"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. október 2., kedd

Üstökösök

Mind az üstökösök, mind a meteorok csak "vendégei" égboltunknak, de látványos megjelenésük nagy feltűnést kelt. Az üstökösök olyan égitestek, amelyek külsejükben lényegesen felülmúlják a saját jelentéktelenségüket. Az üstökösök félelmetes alakjukkal, szabálytalan feltűnésükkel és különös pályájukkal a szabad szemmel megfigyelhető leglátványosabb égitestek.

Az emberek ősidők óta figyelemmel kísérik az üstökösöket. A babiloni és a kínai csillagászok feljegyzéseiben több mint négyezer évvel ezelőtt üstökösök leírását is megtalálhatjuk. Az üstökösökre évezredeken át a legtöbben úgy tekintettek, mint katasztrófák, háborúk vagy halálesetek előjelére.

A legtöbb ókori csillagász légköri jelenségnek, a Föld "kipárolgásainak" vélte az üstökösöket. Egészen 1557-ig nem jöttek rá arra, hogy ezek az égitestek a Hold mögött járnak. Abban az évben ugyanis feltűnt egy üstökös, amelyet Tycho Brahe megvizsgált és megállapította, hogy a csillagokhoz viszonyított helyzete Európa minden pontjáról vizsgálva ugyanaz. Az üstökösöket elsőként egy angol csillagász, Edmund Halley tekintette olyan, a Nap körül keringő égitesteknek, amelyek Newton gravitációs törvénye által megszabott pályákon keringenek.

  Az üstökösöket már az ősi barlangrajzokon is ábrázolták több ezer évvel ezelőtt. Egyesek az égbolt kaméleonjainak is nevezik őket, mivel akár a fél égboltot is beteríthetik. Néha az üstökösök szabad szemmel láthatóan semmisülnek meg, vagy esnek darabokra. Valószínűleg a vizet, de lehet hogy magát az életet is az üstökösök hozták létre a Földön.
    Az emberiséget sújtó csapásokat és katasztrófákat megjövendölő baljós előjelek közül talán az üstökösökkel foglalkoznak a legtöbbet. Az egyik legismertebb a Halley-üstökös, melyhez számos legenda és babona kötődik., A babonák eredete, A francia désastre, az olasz disastro és az angol disaster szó, a rossz csillagot jelentő latin dis astrum szóösszetételből származik. A kifejezés kialakulása a korabeli képzeteken alapul, hisz akkortájt az üstökösök feltűnését súlyos csapások követték. Így kapcsolódtak a legkülönfélébb szörnyűségek az egyszerűen magyarázható égi jelenségekhez, így lettek ezek a fényes égi tünemények a járványok, földrengések, öngyilkosságok, időjárási katasztrófák és politikai harcok előfutárai. A 17. században még Luther Márton is baljóslatúnak tartotta a fényes csóvákat az égen. "Isten nem teremtett egyetlen olyan üstököst sem, amely ne lenne biztos előhírnöke valami súlyos csapásnak."  


Halley-üstökös

A brit csillagászról és matematikusról, Edmund Halleyről nevezték el az egyik legismertebb üstököst. Halley kiszámította, hogy az 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben is látható üstökös egy és ugyanaz volt. Megfigyelését a számos visszamaradt feljegyzés, tragédiák leírása segítette. A 76 évenként újra meg újra megjelenő jelenségnek ugyanis mindig is baljóslatú jelentést tulajdonítottak.
A kínai Sang Birodalom bukása az első feljegyzett katasztrófa, melyet a Halley-üstökössel hoztak kapcsolatba, mivel a döntő csata ideje alatt elsuhant az égen. Az időszámításunk előtti időkben a 240-ben bekövetkezett kínai áradásokat, a 164-ben tomboló feketehimlő-járványt és a 66-ban zajló jeruzsálemi zsidó felkelés leverését is hozzákapcsolják.
A hunok Európába érkeztét is megjósolták állítólag az üstökös által, sőt Attila uralmának előjeleként is említik. 684-ben a Nürnbergi Krónikában az istencsapásszerű esőzések miatt különös figyelmet tulajdonítanak a égi csóvának. A híres bayeux-i kárpít megörökítette Harold király elestét, aki rossz ómennek vélte a csillagot. 1222-ben Dzsingisz kán betör Oroszországba, Rómában véreső hullik, Európa-szerte földrengések pusztítanak a csóva megjelenésekor.
Az 1456-os nápolyi földrengést, a titokzatos vörös színű esőket és az abban az évben született rekord számú beteg gyermeket és állatot az üstökös következményének tartják. 1682-ben Halley felfedezi az égi tüneményt, melyet rettentő földrengések kísérnek Angliában. 1759-ben bebizonyosodik Halley teóriája, hisz az üstökös ismét feltűnik az égen, magával hozva a földrengéseket, szélviharokat, vulkánkitöréseket.

Jövő novemberben a Föld közelébe ér egy nemrég felfedezett üstökös. A jelenség különlegessége, hogy a C/2012 S1 névre keresztelt égitest rekord fényességű lesz: nappali is lehet majd látni.
Az üstökös jövő november végén lesz a legközelebb a Naphoz, fényessége ekkor a teliholdéval vetekszik majd. A napközelség idején a Földről nézve gyakorlatilag a Nap mellett lesz, emiatt éjszaka nem lehet majd megfigyelni. Nappal, pontosabban napkelte és napnyugta környékén viszont látványos fénygömbként jelenik meg.
A napközelség után az üstökös közeledni fog a Földhöz (ekkor már éjszaka válik láthatóvá), 2013 december végén lesz legközelebb hozzánk.
Míg az üstökös magja viszonylag rövid ideig lesz látható, látványos csóvájában hónapokig lehet gyönyörködni. A csillagászati számítások szerint az üstökös csóvája a földközelség idején a  fél éjszakai égboltot átszeli majd, így rendkívüli látványt nyújt./Meteoline/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése