Mértékegységek -szabványosítás világnapja

Sok mindennek van világnapja. Október 14. például a szabványosítás világnapja.  

Szabványosítás: olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra azzal a céllal, hogy a rendezõ hatás az adott feltételek között a legkedvezõbb legyen.

Mértékegységeket minden bizonnyal már az ősember is használt. Kezdetben kéznél voltak a végtagok a mérésre, így terjedt el a láb, az arasz, a hüvelyk mint mértékegység, ennél biztosabbat azonban csak az írásbeliség megjelenése utáni időkről tudnak a kutatók. A sumérok (sumerek) például – akik előbb képjelekkel, majd ékírással örökítették meg törvényeiket – fejlett szinten művelték a csillagászatot, amihez a hatos számrendszert használták. Ebből a számrendszerből ered az idő mérése is: 3600 másodperc az 60 perc, 60 perc pedig egy óra. A sumérok (sumerek) ez alapján osztották fel a kört is 360 fokra. Egy nap 24 óra lett, egy év pedig 12 hónap.

Nehéz megmondani, ki tette az első, egységesítésre irányuló javaslatot. Egyes források szerint a dolog Simon Steveniusszal kezdődött, aki 1584-ben De Thiende című munkájában javasolta a decimális rendszer alkalmazását. Más források úgy tudják, Karl Friedrich Gauss (1777–1855) német matematikus hívta fel a figyelmet elsőként a problémára. Ami biztos, az az, hogy Charles Maurice Talleyrand-Périgord herceg (1754–1838) 1790-ben javasolta elsőként a francia nemzetgyűlésben a méterrendszer bevezetését.

 A mai embernek könnyű a dolga, mert az egész világon ismert, szabványos SI mértékrendszerben még az angolszász vagy más különleges mértékegységet használó országok polgárai is viszonylag könnyen eligazodnak. Néhány száz évvel ezelőtt azonban Magyarországon – és persze szerte a világban másutt is – szinte minden nagyobb településnek, vásárhelynek megvolt a maga önálló mértékrendszere. A különféle mértékek összehasonlítása, átváltása nemcsak nehézséget okozott, hanem csalásra is alkalmat adott. Ezért a 18. századtól kezdve egyre erősödött az igény a mértékek egységesítésére.

A régi mértékegységekkel manapság is találkozhatunk, és ehhez még csak nem is kell levéltári forrásokban búvárkodni. Elég elolvasni néhány magyar népmesét, Jókai regényt vagy régi szakácskönyvet ahhoz, hogy kíváncsiak legyünk: Mennyi vajat tegyek a süteménybe, ha a recept egy latot ír? Vajon mekkora lehetett az az egy lánc föld, aminek felszántásával annyit fáradt a regényhős? Mennyi bort ivott a mesebeli kántor, akinek kedvéért Mátyás király duplájára növelte az iccés kupa méretét?

Az űrmértékeket nemcsak bor, sör vagy pálinka, hanem szilárd termények (pl.: gabona) mérésére is használták.

AZ ŰRMÉRTÉK
MAGYAR NEVE	LATIN NEVE	NÉMET NEVE	ÁTVÁLTÁSA	ÁTLAGOS ÉRTÉKE MAI MÉRTÉKEGYSÉGBEN
akó	urna	Eimer	1 akó = 40 pint	58 liter
butélia				6 deciliter
csöbör	cibrio tina	Zuber	1 csöbör = 33, 36, 40, 50, 60 icce (tájegységenként változik)	5–200 liter
dézsa			1 dézsa = 10–48 icce (tájegységenként változik)	8–38 liter
fertály	quartale	Viertel		14 liter
hordó	tunella vasa	Fäss	1 gönci hordó = 240–420 icce 1 tokaji hordó = 160–180 icce	200–452 liter 135–151 liter
icce	justa media	Halbe	1 icce = 2 meszely	7–8 deciliter
kanta	canta			8 deciliter
kila	cila		1 bácsi kila = 3 pozsonyi mérő	140 kilogram (gabona)
köböl	cubulus	Kübel		10–25 liter (bor) 50–90 kilogramm (gabona) (tájegységenként változik)
kupa	octal	Achtel		1,4 liter
meszely	sextarius quartalia	Seitel	1 meszely = 2 römpöly	3,5–4 deciliter
mérő	metreta	Metz		40 kilogramm (gabona)
pint	pinta	Pinte Achtring	1 pint = 2 icce	1,5 liter
römpöly			Rimpel	1,7–2 deciliter
szapu	scaphium			25–50 kilogramm (gabona) (tájegységenként változik)
véka	canistrum modius	Vierdung		15–25 kilogramm búza (tájegységenként változik)
vödör	hydria	Eimer		10–15 liter

:Forrás: Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Bp., 1991.


Bibliai mértékek

Hosszmértékek

1 mérőnád = 6 könyök ~270 cm
1 könyök ~45 cm
1 régi könyök ~ 52,5 cm
1 arasz = 3 tenyér ~ 22,5 cm
1 tenyér = 4 ujj ~ 75 mm
1 ujj ~ 18,75 mm