"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2017. október 18., szerda

Haiku - versek

A haiku néhány szóból felépülő, sajátos szerkezetű, költői mondat. A költő élményének tizenhét szótagba foglalt eszenciája. A meghitt, bensőséges természetszeretet döntően meghatározta a haiku tartalmát. A haiku költői a természetben, az emberi létben az érdekeset, a furcsát, különöset igyekeztek megragadni és azt röviden, kevés szóval, sokat mondó és még többet sejtető költészetbe menteni.

Gondolatok

A haiku:

egy pillanat, melyet megfogunk az öröklét sodrában.....

egy ötlet, mely tizenhét morában valósítja meg

a GONDOLATOT,

egy komp, mely két irányban jár a szerző

és az olvasó között,

egy fa, melyet az író ültet el, de már

az olvasó pihen az árnyékában...

egy híd, amely biztos kapocs

két gondolkodásmód között...

egy szentjánosbogár, mely kicsi ugyan,

de tündöklően ragyog az éj fekete bársonyán,

egy lépés a megértés felé,
egy szivárvány, melyből Te választod ki
melyik a Te pillanatnyi színed...

A Haiku öröm, mely mosolyra fakaszt,
könnycsepp, melyet felvállalsz,
gyémánt, melyet te alakítsz véglegessé,
csiszolópapír, mely téged is finomít,
kincs, melyet mindenki megtalálhat,
madár, melynek a hátán szárnyalsz,
kalitka, melynek nincs ajtaja,
bolygó, mely lakható...
szikla, melyen te lehetsz a moha,
kagyló, melyből mindenki kivehet egy
igaz gyöngyöt,
/Petrik István/

Virág, víz, homok haikuk

Sok ezer kagyló a tengerparton
– a csillagok nappal a homokban otthonra találnak



".Ha könnyezel, mert eltűnt a nap,
eltűnnek a csillagok is.

 Föld könnye az, ami virágzó mosolyát megőrzi.

 Milyen nyelven beszélsz, ó, tenger?
- Az örökös kérdés nyelvén.
- És minő nyelven felelsz, ó, Ég-
 Az örök hallgatás szavával.

Isten a virágokért vár választ,
amiket küld nekünk,
nem a napért és földért. Mi, susogó falevelek felelünk a tomboló viharnak,
van hangunk,
 de kivagy te, oly szótalan?
- Én csak virág vagyok.



A madár kívánja, bár felhő volna.
A felhő kívánja, bár madár volna.


A hal a vízben néma, az állat a földön zajong,
 a madár a légben csicsereg.
De az emberben benne van a tenger némasága,

a föld zajongása és a levegő muzsikája.

 Mint ahogyan a sirály és a hullám találkoznak,
mi is úgy találkozunk és közeledünk egymáshoz.
A sirályok elszállnak, a hullámok tova hömpölyögnek,

 s mi búcsúzunk.

 A holddal elküldöd nekem szerelmes leveleidet,
 - szólt az éjszaka a Naphoz.
- Válaszom: könnyeim a füvön. "


 "Rabindranath Tagore   "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése