három kis anyóka,
fonogatnak, pereg
szaporán a rokka.
Öreg ujjbegyük közt
nem is kenderszálak,
fonallá a napnak
sugarai válnak.
S lemenőben a Nap
azért ragyog vissza
finom fonalukat
nehogy elszakítsa
!Weöres Sándor!
„Cigánykerék küllőn
nyár fordult az őszbe,ezer színt hullatotta múlt időre…”
Balogh József: Ősz
Szétszakadt a felhő,
-záporoz a zápor-
nincs ki összeöltse,
ősz van, ősz lett a mából.
Hosszabbak az éjek,
nagyobbak a csöndek,
egy-egy bátor madár
száll neki a ködnek.
Utcaseprő-szélben
levél pördül táncra,
sok lehulló társa
vele együtt járja.
Csanádi Imre: Alma
Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint egy sátor,
sok édes almától.
Szedjük,
kapjuk,
habosra harapjuk, -
a többivel mi legyen?
Holnapra hagyjuk!
Tasnádi Varga Éva: Köd-anyóka
Köd-anyóka
bő ruhája
száll folyóra,
őszi tájra.
Jobbra billen,
balra lebben,
játszik minden
őszi kertben.
Tejfehéren,
dagadozva,
mintha éppen
dunyha volna.
Végigtáncol
alvó házon,
simogatja,
hogy ne fázzon.
Hab-köpennyel
betakarja,
fehér lesz a
patak partja.
Versenyt száll a
pajkos széllel
s átkarolja
őt az éjjel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése