Felvidéki eredetű nemesi családból származik, Nyíregyházán született 1878. október 21-én. Apja, idősebb Krúdy Gyula dzsentri, anyja, Csákányi Julianna paraszti származású volt – a család egyik szolgálója, aki csak a tíz gyermek megszületése után ment hozzá Krúdy apjához. Gyerekkorát a Nyírségben és a Szepességben töltötte. Történetei többsége is itt játszódik.
Apai nagyanyja – Radics Mária – is óriási hatással volt rá. A művelt, a misztikus dolgokban (pl. jóslás) is járatos dalmát származású asszony meséi meghatározó élményei voltak.
Híres Álmoskönyve (1920) is jórészt nagyanyja magyarázatain alapul. A család Nógrád megyéből származott el, és Krúdy büszke volt a Mikszáthokkal való rokonságára. Pályakezdés Iskoláit Szatmárnémetiben, a felvidéki Podolinban és Nyíregyházán végezte. Első elbeszéléseit 15 éves korában publikálta, gimnazista korában majd száz novellája jelent meg. Érettségi után Debrecenben, majd Nagyváradon újságíróskodott, 1896-ban Pestre költözött, s csak az írásnak élt.
Életstílusa : folyamatosan és rengeteget írt. Munkájában – és csak ebben – rendszeresség, módszeresség jellemezte. Írt a kor összes jelentősebb lapjában, folyóiratában, de soha nem csatlakozott egyetlen irányzathoz, laphoz sem. Napjainak első felét a reggeli óráktól az írás töltötte ki, déltől kezdte meg különös életét. Már életében legendákat, anekdotákat meséltek furcsa szokásairól, heves vérmérsékletéről, erejéről, különcségeiről. Mikor már a legtöbben kocsin utaztak, ő lóháton közlekedett, képes volt az ebéd vagy a vacsora egyes fogásait különböző helyeken elkölteni; gáláns, nagyvonalú udvarló volt, szerette a szerencsejátékokat, rengeteget utazott, de szinte csak Magyarországon belül. Elbeszéléseinek, regényeinek ezek mind fő motívumai. Evés, ivás, szerelem, utazás: mindezek vonzó és kellemes részei életünknek, Krúdy elbeszélő műveiben azonban különös hangulatok, érzések társulnak e motívumokhoz. Életmódja valójában nem volt egyedi, hisz a korszak művészei közül sokan hasonló önpusztító életet éltek.
.. Sok időt töltött például Ady és baráti köre társaságában, Ady Endre éjszakái (1925) című írásaiban örökítette meg e véget nem érő mulatások eseményeit, beszélgetéseit. Ady is szívesen töltötte idejét Krúdyval, mert – mint írta – „jól tudott bor mellett hallgatni” (állítólag volt olyan alkalom, hogy órákon keresztül ültek úgy a kocsmaasztal mellett, hogy egyetlen szót sem váltottak)
Krúdy stílusa
Valóság és illúzió, jelen és múlt, pontos megfigyelés és impresszionista látomás, ősiség és modernség, nemzeti és egyetemes emberi, realista látás és romantikus hangulat - együtt, egyszerre van jelen a Krúdy-regényékben, Krúdy-novellákban.
„A lélek észrevétlenül és tudatlanul komponál meséket, melyekből mint földöntúli zene csendül elő a hullámmormolás, a nyírek susogása és a víz felől kerekedő esti szellő danája, mintha ezer fátyolszöveten át hallgatnánk túlvilági szellemek muzsikáját, s elmosódottan, halkan szűrődik a légen át egy távoli faluból az esti harangszó” – egyfajta vallomás Krúdy részéről.
Krúdy életművének egyik központi figurája Szindbád, ez a különös hős, ez az álmodozó, fáradt magyar, aki többnyire az álmok vizén hajózik, ifjúsága tájaira tér vissza, hajdani szeretőit, barátnőit látogatja meg. Százhét nő szerette, de nem győzött mélabúsan epekedni a többi után. Lírai önfeledtség, de irónia és malícia is belengi a Szindbád-történeteket, az érzelmességnek és kiábrándult keserűségnek, álmodozásnak és csontig ható tisztánlátásnak ezt az utánozhatatlan vegyületét. Szindbád folyton úton van és mindig szerelmi kalandok hőse Pesten, a Tabánban és Óbudán, a vidéki kisvárosokban, az álmokban és a valóságban. . Krúdy művészete magányos jelenség huszadik századi irodalmunkban. A saját maga alkotta világnak első számú hőse csak önmaga lehetett, írói alkatának lírai hajlama is erre indította. E forrásból táplálkozik zenei ihletésű, nyelvi teremtő erőben gazdag stílusa is.
Az Álmoskönyv Krúdy legkedvesebb mûvei közé tartozott. Bár csak egy részét írta -- az anyag jó részét gyûjtötte -- mégis jellegzetes Krúdy-mû jött létre ezáltal. Úgy érdemes olvasni ezeket az álomleírásokat, mint egy-egy szürrealista verset: gyönyörködni az ötletekben, megmosolyogni szellemi bukfenceit, de nem szabad túlságosan komolyan venni.
Ma már csak nyomokban, de még nyomokban is alig látható valami a hajdani, romantikus emlékű Óbudából, a Krúdy Gyula megírta akkurátus mesteremberek, holdkóros álmodozók, gáláns lovagok és csipkeblúzos szépasszonyok világából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése