Gárdonyi Géza

A századforduló egyik legérdekesebb, legeredetibb tehetsége, mindmáig a legnépszerűbb, legtöbbet olvasott magyar írói közé tartozik Gárdonyi Géza.

 

 

Írt elbeszéléseket, verseket, az igazi sikert azonban regényeivel érte el: Egri csillagok (1899), Láthatatlan ember (1901), Az öreg tekintetes (1905), Ábel és Eszter (1905), Isten rabjai (1908), Szunyoghy miatyánkja (1916), stb.

1922. október 3.
Meghalt Gárdonyi Géza író, újságíró (Egri csillagok).

Az egri várban, az egri hősök között van eltemetve. Sírját egyszerű tölgyfa kereszt jelzi, a maga készítette sírfelirattal: "Csak a teste". 


Az egy­sze­rű, sze­rény, hét­köz­na­pi böl­cses­ség so­ha nem nél­kü­löz­te az i­dő mú­lá­sá­nak nyo­mon ­kö­ve­té­sét, s a tes­ti-­lel­ki e­gész­ség meg­őr­zé­sé­nek i­gé­nyét sem. Így nem cso­da, ha szin­te min­den csa­lád köny­ves­pol­cán ott la­pult a ka­len­dá­ri­um mel­lett egy Fü­ves könyv is. Az év­szá­za­dok so­rán kik­ris­tá­lyo­so­dott ta­pasz­ta­lás az a­pá­ról fi­ú­ra szál­ló és e­zen­köz­ben esszen­ci­á­vá sű­rű­sö­dő ,,­gyógy­ke­net" az é­let min­den­nap­ja­i­ban i­ga­zí­tot­ta el a té­vely­gőt, mi­köz­ben a szív, a lé­lek és test ba­ja­i­ra is gyó­gyí­rül szol­gált.

 Gár­do­nyi könyve nem me­rev ke­re­tek kö­zé szo­rí­tott ál­ta­lá­nos sza­bály­gyűj­te­mény ,  az é­let min­den­na­pi él­mé­nye­i­ből le­szűrt ta­pasz­ta­lat, a na­iv kí­ván­csi­ság­tól haj­tott meg­is­me­rés, majd a fel­fe­de­zés ö­rö­mé­vel á­t­i­ta­tott s meg­élt i­gaz­ság összeg­zé­sét kí­nál­ja ol­va­só­i­nak.
/Citatum/

„Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok, akik mindennap megmossák a lelküket is?”

„Mikor valamit megköszöntök, szavatok legyen dúsan aranyozott. Mikor elégedetlenséget fejeztek ki – ha nem használhattok vele sem ügynek, sem embernek –, akkor csak magatokban beszéljetek.”

„Ha valamin mérgelődsz, bánkódsz, sírsz, egy hónap múlva nem úgy fogsz rajta mérgelődni, bánkódni és sírni. Hát még egy év múlva! Haj, de bölcs ember volna, aki mindent olyan szemmel tudna nézni, ahogyan egy év múlva látja!”

„Bármid van, amire azt mondod, enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsön kaptam.
Mert mindenedet az élettől kaptad, s mindenedet vissza is kell adnod.”




„Legnagyobb ellenségünk a harag. De nem az, amelyik másoknak a szívéből ront reánk. Az ellen védekezhetünk. Hanem a magunk haragja.”