Ez
az idézet Herman Ottótól, a sokoldalú magyar tudóstól származik, aki
természettudományos munkássága mellett a magyarság hagyományos, ősi
műveltségét, népi mesterségeit is kutatta és leírta. Ő alapozta meg a
tudományos madárkutatást Magyarországon a Magyar Ornitológiai Központ
megalapításával. Herman Ottó javaslatára 1906 óta a természet ünnepeként
tartjuk számon május 10.-t.
Az emberek már ősidők óta különös vonzalmat éreznek a madarak és fák iránt. A "Madarak és Fák Napja" mégis az egész természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.
Az emberek már ősidők óta különös vonzalmat éreznek a madarak és fák iránt. A "Madarak és Fák Napja" mégis az egész természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.
A MADÁR
A
szárnyas lények a világon mindenütt elsősorban az éghez – az isteni
szférához – tartoznak, ezért az égi lélek szimbólumai. Így van ez a
magyar nép műveltségében is: a kereszténység előtti időkben a táltosok,
sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt,
vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok
totemállata (az Árpád nemzetség állatőse) a turulmadár (valószínűleg
valamely sólyomfaj) volt. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját,
Emesét turul termékenyítette meg. A madárlélek szimbólum jelentése
jellemző a kereszténységben is, például a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedett.
A FA
A fa a legősibb, az egész
világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum. A fa az örök fejlődés és
megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. A magyar
népmesékben is gyakorta találkozunk vele: égig érő fa, aranyalmafa. Az
életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilágba nyúlnak; utat
szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy
alvilágba juthatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése