2017. október 19., csütörtök
2017. október 18., szerda
Haiku - versek
A haiku néhány szóból felépülő, sajátos szerkezetű,
költői mondat. A költő élményének tizenhét szótagba foglalt eszenciája. A
meghitt, bensőséges természetszeretet döntően meghatározta a haiku
tartalmát. A haiku költői a természetben, az emberi létben az érdekeset,
a furcsát, különöset igyekeztek megragadni és azt röviden, kevés
szóval, sokat mondó és még többet sejtető költészetbe menteni.
Gondolatok
".Ha könnyezel, mert eltűnt a nap,
eltűnnek a csillagok is.
Föld könnye az, ami virágzó mosolyát megőrzi.
Milyen nyelven beszélsz, ó, tenger?
- Az örökös kérdés nyelvén.
- És minő nyelven felelsz, ó, Ég-
Az örök hallgatás szavával.
Isten a virágokért vár választ,
amiket küld nekünk,
nem a napért és földért. Mi, susogó falevelek felelünk a tomboló viharnak,
- Én csak virág vagyok.
A madár kívánja, bár felhő volna.
A felhő kívánja, bár madár volna.
A hal a vízben néma, az állat a földön zajong,
a madár a légben csicsereg.
De az emberben benne van a tenger némasága,
a föld zajongása és a levegő muzsikája.
Mint ahogyan a sirály és a hullám találkoznak,
mi is úgy találkozunk és közeledünk egymáshoz.
A sirályok elszállnak, a hullámok tova hömpölyögnek,
s mi búcsúzunk.
A holddal elküldöd nekem szerelmes leveleidet,
- szólt az éjszaka a Naphoz.
- Válaszom: könnyeim a füvön. "
"Rabindranath Tagore "
Gondolatok
A haiku:
egy pillanat, melyet megfogunk az öröklét sodrában.....
egy ötlet, mely tizenhét morában valósítja meg
a GONDOLATOT,
egy komp, mely két irányban jár a szerző
és az olvasó között,
egy fa, melyet az író ültet el, de már
az olvasó pihen az árnyékában...
egy híd, amely biztos kapocs
két gondolkodásmód között...
egy szentjánosbogár, mely kicsi ugyan,
de tündöklően ragyog az éj fekete bársonyán,
egy lépés a megértés felé,
egy szivárvány, melyből Te választod ki
melyik a Te pillanatnyi színed...
A Haiku öröm, mely mosolyra fakaszt,
könnycsepp, melyet felvállalsz,
gyémánt, melyet te alakítsz véglegessé,
csiszolópapír, mely téged is finomít,
kincs, melyet mindenki megtalálhat,
madár, melynek a hátán szárnyalsz,
kalitka, melynek nincs ajtaja,
bolygó, mely lakható...
szikla, melyen te lehetsz a moha,
kagyló, melyből mindenki kivehet egy
igaz gyöngyöt,
/Petrik István/
Virág, víz, homok haikuk
Sok ezer kagyló a tengerparton
– a csillagok nappal a homokban otthonra találnak
".Ha könnyezel, mert eltűnt a nap,
eltűnnek a csillagok is.
Föld könnye az, ami virágzó mosolyát megőrzi.
- Az örökös kérdés nyelvén.
- És minő nyelven felelsz, ó, Ég-
Isten a virágokért vár választ,
amiket küld nekünk,
nem a napért és földért. Mi, susogó falevelek felelünk a tomboló viharnak,
van hangunk,
de kivagy te, oly szótalan?- Én csak virág vagyok.
A madár kívánja, bár felhő volna.
A felhő kívánja, bár madár volna.
A hal a vízben néma, az állat a földön zajong,
a madár a légben csicsereg.
De az emberben benne van a tenger némasága,
a föld zajongása és a levegő muzsikája.
Mint ahogyan a sirály és a hullám találkoznak,
mi is úgy találkozunk és közeledünk egymáshoz.
A sirályok elszállnak, a hullámok tova hömpölyögnek,
s mi búcsúzunk.
A holddal elküldöd nekem szerelmes leveleidet,
- szólt az éjszaka a Naphoz.
- Válaszom: könnyeim a füvön. "
"Rabindranath Tagore "
2017. október 16., hétfő
KENYÉR VILÁGNAPJA
A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy október 16. legyen a KENYÉR VILÁGNAPJA.
Az első kenyeret készítő civilizációnak a sumért és az egyiptomit tartják. A kenyér fogyasztása a mindennapi élethez tartozott; megmaradt falfestményeken jól láthatók a kenyérsütés egyes fázisai is. A kenyér misztikus volta már ekkor megjelenik: egyiptomi falképeken ovális és kúp alakú kenyeret ajánlanak fel az isteneknek. A Genezis könyvében Ábrahám fia Lót két angyalt lát vendégül, akiknek kovásztalan kenyeret sütöttek, másoknak kovászost. Jézus a csodálatos kenyérszaporítás alkalmával ötezer embert lakatott jól kovászos kenyérrel. Az utolsó vacsorán ugyanakkor kovásztalan kenyeret tört meg, amivel saját magát azonosítva mondta: „ez az én testem”. Ezzel a kenyér szakrális jelentését örökre ránk hagyta, megerősítve azt, hogy az emberiség számára ugyanolyan fontos a lelki táplálék, mint a testi. Ezzel az eseménnyel a kenyér még jobban kiemelkedett napi táplálékaink közül.
Belső-Ázsiában és Európában (Magyarországon is) a kenyér történetének minden fejlődési foka élő valóság; a lepényszerű lapos kenyértől a magas, finom, fehér kenyérig minden változatát készítik. Hiába ismerik a kenyérnek és összetevőinek minden titkát, mégis azt érzik: a kenyérben valami „természetfölötti” erő, a múlt és a jövő rejlik, az emberiség élete függ tőle.
A „kenyér” szó ugor eredetű (nem finnugor!), bolgár-török eredetű pedig az eke, árpa, búza, arat, sarló, boglya – tehát a legfontosabb, gabonatermesztésünkhöz tartozó szavak. Eleink annyira tisztelték a kenyeret, hogyha véletlenül leesett egy darabka a földre, azt fölvették és megcsókolták. Városainkban a megmaradt megszáradt kenyeret nem dobták ki, hátha használja még valaki étkezésre. (Sajnos a mai rossz technológiának és a különböző adalékanyagoknak köszönhetően a kenyér nem szárad, hanem penészedik, erjed, savanyodik).
Sokan emlékeznek még arra, hogy nagyszüleink mielőtt megszegték a kenyeret, késsel keresztet rajzoltak rá. A kenyérsütés napja ünnep volt, ami egy héten egyszer történt. A jól megkelesztett, kidagasztott kenyeret kerek vagy hosszúkás, lenvászon kenyérruhával kibélelt formába (szakajtóba) tették. Ha otthon nem volt kemence, elvitték a pékhez, és szép pirosra sütötték. Érdekes, hogy a Székelyföldön egészen sötétre, majdnem égettre sütik a kenyeret, és még melegen ütögetve leverik a sötét réteget. A vastagabb héjú kenyeret szívesebben fogyasztják, mint a vékonyat. A székelyeknél olyannyira fontos a mindennapi kenyér, hogy szinte minden főtt ételhez fogyasztanak: leveshez, főzelékhez, tésztához, pityókához.
Napjainkban is sokkal nagyobb becsülete van ott a kenyérnek, a szűkös történelmi idők megtanították rá a székelyeket. Ha ennyire fontos az élethez a kenyér, akkor bizonyára a halottnak is adtak útravalóul a túlvilágra. Hun fejedelmi temetőhelyeken a Góbi-sivatagban találtak a régészek kővé keményedett, lángosszerű kenyeret, illetve inkább lepényt (langallószerűt). Léteztek áldozati kenyerek is, amelyeket hitviláguk szerint formáztak: Nap, Hold, csillagok, állatok. Priszkosz rétor többször is megfordult a hun király, Atilla udvarában és leírta az étkezésüket: „…Először Atilla felszolgálója lépett be egy tállal és utána a többiek, akik mindannyiunknak felszolgáltak, kenyeret és különféle élelmet rakva az asztalokra… A hunok a húsételekkel szívesen fogyasztottak kenyeret…”
A honfoglaló kenyere valami olyasmi lehetett, mint a palócok ma is készített bodagja. Az érett rozskalászt megpörkölik, amíg a kalászból csak a szemek maradnak, megduzzadva. Kézzel kimorzsolják, fateknőbe vagy cserépedénybe teszik, megtisztítják, sóval behintik, famozsárban megtörik. Az ebből készített lepényt parázstűzben megsütik. Régebben átizzított kőlapon is sütöttek bodagot, „hamuban sült pogácsát”. Magyar népmesék gyakori szereplője ez a kenyér, amit útravalónak adnak a legkisebb fiúnak, amikor elindul szerencsét próbálni. Ebben a formában sem csupán étek a sajátos pogácsa, mert leggyakrabban meg sem eszi a fiú, inkább túlvilági segítőként számít rá. Csíkban és Háromszékben a lepényt még ma is „kőre leppencs”-nek nevezik, a Bodrogközben pedig kövönsültnek.
Az igazi magyar kenyeret kovásszal készítik, kemencében sütik. Akkor jó, ha szép magas lesz. Mátyás királyról feljegyezték, hogy „magyar módra”, kovásszal süttetett kenyeret. Mátyás király házassága – az olasz Beatrixszal – előtérbe hozta a fehér zsemlyék sütését. Híres mestere Zsemlyesütő Gáspár volt, aki olyan tekintélyre tett szert, hogy a főváros polgára, sőt tanácsúr is vált belőle. Pékmesterek sütötték, és piacon árulták. A szegények eledele a fekete kenyér volt, amit nem piaci padokról árultak, hanem földre terített gyékényről.
A kenyérfogyasztás a XVI. századra jelentősen megnőtt, az alföldi búzakenyér a XVIII. századra fogalommá vált; kiváló minőségét, szokatlanul nagy méretét angol, francia, német utazók csodálták. A kenyér különleges helyzete mindennapjainkban kivívta magának a néphagyományban is betöltött fontos szerepét. Számos szokás és tilalom tartozik készítéséhez és fogyasztásához, a családi jólét biztosítása érdekében.
Az első kenyeret készítő civilizációnak a sumért és az egyiptomit tartják. A kenyér fogyasztása a mindennapi élethez tartozott; megmaradt falfestményeken jól láthatók a kenyérsütés egyes fázisai is. A kenyér misztikus volta már ekkor megjelenik: egyiptomi falképeken ovális és kúp alakú kenyeret ajánlanak fel az isteneknek. A Genezis könyvében Ábrahám fia Lót két angyalt lát vendégül, akiknek kovásztalan kenyeret sütöttek, másoknak kovászost. Jézus a csodálatos kenyérszaporítás alkalmával ötezer embert lakatott jól kovászos kenyérrel. Az utolsó vacsorán ugyanakkor kovásztalan kenyeret tört meg, amivel saját magát azonosítva mondta: „ez az én testem”. Ezzel a kenyér szakrális jelentését örökre ránk hagyta, megerősítve azt, hogy az emberiség számára ugyanolyan fontos a lelki táplálék, mint a testi. Ezzel az eseménnyel a kenyér még jobban kiemelkedett napi táplálékaink közül.
Belső-Ázsiában és Európában (Magyarországon is) a kenyér történetének minden fejlődési foka élő valóság; a lepényszerű lapos kenyértől a magas, finom, fehér kenyérig minden változatát készítik. Hiába ismerik a kenyérnek és összetevőinek minden titkát, mégis azt érzik: a kenyérben valami „természetfölötti” erő, a múlt és a jövő rejlik, az emberiség élete függ tőle.
A „kenyér” szó ugor eredetű (nem finnugor!), bolgár-török eredetű pedig az eke, árpa, búza, arat, sarló, boglya – tehát a legfontosabb, gabonatermesztésünkhöz tartozó szavak. Eleink annyira tisztelték a kenyeret, hogyha véletlenül leesett egy darabka a földre, azt fölvették és megcsókolták. Városainkban a megmaradt megszáradt kenyeret nem dobták ki, hátha használja még valaki étkezésre. (Sajnos a mai rossz technológiának és a különböző adalékanyagoknak köszönhetően a kenyér nem szárad, hanem penészedik, erjed, savanyodik).
Sokan emlékeznek még arra, hogy nagyszüleink mielőtt megszegték a kenyeret, késsel keresztet rajzoltak rá. A kenyérsütés napja ünnep volt, ami egy héten egyszer történt. A jól megkelesztett, kidagasztott kenyeret kerek vagy hosszúkás, lenvászon kenyérruhával kibélelt formába (szakajtóba) tették. Ha otthon nem volt kemence, elvitték a pékhez, és szép pirosra sütötték. Érdekes, hogy a Székelyföldön egészen sötétre, majdnem égettre sütik a kenyeret, és még melegen ütögetve leverik a sötét réteget. A vastagabb héjú kenyeret szívesebben fogyasztják, mint a vékonyat. A székelyeknél olyannyira fontos a mindennapi kenyér, hogy szinte minden főtt ételhez fogyasztanak: leveshez, főzelékhez, tésztához, pityókához.
Napjainkban is sokkal nagyobb becsülete van ott a kenyérnek, a szűkös történelmi idők megtanították rá a székelyeket. Ha ennyire fontos az élethez a kenyér, akkor bizonyára a halottnak is adtak útravalóul a túlvilágra. Hun fejedelmi temetőhelyeken a Góbi-sivatagban találtak a régészek kővé keményedett, lángosszerű kenyeret, illetve inkább lepényt (langallószerűt). Léteztek áldozati kenyerek is, amelyeket hitviláguk szerint formáztak: Nap, Hold, csillagok, állatok. Priszkosz rétor többször is megfordult a hun király, Atilla udvarában és leírta az étkezésüket: „…Először Atilla felszolgálója lépett be egy tállal és utána a többiek, akik mindannyiunknak felszolgáltak, kenyeret és különféle élelmet rakva az asztalokra… A hunok a húsételekkel szívesen fogyasztottak kenyeret…”
A honfoglaló kenyere valami olyasmi lehetett, mint a palócok ma is készített bodagja. Az érett rozskalászt megpörkölik, amíg a kalászból csak a szemek maradnak, megduzzadva. Kézzel kimorzsolják, fateknőbe vagy cserépedénybe teszik, megtisztítják, sóval behintik, famozsárban megtörik. Az ebből készített lepényt parázstűzben megsütik. Régebben átizzított kőlapon is sütöttek bodagot, „hamuban sült pogácsát”. Magyar népmesék gyakori szereplője ez a kenyér, amit útravalónak adnak a legkisebb fiúnak, amikor elindul szerencsét próbálni. Ebben a formában sem csupán étek a sajátos pogácsa, mert leggyakrabban meg sem eszi a fiú, inkább túlvilági segítőként számít rá. Csíkban és Háromszékben a lepényt még ma is „kőre leppencs”-nek nevezik, a Bodrogközben pedig kövönsültnek.
Az igazi magyar kenyeret kovásszal készítik, kemencében sütik. Akkor jó, ha szép magas lesz. Mátyás királyról feljegyezték, hogy „magyar módra”, kovásszal süttetett kenyeret. Mátyás király házassága – az olasz Beatrixszal – előtérbe hozta a fehér zsemlyék sütését. Híres mestere Zsemlyesütő Gáspár volt, aki olyan tekintélyre tett szert, hogy a főváros polgára, sőt tanácsúr is vált belőle. Pékmesterek sütötték, és piacon árulták. A szegények eledele a fekete kenyér volt, amit nem piaci padokról árultak, hanem földre terített gyékényről.
A kenyérfogyasztás a XVI. századra jelentősen megnőtt, az alföldi búzakenyér a XVIII. századra fogalommá vált; kiváló minőségét, szokatlanul nagy méretét angol, francia, német utazók csodálták. A kenyér különleges helyzete mindennapjainkban kivívta magának a néphagyományban is betöltött fontos szerepét. Számos szokás és tilalom tartozik készítéséhez és fogyasztásához, a családi jólét biztosítása érdekében.
Magyarok, akikre büszkék vagyunk
Ezen a napon ..
2003. október 16-án halt meg Papp László ökölvívó. Háromszoros olimpiai, kétszeres Európa-bajnok, és a profik között is Európa elsőszámú öklözője volt. Angyalföldön született, és nőtt fel. Futballistának készült, majd mégis ökölvívó lett, édesapja intése ellenére: „Édes fiam, ha pofon kell, csak szólj, adok én neked minden este lefekvés előtt!”
Amatőrként összesen 193 mérkőzésből 183-on győzött 2 döntetlen és 8 vereség mellett. Három olimpia, két EB-, két főiskolai VB-, 6 magyar bajnokság kapcsolódik a nevéhez. 1957-ben engedélyezték profi pályafutását, 27 diadal, 2 döntetlen, Európa-bajnoki cím a mérlege, amit Chris Christiansentől szerzett meg 1962. május 16-án Bécsben. Hatszor sikerült megvédenie elsőségét.
1965-ben mérkőzhetett volna a VB-övért, de a kommunista vezetés nem engedte küzdeni. Ha kissé késve is, de kárpótlást kapott a boxvilágtól, 1990-ben megkapta a talán legjelentősebb profi boxszervezet, a WBC „A világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának” járó övét. Papp László edzőként is nagyot alkotott. 1969 és 1992 között kisebb megszakításokkal a magyar amatőr ökölvívó-válogatott szövetségi kapitánysága alatt a magyar boxolók megszámlálhatatlan ezüst és bronz mellett egy olimpiai, egy VB- és tíz EB-aranyérmet nyert. 2001-ben Puskás Ferenc és Balczó András mögött harmadik lett az évszázad magyar sportolója szavazáson.
forrás:
szegedma
2003. október 16-án halt meg Papp László ökölvívó. Háromszoros olimpiai, kétszeres Európa-bajnok, és a profik között is Európa elsőszámú öklözője volt. Angyalföldön született, és nőtt fel. Futballistának készült, majd mégis ökölvívó lett, édesapja intése ellenére: „Édes fiam, ha pofon kell, csak szólj, adok én neked minden este lefekvés előtt!”
Amatőrként összesen 193 mérkőzésből 183-on győzött 2 döntetlen és 8 vereség mellett. Három olimpia, két EB-, két főiskolai VB-, 6 magyar bajnokság kapcsolódik a nevéhez. 1957-ben engedélyezték profi pályafutását, 27 diadal, 2 döntetlen, Európa-bajnoki cím a mérlege, amit Chris Christiansentől szerzett meg 1962. május 16-án Bécsben. Hatszor sikerült megvédenie elsőségét.
1965-ben mérkőzhetett volna a VB-övért, de a kommunista vezetés nem engedte küzdeni. Ha kissé késve is, de kárpótlást kapott a boxvilágtól, 1990-ben megkapta a talán legjelentősebb profi boxszervezet, a WBC „A világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának” járó övét. Papp László edzőként is nagyot alkotott. 1969 és 1992 között kisebb megszakításokkal a magyar amatőr ökölvívó-válogatott szövetségi kapitánysága alatt a magyar boxolók megszámlálhatatlan ezüst és bronz mellett egy olimpiai, egy VB- és tíz EB-aranyérmet nyert. 2001-ben Puskás Ferenc és Balczó András mögött harmadik lett az évszázad magyar sportolója szavazáson.
forrás:
szegedma
2017. október 14., szombat
Szádelői völgy
A Szlovák Karszt sok látnivalója közt talán a legszebb gyöngyszem a Szádelői-szurdok-völgy.
Meredek sziklafalak,mély szakadékok,kristálytiszta vizű patak, sok növény, gazdag állat és rovarvilág teszi különlegessé ezt a látványosságot.
Meredek sziklafalak,mély szakadékok,kristálytiszta vizű patak, sok növény, gazdag állat és rovarvilág teszi különlegessé ezt a látványosságot.
Őszi díszek a lakásban
Ilyenkor őszidőben a természet pompázatos színkavalkádja, a különféle formájú, fajtájú terméssel, a lehulló levelek és az ilyentájt nyíló virágok egytől egyig otthonunk méltó díszeivé válhatnak.
Az őszi színeket kombinálva, cserepes, vagy vágott virággal, néhány terméssel igazán szép őszi hangulatunk lesz!
Repülés - hangsebesség
Minden egy nagy álommal kezdődött. A repülés álmával.
Az első gondolat a madarak reptének utánzása volt. Az első feltaláló,
akinek neve fennmaradt a festő óriás - Leonardo da Vinci volt. Sok
vakmerő, sőt őrült próbálkozás, sok sikertelenség, sok emberáldozat
előzte meg az első igazán sikeres akciót, amely a repülés két
úttörőjének, Wilbur és Orville Wrightnak a nevéhez fűződik. Saját
tervezésű és készítésű gépük nagy ujdonsága volt a motor. Ülésekkel nem
rendelkezett, egy egyszerű csípőmozdulattal lehetett változtatni a
szárnyak dőlésszögén. Gondos előkészületek után 1903 december 17-én
Észak Karolinában a gép felszállt a levegőbe. Ez volt az első alkalom a
világtörténelemben, hogy egy a levegőnél nehezebb szerkezet, pilótával a
fedélzetén felszállt a földről. A Wright fivérek gépe, a Flyer azaz a
"repülő" összesen 97 másodpercet repült, - de kiérdemelte a nevét.
1947. október 14-én először repültek a hangsebességnél gyorsabban.. Chuck Yeager amerikai berepülőpilóta lépte át a hangsebességet, X?1 kísérleti repülőgépével.
1947-ben még viszonylag keveset tudtak a hangsebességről, a hangrobbanásról, a lökéshullámokról, ennek az egész jelenségkörnek a valóságos természetéről. Nemigen akadtak olyan szélcsatornák, amelyek modellezni tudták volna ezt a sebességtartományt és a benne uralkodó aerodinamikai viszonyokat. Komoly és félelmetes misztika vette körül a hangsebességet, amit az a korabeli kifejezés is jól jelez, hogy: hangfal, avagy ahogy az angol szlengben szerepelt: sound barrier. Egy fal, egy gát, amit át kell törni.
Chuck Yeager egy seprűnyél segítségével volt képes végrehajtani az emberiség egyik legfontosabb repülését.
Előző este feleségével lovagoltak, amikor leesett a paciról és eltörte egy-két bordáját. Tudta, ha ez kiderül, nem engedik meg, hogy repüljön a géppel, úgyhogy egy állatorvossal tétette úgy-ahogy rendbe magát, jó barátja, Jack Ridley pedig seprűnyélből faragott egy egyszerű szerszámot, aminek segítségével úgy is be tudta csukni a kabintetőt, hogy ne kelljen felemelnie hozzá a karját, mert akkor nagyon fájtak az eltört bordái. Az X-1-et egy B-29-es bombakamrájához rögzítették, a nagy négymotoros emelte el a földtől, majd leoldották, aztán Yeager bekapcsolta a rakétahajtóművet. Elemelkedett, aztán viszonylag simán, és ami fontos: nem zuhanásban, hanem vízszintesen repülve 13 700 méteren lépte át a hangsebességet. Neki viszonylag egyszerű volt a repülés, a földön lévők azonban azt hitték, nagy baj van: előzőleg nemigen hallhatta emberfia a hangsebesség átlépésekor keletkező hangrobbanást. Yeager azonban a rakéták üzemanyagának kifogyása után siklásban megint csak simán leszállt a géppel.
Bleriot óta talán nem is született olyan sztárpilóta, mint amilyenné Yeager lett, akiről könyvek, filmek készültek., A későbbiekben is sok rekordot felállított, ott volt a legfontosabb kísérleteknél, élő legenda, még az űrhajósok hírneve sem szorította háttérbe őt és azt a bizonyos repülést 1947. október 14-én.
Forrás IHO -Repülés
Márványi Péter
1947. október 14-én először repültek a hangsebességnél gyorsabban.. Chuck Yeager amerikai berepülőpilóta lépte át a hangsebességet, X?1 kísérleti repülőgépével.
1947-ben még viszonylag keveset tudtak a hangsebességről, a hangrobbanásról, a lökéshullámokról, ennek az egész jelenségkörnek a valóságos természetéről. Nemigen akadtak olyan szélcsatornák, amelyek modellezni tudták volna ezt a sebességtartományt és a benne uralkodó aerodinamikai viszonyokat. Komoly és félelmetes misztika vette körül a hangsebességet, amit az a korabeli kifejezés is jól jelez, hogy: hangfal, avagy ahogy az angol szlengben szerepelt: sound barrier. Egy fal, egy gát, amit át kell törni.
Chuck Yeager egy seprűnyél segítségével volt képes végrehajtani az emberiség egyik legfontosabb repülését.
Előző este feleségével lovagoltak, amikor leesett a paciról és eltörte egy-két bordáját. Tudta, ha ez kiderül, nem engedik meg, hogy repüljön a géppel, úgyhogy egy állatorvossal tétette úgy-ahogy rendbe magát, jó barátja, Jack Ridley pedig seprűnyélből faragott egy egyszerű szerszámot, aminek segítségével úgy is be tudta csukni a kabintetőt, hogy ne kelljen felemelnie hozzá a karját, mert akkor nagyon fájtak az eltört bordái. Az X-1-et egy B-29-es bombakamrájához rögzítették, a nagy négymotoros emelte el a földtől, majd leoldották, aztán Yeager bekapcsolta a rakétahajtóművet. Elemelkedett, aztán viszonylag simán, és ami fontos: nem zuhanásban, hanem vízszintesen repülve 13 700 méteren lépte át a hangsebességet. Neki viszonylag egyszerű volt a repülés, a földön lévők azonban azt hitték, nagy baj van: előzőleg nemigen hallhatta emberfia a hangsebesség átlépésekor keletkező hangrobbanást. Yeager azonban a rakéták üzemanyagának kifogyása után siklásban megint csak simán leszállt a géppel.
Bleriot óta talán nem is született olyan sztárpilóta, mint amilyenné Yeager lett, akiről könyvek, filmek készültek., A későbbiekben is sok rekordot felállított, ott volt a legfontosabb kísérleteknél, élő legenda, még az űrhajósok hírneve sem szorította háttérbe őt és azt a bizonyos repülést 1947. október 14-én.
Forrás IHO -Repülés
Márványi Péter
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)