt, mellyel emberi hangot lehetett továbbítani. A telefon azonban még fejlesztésre szorult. A beszélő egyben fülhallgatóként is szolgált, ezenkívül nem volt elég erős a hang. A Western Union megbízta Edisont Bell szerkezetének tökéletesítésével.
A telefon Michael Faraday ötletét használta ki, miszerint az elektromágnes aktivizálásával az elektromos áram tárgyakat mozgathat. E tételt megfordítva a mozgás is létrehozhat áramot, ahogy a tekercsben mozgatott mágnes áramot indukál a vezetékben. A készülékben az emberi hang rezgései idézik elő ezt a rezgést. A telefon belsejébe épített vaslemezt az emberi hang rezgeti. A rezgő lemez, mozgását átadva egy tekerccsel körülvett mágnesnek, áramot indukál, ami arányos a beszéd erősségével és tónusával. Az állandóan változó erősségű áram vezetéken keresztül jut el a vevő oldali membránhoz, amely az elektromos jeleket hallható rezgésekké alakítja.
Edison első lépésben elhatározta, hogy elválasztja az adó részt a fogadótól. Az erősebb és tisztább hallhatóság elérése érdekében Edison felhasználta a grafit azon tulajdonságát - teljesen kiküszöbölve ezzel a mágnes használatát - hogy mechanikai nyomás hatásnak kitéve az ellenállása lecsökken. Különböző nagyságú nyomás különböző ellenállás változáshoz vezet. Így a membránt egy darab szénhez kapcsoljuk, akkor az összes kívánt változás előállítható. A hangerő fokozásához szükséges áramerősség növelését dupla tekercseléssel érte el.
A probléma teljes megoldásához még kutatniuk kellett a legjobb megoldást arra, hogy a szén segítségével megfelelő jeleket állíthassanak elő. Egyik este kísérletezés közben Edison szeme megakadt az üveglámpa oldalán lerakódott korom finom felületén. A korommal újra elvégezve a már több százszor sikertelen kimenetelű kísérletet, a készülék tökéletesen működött, tisztábban és hangosabban, mint Bell első telefonja. Találmánya hatalmas hasznot hozott neki és gyárának. Az elv pedig a mai napig ugyanaz maradt a telefonokban, mint azt a nagyszerű feltaláló megalkotta.
A telefon problémájának megoldásához folytatott kísérletei mellett egy másik nagyhorderejű ötletén is dolgozott, kidolgozta a fonográf első változatát is. Vele egy időben más tudósok is próbálkoztak a hang kemény felületen történő rögzítésén. Tehát az idő is sürgette a készülék megalkotásában, ami el is készült 1877 decemberében. Ekkor hangzott el a világ első hangfelvétele a "Mary báránykája" című gyerekversike, megalkotva ezzel a hangrögzítő iparágat.

Forrás: Edison /részlet/
Ingyenenergiával  egy tiszta Földért

A villanykörte és a gramofon megalkotója

1847. 02. 11.én született Thomas Alva Edison amerikai feltaláló a villanykörte és a gramofon megalkotója.Születésnapja 1983 óta a Nemzeti Feltalálók Napja az USA-ban.

Ellentmondásos ember volt: egyszer jókedvű, máskor pedig zsarnok a kollégáival és a családjával egyaránt. Munkatársai közé tartozott a telefonközpont feltalálója, Puskás Tivadar is, akivel sok konfliktusa volt.

Híres volt sokoldalúságáról: foglalkozott cementgyártással, kísérletezett röntgensugárzással, az autógyártó Henry Ford T-modelljeihez készített elektromos önindítót, az első világháború idején (1914-1918) pedig a haditengerészetnek is dolgozott.

Híres mondásai:
A zseni egy százalék ihlet, kilencvenkilenc százalék verejték.Nincs olyan eszköz, melyhez az ember ne folyamodna, hogy megmeneküljön a gondolkodás fáradalmaitól!