Híres nemzeti eledelünk - a gulyás

Minden bizonnyal nagyon régi magyar étel. Talán már ették a honfoglalás korában is. Pásztorok tápláléka volt egykor, mint neve is mutatja.A 18. század második felétől, a falusi konyha közvetítésével lett mindennapossá. Először minden magyar háztartásban ették és kínálták, - de nem sokkal később a reformkorra már az iparszerű vendéglátás is étlapra, menűlapra tette. Rövidesen belekerült a szakácskönyvek ajánlataiba is.

A gulyás dicsősége a töltött káposztával, burgonyás és paprikás ételekkel együtt kezdődik. Nagyjából egy időre tehető. Sok bennük a közös történeti és különlegességi vonás is. Mindegyike jellegzetes eledelként jelentkezik. Külföldről hozzánk látogató utazók, tehát már a legkorábbi idegenforgalom is felfedezi és ismerteti, mint magyar specialitásokat. Általánossá válásuk után külföldön is utánozzák, és magyaros ételekként kerülnek náluk kínálatba. Szinte megszámlálhatatlan variációjuk van. Nem utolsó sorban sokan és sok helyen büszkélkednek avval, hogy ők készítik a legjobban. Övék az igazi, az eredeti és a történeti specialitás…  /forrás:Magyar Gulyás/

 

hozzávalók 6 főre

• 60 dkg marhalábszár
• 30 dkg vöröshagyma
• 2 nagy répa
• 1 nagy fehérrépa
• 1 kisebb zellergumó
• 40 dkg tisztított burgonya
• 1 csapott ek édesnemes pirospaprika
• 1/2 ek csípős pirospaprika
• 1 csapott ek só
• 1 tk őrölt kömény
• 2 db babérlevél
• 1 tk frissen őrölt fekete bors
• 1 kisebb paradicsom
• 1 tv paprika
• 3 gerezd magyar fokhagyma
• 2 ek zsír (mangalica)
• fél csokor petrezselyem
• fél csokor zellerzöld
• házilag készült csipetke

 

Elkészítés

1. A hagymákat kis kockára vágjuk. A húst leöblítjük, szárazra töröljük, majd 2 cm-es kockára daraboljuk.
2. A zsírt felhevítjük, megfonnyasztjuk benne a hagymát, majd félrehúzzuk, a fűszerpaprikákkal összekeverjük, felöntjük 1,5 dl vízzel, majd a vizet elfőzve, zsírjára pirítjuk.
3. Ekkor hozzáadjuk a marhahúst, és kevergetve fehéredésig pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, köménnyel megszórjuk, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a kis kockára vágott paradicsomot, a kicsumázott egész paprikát, babérlevelet.
4. Fedővel lefedve saját levében 60 percet főzzük /kevés vízet hozzáadva, ha szükséges/
5.  Közben elkészítjük a csipetkét.
6. Ezután kerülnek bele a zöldségek: a karikára vágott sárga- és fehérrépa, a kockára vágott zeller, burgonya, az aprított petrezselyem és zellerzöld, felöntjük 2 l -2.5 l vízzel.
7. Letakarva további 50 percet főzzük. Beletesszük a csipetkét, és 10 perc alatt készre főzzük.

Csipetkekészítés

  Egy nagyobbacska fém tálba tegyünk 10 dkg lisztet és üssünk a közepébe egy tojást.Tegyünk a tojásra egy mokkáskanál sót és villával, fakanállal keverjük bele a lisztbe. Amikor már a tészta kezd összeállni, kézzel gyúrjuk tovább, amíg kemény, de rugalmas lesz. Ha nagyon nagy a tojás, előfordulhat, hogy kevés lisztet kell még belegyúrjunk. A jó tészta nem ragad a kezünkhöz.

Tegyünk magunk elé egy tálcát és két ujjal csípjünk le egyforma darabokat a tésztából. Egy mozdulattal még golyóvá formáljuk és a tálcára dobjuk szikkadni. Időnként rendezzük el, hogy ne nagyon érjenek össze, mert bár a kezünkhöz nem ragadnak, egymáshoz előszeretettel. Mikor kész vagyunk vele, akár azonnal is a levesbe főzhetjük, de ha pár órát áll egy konyharuhával letakarva, akkor se lesz baja.

 
 .

A gulyáslevest nagyon sokan máshogy készítik, és sok fajtája is van. Szegedi, Alföldi, Csángó stb...stb.  Bográcsban is készülhet.
 

Hungarikum - a gulyás

 A gulyás talán a legalapvetőbb, legismertebb, legegyértelműbben magyaros étel. Több, mint leves!

"Minden bizonnyal nagyon régi magyar étel. Talán már ették a honfoglalás korában is. Pásztorok tápláléka volt egykor .

. A 18. század második felétől, a falusi konyha közvetítésével lett mindennapossá. Először minden magyar háztartásban ették és kínálták, - de nem sokkal később a reformkorra már az iparszerű vendéglátás is étlapra, menűlapra tette. Rövidesen belekerült a szakácskönyvek ajánlataiba is. Történetével sokan foglalkoztak. Sokfélét elmondtak eredetéről, elterjedéséről, fortélyairól. A legtöbbet és leghitelesebbet a gasztronómia történetének 1993-ban elhunyt neves krónikása, Gundel Imre és a pécsi egyetem jeles néprajzos professzor-asszonya, dr. Kisbán Eszter tollából ismerjük.

Mindketten hangsúlyozták, hogy népszerűségét, konyhai és terített asztali divatját a nemzeti öntudatunk fejlődésének köszönheti ez a neves étel. A 18. század közepétől főleg az elnémetesedési politika elleni tiltakozás egyik sajátos eszköze volt minden, ami magyar. Legyen az irodalom, zene, tánc, viselet, szokás, étel vagy ital. Fölkapták, népszerűsítették, favorizálták. Így történt a gulyás étellel, mára elterjedt nevén a gulyással is. Ugyan első ételleírásait már a 18. század első harmadából ismerjük, de maga a kifejezés, hogy gulyás-hús, csak 1787-ből maradt ránk. A fentebb említett rövid változat, a gulyás, pedig jóval későbbi. Önálló szóként a múlt század közepétől válik általánossá.

 A gulyás dicsősége a töltött káposztával, burgonyás és paprikás ételekkel együtt kezdődik. Nagyjából egy időre tehető. Sok bennük a közös történeti és különlegességi vonás is. Mindegyike jellegzetes eledelként jelentkezik. Külföldről hozzánk látogató utazók, tehát már a legkorábbi idegenforgalom is felfedezi és ismerteti, mint magyar specialitásokat. Általánossá válásuk után külföldön is utánozzák, és magyaros ételekként kerülnek náluk kínálatba. Szinte megszámlálhatatlan variációjuk van. Nem utolsó sorban sokan és sok helyen büszkélkednek avval, hogy ők készítik a legjobban. Övék az igazi, az eredeti és a történeti specialitás…
Említsünk néhány érdekességet: 1804-ben Szirmay Antal verses, Hungaria in parabolis .. c. szatirikus munkájában apróra vagdalt fiatal marha húsából készített, hagymás-borsos és ánizzsal ízesített, bográcsban készült ételnek írja le. Első receptajánlatát egy miskolci orvosdoktor lányának „Módjai a krumpliból készült ételeknek” c. összeállításában olvashatjuk, mely 1816-18-ban íródott. Nyolc évvel későbbi, egy kassai receptkönyvben olvasható első ajánlása. Majd egyik nagyon korai, az un. Nyíregyházi étlapunkon már szerepel a vendégeknek kínálva, paprikás húsként. Az viszont nem derül ki, hogy pörkölt-e vagy gulyás, amit a derék „traktéros” a „tariffá”-jában feltüntetett. Mert hogy a pörkölt paprikás karrier kezdete nálunk ugyancsak a múlt század első harmadára tehető!

 : Az eredeti pásztorétel leírását érdemes szó szerint idéznünk 1790-ből

Gvadányi József ”Peleskei nótárius”-ának hortobágyi jelenetéből:

Míg a’ lovam fűbe kötöttem pányvára,
Akasztott egy bográts húst a’ szolga fára
Meg borsolta, ’s veres hagymát metszett arra,
Kért: hogy a’ míg meg fő, üljek a’ szalmára.
Egy szép fejér tzipót, ollyat mint kalátsat,
Tett a’ bundájára. Fogta a’ bográtsot,
Egy jó rázást tévén, de illyent ki látott?
Magamnak is szemem meredt volt, ’s szám tátott.
Mert az egy rázással, melly hús volt fenekén,
Egybe felül’ esett, vala a’ tetején.
Egy darabotska is földre le nem esvén,
Tsudálkoznom kellett a’ gulyásnak tettén.
A’ melly hús felülről esett az allyára,
Nyers vala egészlen, alig érte pára:
A’ felső melly esett ennek a’ hátára,
Jól meg főtt, úgy tetszett, hogy nézek rázsásra.
Mondá gulyás, Uram! Immár lehet enni,
Ezen pásztor étel tetszésére kenni
Fog reménylem, azért abból tessék venni,
Itt van a’ tzipó is, az is meg kell szelni.
Jobb ízűt éltemben én ennél nem ettem,
Sokat evén abból majd meg betegedtem,
Azért a’ kulatsot kápáról le vettem,
Ezen jó szakátstsal kiüresítettem.

forrás:magyar gulyás