Őszi séta

Ilyenkor ősszel érdemes nyitott szemmel járni erdőt-mezőt, hiszen a természet tárháza ekkor gazdag csak igazán. Az őszi bőség sokféle dekorációs alapanyagot tartogat számunkra: aranybarna, bordó, élénksárga, narancs, zöld vagy éppen vörös színekben pompázó faleveleket, különféle formájú, fajtájú és színű terméseket, terményeket és pompázatos virágokat, melyek mind-mind otthonunk méltó díszítőivé válhatnak. Csak egy kis fantáziára van szükség, és máris pazar színkavalkádot varázsolhatunk lakásunk falai közé  

 

A csipkebogyó

A csipkebogyó története

A csipkebogyónak már a látványa is tetszetős, ahogyan a visszavonulóban lévő természet kopár ágai között messzire virít egy-egy piros bogyókkal teli bokor.Mintha kifejezetten erre az időszakra teremne, hogy számos előnyös tulajdonságával ajándékozza meg a télre készülő szervezetet.

Szaknyelven a Rosa canina-t, azaz a csipkebogyót a vadrózsa vitamindús gyümölcsének nevezik, de vannak tájegységek, ahol gyepűrózsa vagy ebrózsa néven emlegetik. A vadrózsára, mely a rózsa őse, erdőszélen, mezsgyén, bozótosban és sövényesben, napos pusztákon, és töltéseken akadhatunk rá.
Termését már a Krisztus előtti időkben gyógynövényként hasznosították.

Hazánkban cserjés hegy- és domboldalakon, tölgyesekben, erdővágásokon, erdőszéleken, csatornapartokon, kerítések mellett megtalálható az egész ország területén. Tömegesen fordul elő Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Veszprém megyékben. A vadon termő és termesztett rózsafajok begyűjtött terméseit a gyakorlatban egy fajként kezelik, mint Linné korában a XVIII. században szokásos volt.

A Bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló, de el nem égő csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki Isten anyjává lett és mégis érintetlen maradt. A barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe lett.
A világos rózsaszín virágok júniusban vagy júliusban nyílnak, nem tömöttek, szinte szagtalanok, a törzset és az ágakat durva tüskék borítják. A húsos vacokból keletkezik az érett állapotban fénylő, piros csipkebogyó, amelynek belsejében több kőkemény aszmagtermés (mag) található. A magokat szúrós hegyű szőrök - viszketőpor - veszik körül.

A csipkebogyó tartalmaz fajtól függően 200-1700 mg/100 g C-vitamint, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnézium).
A gyógyászatban frissítő íze, magas C-vitamin- és más (B1-, B2-, K-, P-) vitamin-, valamint ásványi anyag- és nyomelem tartalma miatt használjuk. A felaprított és szárított gyümölcsből készült tea reggel élénkítő hatású, nyáron hidegen alkalmas a nagy szomjúság oltására, télen pedig forrón fogyasztandó. A csipkebogyó sok teakeverék alkotórésze; mindenekelőtt azoké, amelyek a náthás időszakokban a megelőzést, influenzában pedig a panaszok csökkenését szolgálják.

A csipkebogyók teája a C-vitamin-tartalom miatt immunerősítő és roboráló hatású, influenzajárványok esetén megelőzésre, valamint náthás és lázas megbetegedések, legyengült állapotok kiegészítő kezelésére való, magnézium forrás, enzimaktivátor
és gátolja a meszesedést.
Serkenti a mellékvesék és a máj működését is. A csipkebogyótea gyenge hashajtóként és vizelethajtóként is ismert, ajánlott vesekő, vesehomok kezelésére is. Kevéssé ismert, hogy a csipkebogyók főzete külsőleg és belsőleg jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertőzések kezelésére.
Lázas gyermekeknek ízleni szokott a csipkebogyótea, tisztán vagy mézzel édesítve. Specifikus hatásokat eddig nem tudtak kimutatni, bár enyhe hashajtó hatású, amit a gyümölcssav okoz, és a magoknak enyhe vizelethajtó hatása van. Közkedvelt még a túlérett csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) is. Étvágygerjesztő hatású, a reggeli "falatozást" segíti. Egyes vidékeken palacsintát is töltenek vele./csipkebogyó/

Az ősz, a télre való felkészülés időszaka

  A fák lehullajtják a leveleiket, az évelők visszahúzódnak a földbe, az állatok téli álmot alszanak, amelyek nem, azok élelmet halmoznak fel. Hasonlóan vagyunk mi is, igyekszünk a nyár terméseit, gyümölcseit télre raktározni: lefagyasztani, aszalni, befőzni.

---

Amellett, hogy megcsodáljuk az ősz gyönyörű színeit, a fák, bokrok terméseit is begyűjthetjük, hogy kitűnő italokat, csemegéket készíthessünk belőlük. A két leggyakoribb termés a vadrózsa és a kökény. Többnyire erdőszéleken fordulnak elő. Más cserjékkel, például a galagonyával együtt sokfelé alkotnak áthatolhatatlan sövényeket. A csipkebogyók már augusztusban elkezdenek narancssárgára színeződni, később tűzpirossá válnak. A savanykás termésekben néhány kemény mag ül, ezeket puha szőrök veszik körül, melyek viszketést okoznak. A csipkebogyó akkor tartalmazza a legtöbb C-vitamint, amikor narancssárga vagy halványpiros. Ilyenkor még könnyű kettévágni a terméseket, így a magok a szőrökkel együtt könnyen eltávolíthatók. (Ajánlott a gumikesztyű használata.) A terméshéjat nedvességtől mentes helyen szárítsuk, nehogy bepenészedjen. A csipkebogyó C-vitamin tartalmát az évek során elveszti, ezért érdemes évente megújítani készletünket. A csipkebogyó teának enyhe hashajtó hatása is van. Elkészítésénél ügyeljünk arra, hogy a víz hőmérséklete ne haladja meg a 60 C-ot, mert különben elbomlik a C-vitamin. Ahhoz, hogy a vitamin nagy része kioldódjon, hosszabb ideig kell áztatni a terméseket. A csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) is nagyon sok vitamint tartalmaz. Lekvárkészítéshez a fagy által megcsípett termések az ideálisak.