"A magyar régészet atyja"

  Rómer Flóris régész, művészettörténész, akadémikus, nagyváradi kanonok,  szabadságharcos, a műemlékvédelem egyik első szorgalmazója, az archeológia tudós művelője.

1815. április 12-én született Pozsonyban. A középiskolát három városban végezte: német anyanyelvű szülei a korban szokásos módon Tatára és Trencsénbe is elküldték tanulni, hogy a szlovák és a magyar nyelvet is elsajátítsa, bölcsészeti tanulmányait Győrben, a teológiát Pannonhalmán végezte. 1830-ban lett Benedek-rendi szerzetes, pappá 1838-ban szentelték és Tihanyban szolgált segédlelkészként. 1839-től a győri gimnáziumban magyart és latint tanított, később a természetrajz és a fizika tanára is volt. 1842-től a győri bölcsészeti tanfolyamon a bencés növendékek természettudományos képzését vezette. Pozsonyban jelentek meg első tudományos közleményei, amelyekkel hírnevet szerzett magának, egy ideig József főherceg nevelője volt.

Az 1848-49. évi szabadságharcban nemzetőr, később utász lett, bátorságának köszönhetően a harcok során közlegényből századossá léptették elő. Hazafias buzgalmában nevét Rómaira magyarosította, és tanítványait példájának követésére, harcra buzdította. Mindezekért a szabadságharc leverése után nyolcévi "vasban letöltendő" büntetésre ítélték, s miután 1854-ben közkegyelemmel szabadult, rendje vezeklésül Bakonybélbe küldte tanítani.

Csak három év múlva térhetett vissza a győri rendházba, ahol a helyi közlönyben közreadta tervszerű gyűjteményfejlesztési koncepcióját. 1859-ben jelent meg nevezetes Bakony-monográfiája, amelyet egy év múlva önálló kötetben is kiadtak. Még ebben az évben a győri bencés gimnázium régiségtárából létrehozott múzeum őre lett. 1860-ban a papi szeminárium egyházi-archeológiai tanszékének vezetője lett, 1861-ben megindította az ország első történelmi szakfolyóiratát, a Ráth Károllyal együtt szerkesztett Győri Történeti és Régészeti Füzeteket.

Rómer 1861-ben kivált a bencés rendből. Pestre költözött, ahol először az MTA kézirattárnoka, majd 1862-től gimnáziumi igazgató lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1864-ben vette fel tagjai sorába, felvételét egykori bencés tanulótársa, Ipolyi Arnold, a régi magyar hitvilág kutatója javasolta. 1864 és 1873 között az Archaeológiai Közleményeket, 1868 és 1872 között az Archaeológiai Értesítőt is szerkesztette. 1867-ben Párizsban az ősrégészeti és embertani kongresszuson tartott előadást, ekkor kapcsolódott be a magyar régészet a nemzetközi tudomány vérkeringésébe.

1868-ban egyetemi archeológia tanárrá nevezték ki, őskori, ókori és középkori régészetet és művészettörténetet is oktatott. Az ő kezdeményezésére és irányításával indult meg Budapesten a magyar régészképzés. 1869-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának igazgatójává nevezték ki. Bejárta az országot, pontosan felmérte és lerajzolta a romokat, épületmaradványokat, feltárásainak eredményét tanulmányokban, cikkekben tette közzé.

1874-ben felmentették szerzetesi kötelékéből, áldozópap, majd jánosi apát lett. 1877-ben Lipovniczky István püspök Nagyváradra hívta, kanonokká nevezte ki, és megbízta a székesegyház restaurálási munkálatainak vezetésével. Nagyváradon újabb múzeumot alapított, és létrehozta a püspöki palota húszezer kötetes könyvtárát, ahol egészen haláláig dolgozott.

Rómer Flóris tekintélyes régész volt, az ő érdeme, hogy 1876-ban Budapesten tartották az ősrégészek és antropológusok VIII. nemzetközi kongresszusát. A Magyar Történelmi Társulat alapító tagja és a műemlékvédelem kezdeményezőinek egyike volt, 30 önálló kötete és mintegy 450 tudományos közleménye jelent meg. Többkötetes, kiadatlan, saját rajzaival illusztrált naplója a magyar régészet, művészettörténet és műemlékvédelem becses forrása. 1889. március 18-án halt meg Nagyváradon. Szobra áll Győrben, emléktáblája látható az Aquincumi Múzeum falán, Budán, Nagyváradon, Veszprémben és Gödöllőn utcát neveztek el róla.

Forrás:  Rómer Flóris élete

Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

Kányádi Sándor

Április 11. Költészet napja

József Attila 1905. április 11-én látta meg a napvilágot, melyet 1964 óta a költészet napjaként ünneplünk hazánkban.

A magyar költészet napját először 1964-ben ünnepelték meg, s azóta is minden év április 11-én előadások, felolvasások és versmondó versenyek keretében emlékeznek meg országszerte a poétikáról, s egyik legnagyobb költőnkről, József Attiláról. 

Április 11.én született  Márai Sándor is, aki csupán öt évvel volt idősebb a költőnél. 

Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott.
 

Füves könyv

Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni ez emberi élet alapigazságait illetően.

"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."
 Márai Sándor : Füveskönyv /részlet/

A magyar Költészet Napján a legtöbb embernek a klasszikusok jutnak eszébe. Vagyis Kölcseytől körülbelül a Nyugat nemzedékéig. De ne feledkezzünk meg Balassiról, Berzsenyiről és a kortárs költőkről sem. A magyar költészet szinte kiapadhatatlan forrás mindazok számára, akik szeretnék megismerni nyelvünket, kultúránkat és történelmünket. 

Ne csak ezen a napon találjunk rá a gyönyörű versekre, hanem legyen időnk máskor is  .A költészet legyen egy olyan nyugodt sarok, ahol még érezhetünk valamit – valami igazat, valami emberit.

 

Víz Világnapja március 22.

Az ENSZ 1993-ban nevezte ki március 22-ét a Víz Világnapjává. A világnapok olyan hétköznapi ünnepek, amikor az emberiség számára fontos dolgokra irányul a figyelem. A Víz Világnapja egyike ezen ünnepeknek. E nap jelentősége tehát éppen az, hogy világszerte felhívja a figyelmet vízbázisaink fokozott védelmére, az ivóvíz fontosságára, különleges értékére. 

A Víz Világnapja alkalmával a megszokottnál is több figyelem irányul ember és víz évmilliókra visszatekintő kapcsolatára .

 A víz kincs, a víz érték! A világ számos országában embert próbáló feladat a napi vízadag előteremtése is. Jelenünk és az eljövendő generációk sorsa többek között azon is múlik, hogy miképp gazdálkodunk a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket.

"Víz! Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy."(Saint-Exupéry)

A víz világnapja jó alkalmat teremthet arra, hogy végiggondoljuk, mit jelent számunkra a víz, mint az élet jelképe, szimbóluma, melyet joggal tekinthetünk az élet bölcsőjének.

Lehoczky János:
A VIZEK FOHÁSZA
/részlet/

"Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
 Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.....
 
Víz vagyok.
Őrizned kell!"

Március 21. Költészet Világnapja

Ma, a tavasz első napján van a Költészet Világnapja, ami egyébként nem azonos a Költészet Napjával, vagyis április 11-vel.
Az ünnepnapot az UNESCO tűzte arra a napra, amikor az északi féltekén beköszönt a tavasz, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség napjára.

Nekünk magyaroknak van mit ünnepelni. A csodálatos magyar nyelv olyan irodalmi nagyságokat adott a világnak, mint Petőfi és Ady, József Attila és Radnóti Miklós. És még hosszan, nagyon hosszan lehetne folytatni a sort.

Babits Mihály: Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatosan, hogy minden fűszál
lágy leple alatt egyenesen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze múltba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Tavaszi napéjegyenlőség, a csillagászati tavasz kezdete

A napéjegyenlőség idején a Nap az égi egyenlítőn megy körbe. Ilyenkor a Nap horizont feletti íve, megegyezik a horizont alattival, tehát ebben az időben egyenlő hosszúak lesznek a nappalok és az éjszakák. Ezt jelenti a napéjegyenlőség. De hogy ne legyen ilyen felszínes a tudásunk, nézzük meg, hogy hogyan viszonyultak ehhez az időszakhoz a régebbi korok emberei.

Az egyiptomiak mielőtt Krisztus feltámadásának ünnepét megülték volna, ami nem más, mint Húsvét, megtartották a tavaszi napéjegyenlőség ünnepét is. Ez a nap a fény újjászületését, uralomra kerülését jelentette, amit az isteneik szimbolizáltak. Úgy, mint Isis és Osiris szerelme, amelynek gyümölcse Horus, az isteni napgyermek. Így támadt fény a sötétségből.

A görögöknél is ünnep ez a nap. Méghozzá Perszephoné-é, aki visszatért az alvilágból, Hádész birodalmából. De a görögök életéből sem hiányozhat az ehhez az időszakhoz kapcsolódó romantikus történet. Aphrodité egykor beleszeretett Adoniszba, akit elrejtett egy szelencébe, hogy senki meg ne láthassa. A szelencét Perszephonénak adta, aki nem bírta legyőzni kíváncsiságát, kinyitotta azt, és ő is nyomban beleszeretett a férfiba. Ezek után esze ágában sem volt visszaadni a szelencét Aphroditénak, akinek bánatától még a földek is kiszáradtak.
Még apja, Zeusz sem tudta megvigasztalni, ezért arra kötelezte Adoniszt, hogy az év egy harmadát töltse Perszephonéval, a másik harmadát Aphroditéval, a harmadikat pedig egyedül.
Így aztán a férfi minden tavasszal visszatér Aphroditéhoz, s földek virágba borulnak, a termés pedig szárba szökken a boldog szerelemtől.

A nomád népeknél hiányzott az állandó meghatározott pont a nap állásának megfigyeléséhez. Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy a tavaszi ünnepköröket egyeztették a napéjegyenlőséghez. Ez nem egészen így van. Egyedül a húsvét vasárnapja az az ünnep, amely kapcsolódik a napéjegyenlőséghez. Ez a nap pedig mindig a tavaszi napéjegyenlőség napját követő holdtölte utáni első vasárnap.

Márciusnak ezen időszaka alatt jön el hozzánk Sándor, József, Benedek, akik a zsákban hozzák a meleget. S hogy Benedek a legjelentősebb személyiség a három férfi közül, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy ő engedi ki ebből a bizonyos zsákból a szárnyas rovarokat. Mindemellett március 21-e Szent Benedeknek "égi születésnapja". Benedek ünnepének böjti időpontját az a legenda magyarázza, mely szerint a szent egy megközelíthetetlen barlangban élte remete életét, ételhez pedig csak egyik társa segítségével jutott. Aztán a segítőkész barát meghalt, a rá vigyázó őr pedig eltörte a csengőt, amellyel a szent jelezhette szükségletét a világ számára. Benedeket csak a gondviselés mentette meg.

A Földön a márciusi napéjegyenlőség napja március 21. (illetve március 20. ritkán március 19., a naptárrendszer és a Föld mozgásának eltérései miatt). A XXI. században 2011 volt az utolsó olyan év, amikor március 21-én következett be ez az időpont, innentől a század végéig mindig korábban lesz.

Kukulkán-piramis
Március 21-ei időponthoz, vagyis a tavaszi napéjegyenlőséghez rengeteg történet, tudományos ismeret tartozik. Sőt még egy fantasztikus látvánnyal is gazdagabb lehet az, aki ekkor elutazik az Újvilágba. Ott ugyanis áll egy templompiramis, amelynek Kukulkan a neve. Az építmény négy oldalán felvezető lépcsősorok mindegyike 91 lépcsőt tartalmaz, amelynek összege az építmény alatti lépcsővel összesen 365 nap, az év napjainak száma. A tájolása észak, kelet, dél, nyugat irányú. A napéjegyenlőség idején a Nap sugarai által vetett árnyékok egy a templomból előkúszó kígyó alakját elevenítik meg.

/forrás: sulinet/

Akik zsákban hozzák a meleget..

A tavaszi napéjegyenlőség idején, Gergely nap után közel egy héttel érkezik Sándor, József, Benedek, akik a melegért felelősek a magyar néphit szerint.

Sándor napja - március 18.

Az első igazán meleget hozó nap. Ekkorra már a napsugarak is barátságosabban simogatják a földeket. „ Ha Sándor napján szép az idő, jó termés várható „ - tartotta a népi regula. Ezen a napon engedték ki először a méheket. A néphit szerint, ha a méhek sűrűn kitelepednek a kas, vagy kaptár szájára, akkor jó idő lesz. Aki serényebb munkára akarta a méheit fogni, az hangyabolyt szórt a kas alá.

József napja - március 19.

A három összetartozó nap közül a leggazdagabb szokásokban és hiedelmekben. „Ha József napján derült, hőség hozzánk beül „ - szól a regula. Ha ezen a napon szivárvány látszik az égen, benne széles sárga sáv, az jó búzatermést, a széles piros sáv pedig bő bortermést ígér. Egyes falvakban ezen a napon kezdték el szántást, a gazdag termés reményében.

Szent József a famunkások védőszentje, sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert "Szent József kiosztotta nekik a sípot".  

Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja, vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta. 

És ezidőtájt várták vissza a gólyákat is, amelyek tollazatának tisztaságából jósoltak.

 

Ha tiszta fehér volt a tolluk színe, akkor szűk esztendő várt rájuk, viszont, ha koszos volt, akkor bő termésre számíthattak.

  

Benedek napja - március 21.

Ez a tavasz első napja. „Ha ezen a napon dörög az ég, száraz lesz a nyár” - tartották elődeink. Szeged környékén a Benedek-napon ültetett hagymát augusztus 24-én szedték föl, utána a háztetőre rakták, ahol 7 nap érte a napsugár és 6 éjszaka a harmat. Ennek a hagymának a főzetét elsősorban a tífuszos betegek gyógyítására tartották alkalmasnak.

 Kedves Sándorok, Józsefek, Benedekek - Sok Boldog Névnapot!