gondolatok - képek

A természet a gyógyítója minden betegségnek
            Hippokratész

Öt perc kedvesség egy nap boldogságot jelenthet annak, aki szenved, s megmentheti életét.
     Kathy O Beirne.

A legjobb módszer önmagunk felvíditására, ha felvidítunk valaki mást.

Mark Twain

A mély gyökerű fák nőnek magasra.

F. Mistral

Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen.
E. Fromm



Két hatalmas ellensége  van mindenféle bacilusnak.
Az egyik a napfény, a másik a jóízű nevetés.
Eötvös Károly

Az aki még sosem követett el hibát, valószinűleg még sosem próbált semmi újat.

Albert Eistein

A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, ha nem vesszük észre.

Rodin

Lehet, hogy csak egy ember vagy a világon, de valakinek te jelented a világot.

G.Márquez

Életerőnket nem őrízhetjük meg tiszta levegő, tiszta víz, egészséges táplálék és tiszta gondolatok nélkül.

Gandhi

A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz.

Antoine de Saint-Exupéry

Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.

Anna M.Lindbergh

Móra Ferenc....

MÓRA FERENC
(1879-1934)
Móra Ferenc életében is a legnépszerűbb magyar írók közé tartozott; hatvan évvel a halála után még mindig az; nyilván így marad a jövőben is. Móra Ferenc könyveit jó olvasni: az olvasó gyönyörködik, néha együtt izgul a hősökkel, közben mosolyog, bár érzi, hogy tragédiákról van szó. Az olvasó szívébe zárja az írót. Ha az irodalmi érték a szeretetreméltóság - márpedig ez is irodalmi érték lehet -, akkor Móra Ferenc helye a legelsők között van. És talán nincs is még egy író, akinél annyira elválaszthatatlan egységben jelenik meg a derűs szelídség és a meg nem alkuvó, kemény férfiasság. És amúgy egész mellékesen, alighanem ő a legnagyobb magyar ifjúsági író. És ez önmagában sem kevés. De Móra ennél sokkal több.
A szegénységből érkezett, egy örökösen pénzgondokkal küzdő kiskunfélegyházai szűcs fia volt. Nehéz körülmények közt tanult, de sokat tanult, mert kisgyermek korától művelt ember akart lenni. Ehhez a családban jó hagyományok adódtak. A szegény szülők lelkesedtek negyvennyolc emlékéért, Kossuthért, Petőfi költeményeiért. Volt Mórának egy tizenöt évvel idősebb bátyja, Móra István, aki tanítónak ment, de közben költő, néprajztudós volt, akinek verseit és cikkeit szívesen hozták a szegedi újságok; még színdarabot is írt serdülő leányok számára, amelyet bemutattak. Tehát ha nem is volt igazán híres költő, az alföldi városokban ismert és tisztelt irodalmi embernek számított. Ő biztatta és a korai években segítette hamar tehetségesnek bizonyuló öccsét.
Móra Ferenc költőnek indult, gimnazista korában nemcsak az önképzőkörben tűnt ki, hanem egy félegyházi újság közölte is a diák írásait, s így az Alföldön, bátyja nyomában, már az ő neve is ismert kezdett lenni, amikor a fővárosban még senki sem tudott felőle. De csak húszéves korában volt anyagi. lehetősége, hogy beiratkozzék a budapesti egyetemre. Természetesen tanárnak indult, de az már meglepő, hogy nem irodalmi vagy nyelvi szakra ment, hanem földrajz-természetrajz szakosnak. Minden izgatta: a természettudomány is. Ebből származott az első komoly kellemetlensége. Amikor vidéki tanár lett, igyekezett tanítani a korszerű természettudományt, csakhogy főigazgatója Darwint bűnözőnek és a darwinizmust bűnnek tekintette. És ha egy természetrajztanár a haladó természettudományról mert beszélni tanítványainak - annak nem volt többé helye az iskolában. Móra ez időben Szegeden tanított, ott kellett búcsút mondania az iskolának. De ott maradt Szegeden, és szegedi maradt mindvégig, akkor is, amikor budapesti lapok ünnepelt munkatársa volt, s egymás után jelentek meg könyvei a fővárosban. Szeged szeretettel fogadta be. Előbb újságíró, s habár újságíró is maradt haláláig (a legkitűnőbb magyar publicisták egyike), hamarosan a Somogyi Könyvtár és a Városi Múzeum szolgálatába áll. Igazgatója Tömörkény István, aki barátságába fogadja. Ennél jobb főnököt, irodalmi és tudományos útmutatót nem is kaphatott volna. Összebarátkozik Pósa Lajossal, akit egy időben a magyar gyermekirodalom klasszikusának tartottak. Pósa ugyan már életében sem volt igazán korszerű, művei hamar elavultak az időben, de kitűnő szervezője volt az ifjúsági irodalomnak, és híres lapja, az Én Újságom sok írónak adott lehetőséget jó ifjúsági irodalom kialakítására. Móra miközben könyvtáros és muzeológus, és egyre kitűnőbb szakértője a régészeti ásatásoknak, szorgalmas munkatársa Az Én Újságomnak, és egyre jobban feltűnik ragyogó stílusa következetesen ellenzéki hangú vezércikkeiben, amiért közvetlenül az első világháború előtt a Szegedi Napló főszerkesztője is lesz. Egyelőre mint költő, ifjúsági író és politikai újságíró lesz országos hírű. Politikai álláspontja a polgári radikalizmus, ami Magyarország akkori urainak igen veszélyesen hangzik. Móra már az első világháború előtt is kapott felségsértési pert a nyakába; később, az ellenforradalom idején nemzetgyalázás címen is bíróság elé állították. Egész politikai életét a börtön árnyékában töltötte, de valahogy mindig megúszta. Még a bírákat is megvesztegette szeretetre méltó egyénisége.
De már az első világháború előtt egyre népszerűbb ifjúsági regényei közé becsempészett egy kitűnő politikai szatírát. Megírta híres állatregényét, a Csilicsali Csalavári Csalavért (1913), amely, ha akarom, lebilincselő gyermekmese, ha akarom, a magyar feudalizmus gyilkos erejű persziflázsa. Ebből már bárki meghallhatta, hogy Móra, a szép mesék és a gyönyörködtető gyermekregények írója, az érzelmes hangú költő - jelentékeny regényíró lesz.
Az is lett. De közben volt a háború, és közben voltak a forradalmak. A polgári radikális Móra rokonszenvvel áll a Tanácsköztársaság mellett. Ezért az ellenforradalom idején kezdetben üldözött ember (életét és szabadságát az mentette meg, hogy a szegedi rendőrkapitány lelkes olvasója volt, és nagyon szerette Móra humorát). De közben - még a háború alatt - hirtelen meghalt Tömörkény, és nem is volt más alkalmas utód a könyvtár és a múzeum élére, mint a kellő nagy műveltségű Móra, aki a szakmában Tömörkény tanítványa volt. Így hát vidéki atyafiságos módon elintéződött, hogy Móra maradjon csak a tudományos intézmény élén, húzza meg magát, írjon humoros műveket, és nem lesz bántódása.
Akkor következett a remekművek közel másfél évtizede. Móra vidéki munkatársa lett a budapesti haladó polgári Világ című lapnak, majd amikor azt betiltották, utódjának, a Magyar Hírlapnak. Akik akkoriban már újságolvasók voltak, emlékezhetnek, hogy mennyire várták hétről hétre a Móra-cikkeket, amelyek humorba és csillogóan szép stílusba csomagolva mondották ki azokat az ellenzéki igéket, amelyeket az időben büntetlenül alig lehetett megfogalmazni. Móra azonban az írás nagy varázslója: mindent el tud mondani megalkuvás nélkül, és végül legföljebb kisebb botrányok kavarodnak körülötte.
S a csevegő cikkek közé egyre gyakrabban csúsztak a kitűnő, egyszerre drámai és humoros novellák. Amit Tömörkény kezdett a maga sajátosan fanyar derűjével, azt folytatja Móra tündérien csillogó derűvel: kitárja az alföldi szegény emberek világát.
Akkor is a nagyok között volna a helye, ha csak rövid írásait írja. De már közvetlenül az első világháború után jelentkezett egy regénnyel, A festő halálával (későbbi címe: Négy apának egy lánya). Ha felületesen olvasom, humoros regény; ha megértem: tragikus társadalom- és lélekrajz. Írni és szerkeszteni tudása itt már teljes fegyverzetével jelentkezik. És azután megírja főművét, az Ének a búzamezőkről-t, a magyar falu örömeinek és bánatainak lírai finomságú, kitűnő lélekrajzzal formált, hősök nélküli hőskölteményét, a legszebb magyar regények egyikét (1927). De adós volt még a nagy történelmi regénnyel. Sokáig készült rá, végre 1932-ben megjelent az Aranykoporsó, amely egy lírai szerelmi történet köré felvetít egy szükségképpen elmúló, hanyatló erejű társadalmat. Ez a regény a haldokló ókor látomása a haldokló polgári világból tekintve.
Volt egy kisregénye, a Hannibál föltámasztása, amely oly erőteljesen pellengérezi ki az egész Horthy-korszakot, hogy szerkesztő barátai lebeszélték a közlésről: ebből már nem kellemetlensége, hanem baja származik. El is tette jobb időkre. Csak a felszabadulás után (tizenöt évvel az író halála után) jelent meg. Jelentékeny írás, odatartozik írója főművei közé.
Ez az élet szakadatlan önemésztő munkával telt el, pedig Móra gyenge testalkatú volt, régóta lappangott benne a tüdőbaj. Egyre többet kellett gyógyhelyeket keresnie. Holott legszívesebben családja körében élt: példás családapaként élte le életét, a végső években gyönyörűséggel élvezte nagyapa voltát. Évei azonban megszámláltattak. Ötvenöt éves volt, amikor megölte nem a régóta fenyegető tüdőbaj, hanem egy váratlan és gyorsan kifejlődő rák.
Gyászolta az ország, de a temetésén nem akadt neves férfi, aki méltó gyászbeszédet mert volna mondani fölötte. Túl gyanús ember volt a közkedvelt író. Ő maga mindig megúszta a kellemetlenségeket, de senki se tudta, milyen kellemetlenség éri, aki jókat mond róla.
De halála pillanatától fogva nemzeti klasszikus, méghozzá olyan klasszikus, akit nemcsak tisztelnek, hanem széles körökben olvasnak is.
Forrás:Mek iif

Kezdődik a nyár...

Elmúltak a fagyosszentek..... mától  nyár van...

Májusi mondóka

Orbánnak a napja hogyha fényes,
A vincellér mint a páva kényes.
Mint az áldozócsütörtök
Olyan lesz őszi időtök.
Pünkösd-napi esésre
ne várj áldást vetésre.
Május hava hűvössége A gazdának üdvössége

  Az ultraibolya sugárzás

- Láthatatlan rövid hullámhosszú sugárzás az ultraibolya fény, a napenergia része. 1801-ben fedezte fel Johann Wilhelm Ritter, amikor azt vizsgálta, hogy a színkép különféle tartományaiból származó fény milyen hatással van a fényérzékeny ezüst-kloridra. Észrevette, hogy az ibolya tartomány felé egyre intenzívebb a hatás, és még azon túl is erősödik. Az ultraibolya sugárzást így jelentős vegyi hatása árulta el.

A Napból érkező ultraibolya sugárzásban három tartomány különböztethető meg: az UV-A, UV-B, és UV-C.

Biológiai hatások és mellékhatások

A látható fényhez legközelebb a 320-400 nm-es UV-A tartomány esik. Ez a fény jótékonyan hat az emberi szervezetre, elősegíti a csontképződést és a pigmentképződést, azaz a barnulást. Az UV-A fény hiánya az angolkórnak nevezett csontfejlődési rendellenesség kialakulásához vezet. Mivel az üveg az UV-sugárzást kiszűri, nem lehet ablakon keresztül napozni. Régebben ezért kvarcüvegből készítették némely gyerekkórház ablakait, amely átengedi az ultraibolya fényt. Az erre rászoruló gyerekeket a kvarcüvegen keresztül napoztatták. Napjainkban már mesterséges fényforrások, kvarclámpák, szoláriumok is képesek pótolni a Nap sugárzását. Ezek azonban nemcsak az UV-A, hanem az UV-B tartományba eső sugarakat is kibocsátanak.

A legfontosabb az UV-B sugárzással tisztában lenni, mivel ez okozza a leégést és nagyrészt ez felelős a bőrrák kialakulásáért is. Az UV-B sugárzás akkor is veszélyes lehet, ha kvarclámpából vagy a szoláriumból származik. A 280-330 nm-es UV-B hullámokat rendes körülmények között elnyeli a Föld 18-25 km magasságban lévő ózonrétege, de kiszámították, hogy a légkör ózon tartalmának egy százalékos csökkenése az UV-B sugárzás két százalékos növekedéséhez vezethet. Az ózonpajzs évmilliók alatt alakult ki a magaslégköri gázokból éppen az ultraibolya sugárzás hatására. Amikor a Nap élénkebb működése miatt nőtt az ultraibolya sugárzás erőssége, nőtt a sugárzást elnyelő ózonréteg vastagsága is, így a földi élőlények nem voltak kitéve az ártalmas sugárzás hatásainak. Ez az kényes egyensúly azonban az ember működésének hatására felborult.

Az elmúlt évek kutatásai bizonyították, hogy az ózonpajzs a sprayk hajtógázaként, légkondicionálók és hűtőgépek hűtőfolyadékaként hasznosított, klórt tartalmazó vegyületek, a freonok hatására jelentős mértékben megvékonyodott. A freonok agresszív gázok, mert a szél felhajtóerejénél fogva a magaslégkörbe, elsősorban a sarkok fölé jutva az ózon bontását követően további reakciókban újraképződnek, és így újabb és újabb ózonmolekulákat bontanak szét. Így a földfelszínhez érkező ibolyántúli sugárzás egyre hevesebb, ezért - főként a déli féltekén, illetve a sarkok közelében - egyre több helyen észlelik az ultraibolya fény káros biológiai hatásait is.

Az UV-B sugárzás, a túl sok napozás bőrrákot idézhet elő, a legjobb esetben is a bőr korai ráncosodása, elöregedése lehet az eredménye. Ausztráliában az elmúlt évtizedben 20%-kal nőtt a bőrrák okozta halálesetek száma! Az UV fény az immunrendszerre is káros hatással van, csökkenti a szervezet védekező erejét.

A májusi többnyire borongós időszak után a lelkünknek jóleső érzés a napsütés.
Azonban ilyenkor fokozott óvatosság szükséges, hiszen a hiúságunk nagy kárt tud okozni a szervezetünkben.
A meggondolatlan napozás következménye súlyos és fájdalmas bőrégés lehet.
Fontos megjegyezni, hogy bőrünk örökké emlékezni fog az egy-egy leégés során szervezetünkbe jutó sugárzás mennyiségére, így az idő múltával egyre könnyebben jöhetnek elő a sugárzás okozta elváltozások.

virágok...

májusi reggel... virágok

A Föld mosolya a virágok...

..egy novella...

Szép Ernő: Kis cikk a szeretetről

Egyszer egy privát ember otthon, magában, az asztalnál ülvén, lekönyökölt jobbkarjára, öklére tette a fejét és eltűnődött maga felől meg a világ felől. Maga elé gondolta a világot: milyen rendesen, nyugodtan járnak, beszélnek, tesznek-vesznek az emberek, mintha mind éltek volna már egyszer és mindent kitanultak volna és most már mindennel tisztában lennének. Ijedten érezte a privát ember, hogy ő először él és elgondolta, milyen különös is az, hogy ő utánozza a többi embert, éppen úgy öltözködik ahogy ők, éppen úgy beszélget, éppen úgy vélekedik és éppen úgy érez mindent, mint a többi emberek. Elgondolta gondolkodásában, hogy az ő véleményei és érzései nem is az övéi, csak elmajmolta a többi emberektől. Mentegette magát maga előtt, hogy hát belecsöppenvén az előtte ismeretlen világba, s a többi ember közt nevelődvén, nem tehet róla, hogy olyan lett, mint mindenki. De értelme nem győzött csudálkozni és lelke nem győzött nyugtalankodni. A privát ember eltűnődött azon, milyen módon beszél és milyen módon bánik a többi emberekkel, akik közt az életét tölti. Elképzelvén magát a többi ember közt, rosszul érezte magát és mert végtelenül önző volt, jól szerette volna magát érezni. Válogatni kezdett azok között a megfoghatatlan holmik közt, amikkel a lelkét teliszedte volt tapasztalatlanságában s amelyeket nehezére esett mindig magával hurcolni. Irigység... gyűlölet... harag... megvetés... utálat... Mindezek fárasztották, kikívánkoztak a lelkéből, de a lelke fenekén ott volt a szeretet, az leülepedett, leragadt, hozzá nőtt a lelkéhez, szinte egy volt vele.

Ejnye, a lelkem meg a szeretet nagyon összeszűrték a levet, legjobb lesz ez az érzés, a többit szórjuk ki, menjenek szélnek. Én tehát az embereket szeretem, gondolta magában a privát ember. Én hát jó leszek mindenkihez és nem erőlködök többet, hogy úgy érintkezzem az emberekkel, ahogy szokás ezen a világon, hanem mindent úgy mondok és úgy csinálok, ahogy diktálja a lelkem. Én most már csakugyan én leszek az én életem minden pillanata az én életem lesz. Hiszen csak egyszer élek. Először is minden embertársamat tegezni fogom, mert mindenkit szeretek, akit pedig szeretünk, annak úgy esik jól mondani: te. Nem fogom köszönésnek a kalapom fölemelni a fejemről, hiszen ennek semmi értelme nincs, hanem megölelem az ismerőst, akivel találkozom. Ha szép gyermeket látok az utcán, lehajolok, megcsókolom. Ha a méregtől ordító embert látok, nekiszaladok és megcsiklandozom a hónaalját.

Ha két ember összevész, közéjük állok és addig hízelgek nekik, míg kibékülnek egymással. Ha egy nőt találok a sétány padján, bánatos arccal nézvén le a porba, mellé ülök és bemutatkozás nélkül megkérem, mondja meg, mi a baja, hátha meg tudom vigasztalni. Ha a vendéglőben éjfélkor egy férfi magában ül egy asztalnál és tekintete hazátlanul bolyong a többi asztalon, a mennyezeten, az ablakon, a sótartóba dugott fogpiszkálók sűrűjében, a szivarja hamuján és észreveszem, hogy sóhajtott, - az asztalához lépek, felajánlom neki, hogy melléülök, beszélgessünk, ne legyen egyedül. Minden idegenre, aki az arcomba néz, rámosolygok, hogy mosolyt lásson...

Még sok mindent végzett el így magában a privát ember és angyali derűvel orcáin, frissen dobogó szívvel, tündéri könnyűséggel lelkében ment el hazulról. Ahogy az utcára kiért, megpillantott egy urat, aki szórakozottan ment át a kocsiúton, a háta mögött pedig vadul tülkölt egy autó. A privát ember odaszaladt, félrerántotta az urat és gyöngéden szólott rá: Drága embertársam, miért nem vigyázol, mikor a kocsiúton mégy? Az úr összehúzta a két szemöldökét, egyet lépett hátra, végigmérte a privát embert és keményen rákiáltott: Hol őriztünk együtt disznót?

/Szép Ernő (Huszt, 1884. június 30. – Budapest, 1953. október 2.) magyar költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő. Nevét ma egy drámaírói díj viseli./

álmokról...

Az álom szabadság s a szabadság álom.
(Sütő András)
 

Weöres Sándor : Legyen álmod...

Takaród hadd igazítsam,
puha párnád kisimítsam,
legyen álmod kerek erdő,
madaras rét, bokor ernyő.

Koós Attila : Embernek maradni

Könnyű takaró legyen ma álmod,
Ne váltsd meg még ma ezt a világot.
Csak magadban őrizd a szelíd csendet
és az embert, kit ember szerethet.

Könnyű kívánság legyen ma párnád,
Ne légy ma megváltó, csak őrizd álmát
Annak ki melletted piheg, s ha rezzen,
szíved melegével takard be csendben.

Könnyű takaró legyen ma álmom,
felejtés csillagát két tenyerembe zárom,
s mintha imádkozna az éjszaka felettem,
hallgatom csönded, s csöndembe rejtem.





A Csoda mindig halkan érkezik.
(Szepes Mária)

Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé.
Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bi-
zonytalankodunk. És a szívünk hüledez... De mennünk kell...
S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a vesze-
delmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük,
hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. VEZET.
(Gárdonyi Géza)

Olvasni annyi, mint egészen egyedül lenni valakivel.
(Márai Sándor)