"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2017. október 21., szombat

Rejtélyes kísértethajó

A MARY CELESTE REJTÉLYE:

Minden idők leghíresebb kísértethajója a Mary Celeste.Amikor megtalálták,az Atlanti-óceánon hánykolódott,életnek semmi jelét nem mutatta.


  A Mary Celeste egy négyszögletes vitorlájú brigantin,1872 november 4-én ,a New York-i East Riverről indult az olaszországi Genova felé,nyers alkoholt szállítva.Fedélzetén volt a 37 éves amerikai kapitánya,Benjamin Spooner Briggs,első tisztje Albert Richardson és hét tagu legénysége.Az alsó fedélzeten tartózkodott még a kapitány felesége,Sarah és két éves kislánya Sophia.November 24-én Briggs bejegyezte a hajónaplóba,hogy meglátta az Azori-szigeteket.Az időjárás viharos volt,ezért néhány vitorlát be kellett vonni.November 25-én a hajó helyzetének meghatározása szerepelt a hajónaplóban.Ez volt az utolsó bejegyzés.Tiz nappal később a Dei Gratia britt brigantin vette észre a céltalanul sodródó Mary Celeste-et.David Moorehous kapitány csónakot küldött annak kiderítésére,hogy mi történt a másik hajón.A csónakkal átküldött három ember egyetlen élő vagy halott embert sem gyereket nem talált a hajón.A kapitány kabinjában állt Mrs.Briggs paliszanderfából készült harmóniuma,rajta egy kottával,mintha valaki egy darab lejátszása közben hagyta volna ott a hangszert.A varrógép az asztalon állt.A kis Sophia játékait gondosan elrakták.A legénység szálláshelyén kiteregetett ruhák lógtak a szárítókötélen.Ruhák hevertek a priccsen,szárazon és összehajtogatva.A hajó konyhájában megtörténtek a reggeli előkészületei,de még csak a terítékek fele volt az asztalokra kirakva.Moorehouse kapitány vontatni kezdte a Mary Celese-et.Gibraltár felé tartva,a kapitánynak volt ideje arra,hogy a rejtélyen töprengjen.Különböző elméleteket gyártott a Mary Celeste titkára,de mindegyikre talált ellen érvet is.A kapitány első érve az volt,hogy vihar során hagyták el a hajót.De akkor hogyan lehetett a töretlen tányérok és dísztárgyak mellett még egy nyitott üvegecske is tele köhögés elleni sziruppal a kapitány kabinjában?Talán lázadás történt?Semmilyen küzdelemre utaló jelet nem találtak.A lázadók akkor miért hagyták el a hajót áldozataikkal együtt?Talán túl sok víz szivárgott a hajóba?A rakodótérben három lábnyi víz állt,de ez normális mennyiség tíz nap alatt egy régi faácsolatú hajó esetében.Kilenc alkoholos hordót találtak érintetlenül,a tizediket csapra verték.Lehet,hogy a legénység tivornyába kezdett?Semmi sem utalt erre,a fedélközben teljes rend uralkodott.Pánikra vagy rémületre semmilyen jel nem utalt.Briggs kapitány egyik utolsó cselekedete az volt,hogy főtt tojásának a tetejét levágta,de tányérján érintetlenül hagyta.Mind közül a legrejtélyesebb kérdés,hogy hogyan lehetséges hogy a Mary Celeste 5 napon át és tíz mérföldön keresztül megtartotta eredeti útvonalát?Amikor a Dei Gratia találkozott a rejtélyes hajóval,Moorehous kapitány balcsapáson vitorlázott.A Mary Celeste-et pedig jobbról érte a szél.Elképzelhetetlen,hogyan tarthatta az útvonalat a rejtélyes hajó,ha vitorlái ebben a helyzetben álltak.A hajónapló utolsó bejegyzése óta valakinek több napon keresztül a hajón kellett tartózkodnia.Moorehouse kapitány december 13-án vontatta be a Mary Celeste-et Gibraltár kikötőjébe.Az eredménytelen nyilvános vizsgálat után ő és emberei megkapták a megérdemelt mentési jutalmat.

A hajót rendbe hozták és eladták,de a balsors tovább üldözte.A tengerészek nem akartak rajta utazni,mivel úgy hitték,hogy a hajó el van átkozva.A Mary Celeste tizenhétszer cseréltgazdát,majd végül 1884-ben Haiti közelében korallzátonyra futott és elsüllyedt.

"2002-ben aztán egy dokumentumfilmes, Anne MacGregor kezdett újra nyomozásba: megvizsgálta az elérhető dokumentumokat, interjúkat készített a legénység leszármazottaival, korabeli időjárási adatokat elemzett. Végül 2007-ben, A Mary Celeste igaz története című filmben mutatta be, mire jutott.

MacGregor először elkezdte kizárni, mi nem történt a sok köztudatban keringő teória közül:
  • tengeri szörnyek okozták a vesztét (ugyan már);
  • kalózok támadták meg (nem hiányzott a fedélzetről semmilyen érték);
  • a részeg legénység fellázadt (nem utal erre semmi);
  • berobbant néhány alkoholos hordó (nem volt robbanásra utaló jel, és a kilenc üres hordó pont az volt, amelyek más anyagból készültek, ezért könnyebben szivárogtak);
  • gyilkos tengerészek (kettőjüknek ugyan hiányzott a felszerelése, de nem azért, mert mindenkit kinyírtak és leléptek, hanem mert már korábban elvesztették).
A legvalószínűbb, hogy a legénység egyszerűen elhagyta a hajót. Az viszont elég valószínűtlen, hogy a kapitány a nyílt tengeren adott volna erre parancsot, pláne, hogy a hajó még a megtalálásakor is működőképes volt. Hogy be tudja lőni, hol váltak meg a hajótól, MacGregor felkért egy szakértőt, hogy a korabeli körülmények és a hajónapló alapján segítsen rekonstruálni a hajó utolsó napjainak útvonalát.
A napló szerint a Mary Celeste november 25-én tíz kilométerre megközelítette az Azori-szigetekhez tartozó Santa Mariát. A klímaváltozás kutatásához használt adatbázisokból MacGregorék előbányászták az akkori időjárásra, vízhőmérsékletre és szélirányra vonatkozó adatokat, és kimutatták, hogy a hajó könnyedén elsodródhatott teljesen magától az utolsó naplóbejegyzés helyétől a megtalálás helyéig a két esemény között eltelt idő alatt. Az pedig már sokkal valószínűbb, hogy ha a kapitány elrendelte a hajó elhagyását, azt akkor tette, amikor látótávolságon belül volt a szárazföld, nem pedig a semmi közepén. Na de miért rendelhette el egyáltalán?

Mint kiderült, a Mary Celeste az előző útján szenet szállított, illetve a hajót nem sokkal korábban felújították. A szénpor és az építési törmelék eltömíthette a hajó egyik szivattyúját, amit alátámaszt, hogy a mentőcsapat erre szétszerelve talált rá. A szivattyú nélkül viszont a kapitány nem tudta megítélni a megpakolt hajóról, hogy mennyi tengervíz jutott a hajótestbe a mostoha időjárási körülmények közepette – vagyis nem lehetett biztos benne, hogy el fognak-e süllyedni. Így amikor szárazföld közelébe értek, észszerű magyarázatnak tűnik, hogy a legénység, a családja és a maga életét mentendő, kiadta a parancsot a hajó elhagyására. Pláne, hogy a napló vizsgálatából az is kiderült, hogy elszámolhatta magát, és három nappal később láthatták meg végre a szigetet, mint amire számítottak.
Mindez persze nem kőbe vésett tény, hiszen sok idő telt el azóta, és kevés információ maradt fenn az esetről, de ezek alapján a fenti a legvalószínűbb és leghihetőbb magyarázat a hajó titokzatos elnéptelenedésére. Hogy aztán mi történhetett magával a legénységgel, miután mentőcsónakba szálltak, végképp rejtély, és könnyen lehet, hogy már örökre az is marad."
"Bolcsó Dániel Index-Blogok" - részlet
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése