Amellett, hogy megcsodáljuk az ősz gyönyörű színeit, a fák, bokrok terméseit is begyűjthetjük, hogy kitűnő italokat, csemegéket készíthessünk belőlük. A két leggyakoribb termés a vadrózsa és a kökény. Többnyire erdőszéleken fordulnak elő. Más cserjékkel, például a galagonyával együtt sokfelé alkotnak áthatolhatatlan sövényeket. A csipkebogyók már augusztusban elkezdenek narancssárgára színeződni, később tűzpirossá válnak. A savanykás termésekben néhány kemény mag ül, ezeket puha szőrök veszik körül, melyek viszketést okoznak. A csipkebogyó akkor tartalmazza a legtöbb C-vitamint, amikor narancssárga vagy halványpiros. Ilyenkor még könnyű kettévágni a terméseket, így a magok a szőrökkel együtt könnyen eltávolíthatók. (Ajánlott a gumikesztyű használata.) A terméshéjat nedvességtől mentes helyen szárítsuk, nehogy bepenészedjen. A csipkebogyó C-vitamin tartalmát az évek során elveszti, ezért érdemes évente megújítani készletünket. A csipkebogyó teának enyhe hashajtó hatása is van. Elkészítésénél ügyeljünk arra, hogy a víz hőmérséklete ne haladja meg a 60 C-ot, mert különben elbomlik a C-vitamin. Ahhoz, hogy a vitamin nagy része kioldódjon, hosszabb ideig kell áztatni a terméseket. A csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) is nagyon sok vitamint tartalmaz. Lekvárkészítéshez a fagy által megcsípett termések az ideálisak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése