Ezen a napon történt -1976. 10. - A 98 éves görög Dimitrion Yordanidis lefutotta a marathoni távot.

 7 óra 33 perc alatt, így ő lett a legidősebb ember, aki valaha végigfutotta ezt a versenyt.

 Marathon futás legendája

Krisztus előtt 490-ben a perzsa flottát Peiszisztratosz türannosz száműzött fia, Hippiasz kalauzolta Marathón partjaihoz. Jól tudta - mivel it feküdtek családi birtokaik -, hogy ez az egyetlen olyan síkság, ahol a perzsa lovasság fölényét ki tudják használni az athéni nehézfegyverzetű gyalogsággal szemben. Hippiasz tehát, miután partot értek, húszévi száműzetése után, ha rövid időre is, de hazatért. Az athéniak látták a perzsák által elpusztított közeli Eretria sorsát (ahol korábban négyezer telepesük lakott!), és azt is, milyen sok görög állam adott földet és vizet a hódítóknak. Segítséget kértek hát Spártától, a másik jelentős görög államtól, amely visszautasította a perzsa szövetséget.

E segítségkérés lehetett az alapja a később elterjed mesés történetnek, hogy a marathóni győzelem után egy állig felfegyverzett athéni harcos (Philippidész vagy Therszipposz) futva vitte a jó hírt Athénba, ahol csak annyitt mondott, hogy "győztünk!", majd összeesett és meghalt. A görög-perzsa háború történetírója, Hérodotosz valójában csak annyit ír, hogy a csata előtt elküldtek Spártába egy Pheidippidész nevű futárt, aki a 255 kilométeres távolságot mindössze két nap alatt megtette. A spártiak azonban nem indulhattak el azonnal, mert akkor megszegték volna a törvényt. Aznap volt ugyanis a hónap kilencedik napja, márpedig a kilencedik napon nem indulhattak hadba, mivel még nem jött el a holdtölte. Így hát megvárták a holdtöltét, és csak azután vonultak Attikába. A perzsák azonban kevésbé voltak türelmesek és hadrendbe álltak a marathóni síkon. A perzsákkal szemben felsorakozott athéni sereg tíz sztratégosza (hadvezére) nem tudott egyetértésre jutni, milyen haditervet alkalmazzanak. Mindennap másikuk látta el ugyanis a fővezéri teendőt. Amikor a perzsákat jól ismerő Miltiadészra került a sor, aki korábban a Kherszonészoszon uralkodott türrannoszként és részt vett Dareiosz szkíta hadjáratában, látta, hogy a többnapos várakozás miatt türelmetlen perzsák kezdik behajózni seregüket, ráadásul a lovasságuk sincs a csatatéren (talán itatni vitték a lovakat). A kedvező pillanatot kihasználva hirtelen támadást vezényelt és a két sereg közötti  több mint másfél kilométeres távot futva tették meg. A perzsák őrültnek hitték őket, hiszen íjászok és lovasság nélkül rontottak rájuk. Miltiadész határozott fellépésse azonban bevált: a perzsák egy részét a tengerbe, más részét a közeli mocsárba szorították. A megmaradt sereg hajóra szállt, hogy - Attikát megkerülve - Phaléronnál szálljon partra. Miltiadészék azonban erőltetett menetben vonulva megelőzték őket. A perzsa fővezér, Datisz nem kockáztatott meg egy újabb kudarcot, inkább hazahajózott. A késve megérkezett spártaiak megszemlélték a halottakat, gratuláltak az athéniaknak, és visszatértek hazájukba.
A történetből jól látjuk, hogy a tankönyvekben és a sporttörténetekben oly gyakran felbukkanó marathóni futóról Hérodotosz mit sem tudott. A hősiesen romantikus mesét a Kr. u. 2. században jegyzi fel Lukainosz és Plutarkhosz. A szónok és író Plutarkhosz viszont Therszipposznak nevezi a hős futárt. Plutarkhosz azt is hozzáteszi, hogy a történet végső soron a Kr. e. 4. században élt pontoszi Hérakleidész írására vezethető vissza: "A marathóni csatáról egyébkéntaz erkhiabeli Therszipposz hozta meg a hírt, ahogyan arról pontoszi Hérakleidész beszámol, a legtöbben nazonban azt állítják, hogy Euklész teljes nehézfegyverzetben futott, a harctól kimelegedve, és  a kapunál az első embereknek, akikkel találkozott, csak annyit mondott: - Üdvözöllek titeket!- és -Örvendezzünk! -, aztán nyomban kilehelte a lelkét."

Azt azonban egyik szerző sem indokolja meg, miért is kellet volna ezt a jelentős távolságot tűző napsütésben, teljes fegyverzetben, futva megtenni. Ha Miltiadész hírt akart adni győzelméről, küldhetett volna egy futárt vagy éppen egy lovast Athénba. Nem véletlen, hogy a marathóni futó meséjét közlő források még a futó nevében sem tudnak megegyezni. A Philippidész névalak mindenesetre nagyon emlékeztet a legenda egyik lehetséges forrására, a Hérodotosz által említett athéni futár, Pheidippidész nevére.
Az már csak a pontosság miatt említem meg, hogy az Athén és Marathón közötti távolság 40 km és nem 42, mint az olimpiai versenyszámban. A maraton távot - ami 42195 méter - csak a londoni olimpia, vagyis 1908 óta kell teljesíteni a hosszútávfutóknak, mivel történetesen ilyen messze feküdt egymástól az olimpiai stadion és a windsori kastély királyi páholya, ahol az uralkodó fogadta a maratoni versenyzőket.

forrás: RUBICON Történelmi Magazin

Viking kalandozások - Vörös Erik

  Eric Thorvaldsson, ismertebb nevén Vörös Erik, felfedezte Grönland dél-nyugati részét, ahol viking települést alapított. Fia, Leif Eiriksson volt az első európai, aki partra szállt Észak-Amerikában, ezzel a norvég terjeszkedés első, ma már széles körben elismert felfedezőjévé vált.

A tengerjáró normannok, a VI-XI. század híres-hírhedt  vikingjei skandináviai fordjaikat elhagyva nemcsak portyázó rablóként,hanem kereskedőként is járták a vizeket, vagy új hazát kereső telepesekként rajzottak  ki északi otthonaikból. Városokat és gyarmatosító kolóniákat alapítottak, mint például Dublint Írországban és Normandiát Franciaországban. 879 és 920 között kolóniát hoztak létre Izlandon, mely később a Grönlandra áttelepülő vikingek bázisa lett.
A prédára sóvárgó,szálfa termetű, marcona harcosok hosszú, kecses hajóikon váratlanul csaptak le, végigfosztogatták a brit,ír,  francia partokat. Korunk emberének képzeletét elsősorban mégis az ragadja meg, hogy ezek a bátor hajósok átkeltek a viharos Atlanti-óceánon és jóval Kolumbusz Kristóf előtt felfedezték Amerikát.




Grönland felfedezése

982-ben egy viharedzett kalandornak, Vörös Eriknek gyilkosságért távoznia kellett skandináviai hazájából. Erik rokonaival egy hajón napnyugatnak vitorlázva indult annak a földnek a keresésére,amelyet fél évszázaddal korábban a normann Gunnbjorn pillantott meg, midőn hajóját messze nyugatra sodorta a vihar.
Vakmerő vállalkozás lehetett  térkép nélkül nekivágni a haragos, ismeretlen vizeknek.Négyszázötven mérföldnyi hajóút után Vörös Erik és társai egy hatalmas szárazföld keleti partjához érkeztek.

A déli Farvel-fokot megkerülve átkutatták a mély fjordokkal szabdalt jégmentes délnyugati partvidéket, ahol nyáron üdén zöldellő mezőket,rénszarvas csordákat, változatos madárvilágot   és halban gazdag vizeket találtak.

Erik Grönlandnak /Zöld földnek/ nevezte el az új földet.

"Leif Eiriksson születésének pontos idejét és helyét ezidáig még nem sikerült kétséget kizáróan megállapítani, de általános vélekedés szerint Grönlandon nőtt fel. A Vörös Erikről szóló saga beszámol arról, hogy 999-ben Norvégiába hajózott, egy éven át Olav Trygvasson király szolgálatában állt, majd visszaküldték Grönlandra, hogy a sziget lakosságát keresztény hitre térítse.

Az események további alakulását tekintve két történeti iskola létezik. Az egyik szemlélet szerint a Grönland felé tartó Eiriksson hajóját egy hatalmas vihar letérítette eredeti útvonaláról, és a viking  hajós véletlenül ért partot az észak-amerikai kontinensen 1000-ben, mintegy 500 évvel megelőzve Kolumbuszt. A hitelesnek tekintett Grönland-saga szerint azonban Eiriksson felfedezése nem csupán a véletlennek köszönhető. A saga elbeszéli, hogy Eiriksson expedíciót szervezett és nyugati irányba hajózott, hogy bizonyítékot szerezzen egy izlandi kereskedő, Bjarni Herjulfsson állításának alátámasztására. 986-ban Herjulfsson óriási viharba került hajójával Izland és Grönland között, és messze sodródva úticéljától hegyes, erdős szárazföldet vélt felfedezni a nyugati horizonton. Feltehetően Herjulfsson volt az első európai, aki megpillantotta az észak-amerikai kontinenst, de partra nem szállt. Leif Eirikssont azonban tettre sarkallta a lehetséges felfedezésről szóló szóbeszéd, valamint az a tény, hogy a grönlandiaknak nagy szükségük volt megművelhető termőföldre, ezért megvásárolta Bjarni hajóját és saját expedíciót indított.

Eiriksson valószínüleg a Bjarni által bejárt útvonalat követte, csak éppen visszafelé, felfedezőútja során háromszor szállt partra. Az elsőként elé táruló tájat Hellulandnak, azaz Kőországnak nevezte el, mely alighanem Labrador lehetett. A második kikötéskor felfedezett földnek a Markland, vagyis Erdőország nevet adta, ez minden bizonnyal a mai Új-Fundland. Harmadjára szőlőben gazdag vidékre érkezett, melyet ezért Vinlandnak, tehát Szőlőországnak keresztelt el. Ennek a helynek a pontos fekvése máig tudományos vita tárgya, lehetett Új-Fundland északi részén, de akár Cape Codtól jóval délebbre is. Eiriksson csapata Vinlandon töltötte a telet egy olyan táborhelyen, melyet vezetőjük után Leifsbudnek neveztek el, majd a következő évben, 1001-ben visszatértek Grönlandra.
Leif Eiriksson soha többé nem tért vissza az újonnan felfedezett földre, így bátyjára, Thorvaldra hárult a feladat, hogy a következő expedíció élére álljon. Vinlandon több egymást követő kísérlet történt egy állandó település létrehozására, de ezek mindegyike kudarcba fulladt a viking telepesek és az őslakosok közötti ellenségeskedés miatt.

Bár sokan még mindig Kolumbusz Kristófot tartják az Újvilág felfedezőjének, Eiriksson jogosultságát erre a titulusra már az Egyesült Államokban is elismerték. Lyndon B. Johnson amerikai elnök 1964-ben a Kongresszus teljes támogatásával jelenthette be, hogy október 9-ét Leif Eiriksson Napjának nyílvánítják, az első európai hajós partraszállásának emlékére."

./Viking kalandozások-Norvégia-honlap/

Tájak Magyarországon - Ormánság

Az Ormánság, vagy Ormányság tájegység Baranya megyében, a Dráva árterületén, a Dráva-sík kistáj része.

A földrajzi, történeti, kulturális és etnikai jellegzetességek Dél-Baranyát sajátos néprajzi tájegységgé tették.
"Az Ormánság addigi ér, ameddig a bikla" azaz ameddig ezt a jellegzetes ormánsági női ruhadarabot, a biklát viselték.
Maga az Ormánság szó is ősi nyelvi emlék,bár a szó eredetének megmagyarázásában megoszlanak a vélemények. Többen az erdő,berek jelentésű török orman szóból származtatják
Területén dús erdők, dombok, mocsarak találhatók,az itt élő emberek életmódját elsősorban ez határozza meg.   Évszázadokon keresztül a halászat, pákászat, vadászat volt a fő tevékenységük az állattenyésztés és a földművelés mellett.

 Lakóépületüket talpas háznak nevezték, mert a falakat fatalpakra rakták.
A talpasház igazi építésztörténeti kuriózum Az építészeti különlegesség abban állt, hogy szükség esetén a ház megemelhetővé, a talpgerendák alá helyezett görgőkkel pedig vontathatóvá vált..
 A háznak nem ástak fundamentumot,téglalap alakban négy talpgerendát helyeztek a földre. A ház nagyságát az erdőben kitermelt fa hossza szabta meg.A sarkokra függőleges oszlopok kerültek,ezek tartották a koszorúgerendákat. A mestergerenda a ház hossztengelyében helyezkedett el. A talpgerendák és a koszorúgerendák köré karókat állítottak, a karók közeit vesszővel fonták be, a vesszőfalat kívül  és belül sárral tapasztották be. A házat zsúppal, vagy náddal födték. Nemcsak a lakóházak, hanem a gazdasági épületek is így készültek. 

 
Díszítőművészetükben a faragások nagyon jelentősek. Faragással díszítették bútoraikat, eszközeiket, sőt néhol az ajtófélfát is.

ormánsági szökröny

Szintén jelentősek a szőttesek, mert fontos terményük volt a len és a kender. A szőttesek mintái pirossal, vagy piros és kék színnel készültek.

Viseletük sajátosan alakult. Alapszíne a fehér. Az asszonyok és lányok rövid szűk ujjú kis imögjükön bő ujjú, nagy imögöt viseltek, ami fátyolszövetből, gyolcsból, v. batisztból készült.
Térdig érő fehér szoknyát (bikla, vagy kebél) viseltek, ami elé a fiatalok színes, az idősebbek fehér kötényt kötöttek.

Az ormánsági ember beszédének sajátos ízei voltak. A ormánsági nyelv az ö-ző nyelvjárások közé tartozott, /gyerök-mondják gyerek helyett  /Emellett kedvelte a magánhangzó-kettőzéseket, a ló helyett azt mondták lou.  Ormánság néprajzának gazdag irodalma van, először a táj írástudó emberei, főként a falusi lelkészek és tanítók jegyezték fel észrevételeiket. A legjelentősebb vállalkozása a kákicsi lelkész, Kiss Géza /1891-1947/ Ormányság című munkája, mely 1937-ben jelent meg először.   /A kákicsi parókia falán emléktábla hirdeti, hogy itt élt, dolgozott az Ormánság "legjobb ismerője, tudós ismertetője./

 

Az Ormánság leghíresebb kincsei a templomok. Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek. Festett kazettás templomaik valódi értéket képviselnek. A fenyőfára temperával festett díszítőelemek szimbólumrendszerei az ősi eredeti magyar szimbólumokból erednek.



Forrás: Ormánság
Tájak,korok,múzeumok/

Szép tájak, Tirol

Vízesések

Félelmetes erővel robajló óriások, lenyűgözően szép, égből hulló fátylak.

A víz egyik talán legszebb megjelenési formája a vízesés, és járjunk bárhol a világban, szépségük, erejük megmutatja, mire képes a természet.

A víz bárhol ered, utat talál magának, ha ehhez több száz métert kell zuhannia vagy sziklákat kell átvágnia, megteszi. Az emberek is ilyenek, talán ezért vonzódunk annyira a vizekhez, melyekből az élet ered.

A vízesések kialakulása legtöbbször abból következik, hogy a völgyet egy kemény kőzetből álló réteg keresztezi, a folyó a gát fölött és alatt lévő puhább kőzeteket fogja gyorsabban lekoptatni. Idővel a folyó esésgörbéje szabályos alakot vesz fel, amely a forráshoz közel meredek, a torkolathoz közeledve pedig ellaposodik. A vízesések megszakítják ezt a görbét. Jelenlétükből az erózió mértékének fokára lehet következtetni. A folyómeder egyenetlenné válik, zúgók jönnek létre. Ha az alul lévő, gyorsabban pusztuló kőzet nagyon hamar erodálódik, vízesés alakul ki.

A zuhatag kifejezés akkor használatos, ha nagy mennyiségű víz ömlik a mélybe. A kisebb, kevésbé meredek lépcsősen elhelyezkedő vízeséseket kaszkádnak nevezik. Ez utóbbi kifejezést arra is alkalmazzák, amikor a lefelé bukdácsoló víztömeg folyamatosan érintkezik a folyóággyal. A folyók enyhébb lejtésű, de örvénylő és fehéren habzó szakaszait zúgónak nevezik.
Vannak esetek, amikor az alap kőzet a folyót keresztezve megreped vagy lesüllyed, de az is megtörténhet, hogy a folyó egy sziklafal tetejéből ered és vízesésként kezdi vándorlását a tengerekig. Sokféle feltétel vezethet vízesés kialakulásához, melyek közül a különböző kőzettípusok találkozása a leggyakoribb. A folyó sokféle kőzethatárt keresztez, és ha egy ellenállóbbról a puhábbra érkezik, nagy valószínűséggel bevágódik a puhább kőzetbe, megnövelve ezáltal az esését, a két különböző kőzet határán. Mindez kiegészülhet azzal, ha valamilyen kemény kőzet képez akadályt a mederben. A nílusi zuhatagok sorozata úgy jött létre, hogy a folyó lekoptatta a medrét egészen a kristályos alapkőzetig. Más vízesések kialakulásában inkább a táj szerkezete és alakja játszott szerepet. Nem csak az erózió és a földtani felépítés a vízesések kialakító tényezői. Egy törés menti tektonikai mozgások kemény és puhább rétegeket rendelhetnek egymás mellé. A tengerszint csökkenése elősegíti a bevágódást és a folyó felső szakaszának hátrálását. Az erózióbázis megváltozása tehát vízesések születéséhez vezethet. Sok ilyen képződmény a jégkorszak során keletkezett, amikor a gleccser által túlmélyített völgybe, az olvadás után a becsatlakozó oldalvölgyek folyóvizei magasabban maradtak. Egy ilyen függővölgyből zúdul alá a Yosemite vízesésé (436 m) Kaliforniában. A mélyben rejtőző karsztvízkincs rengeteg helyen tört fel a felszínre. Az időszakos források vízhozama jelentős mértékben függ a lehullott csapadék mennyiségétől. A vízben oldott mésztartalom a karsztos üregekben kicsapódva cseppköveket hoz létre. A forrásokon keresztül felszínre jutó, és ott tovaáramló vízből mésztufa válik ki, és az így keletkezett gátakon átbukva halad tovább.

A folyó életében a vízesés csak időszakos jelenség, amely idővel elkopik. Az erózió gyorsasága az adott vízesésé magasságától, a vízmennyiségtől, a kőzetszerkezettől és egyéb tényezőktől függ. Bizonyos esetekben a vízesés helyzete felfelé vándorol a hátráló erózió hatására, máskor pedig lefelé mozog, ha a bevágó erózió egy egész folyószakaszt legyalul. Az idők során minden vízesés ugyanarra a sorsra jut, a folyó eliminálja őket. A víz energiája arra törekszik, hogy a kialakítsa a viszonylag egyenletes, felfelé konkáv hosszanti folyószelvényt. A vízesés lábánál a kőzettörmelék hiányában is hatalmas energia szabadul fel, amely elegendő az erózióhoz. A magas és nagy vízhozamú vízesések jellemző kísérő képződményei az üstök és bukómedencék. Ezek mélysége bizonyos esetekben elérheti a vízesés magasságát is. Végső soron a szikla leomlásához, ezáltal a vízesés hátrálásához vezetnek.

A világ legismertebb és legnépszerűbb vízesése a Kanada és az Egyesült Államok határán elhelyezkedő Niagara- vízesés. Az őslakosok nyelvén „mennydörgő robaj” névre keresztelt vízesés, mintegy 12.000 évvel ezelőtt az utolsó jégkorszak idején keletkezett. A kanadai oldalon lévő Patkó-zuhatagot és az amerikai oldalon lezúduló Amerikai-zuhatagot a Kecske-sziget választja el. Az öt nagy tóból négy (Superior, Michigan, Huron, Erie) a Niagara folyóba torkollik, mielőtt az Ontario tóba ömlene. Hatalmas vízhozamával, ami akár percenként 168.000 köbméter is lehet, a világ vízellátásának egyötödét teszi ki.

A Horvátországban fekvő, hegyekkel körbezárt Plitvicei Nemzeti Park vízesései környezeti szépségükkel ejtik rabul a turistákat. Talán joggal nevezhetjük Európa egyik legszebb természeti látványosságának. Az önmagában is lenyűgöző szépségű 16 zöldes-kékes színű tavat 92 kisebb-nagyobb zuhatag köti össze. A legnagyobb vízesés a 77 méter magas Veliki Slapot.

Bár hazánk nem a hatalmas méreteket öltő zuhatagokról híres, azért itthon is akadnak csodaszép, különleges vízesések.
Híres vízesések a Szalajka-patak Fátyol-vízesése, valamint a Szinva-patak vízesése által épített forrásmészkő-domb.

A Szalajka-völgy kincse: Fátyol-vízesés
Hazánk egyik legkiemelkedőbb természeti képződményét, a Fátyolvízesést az Egertől 30 kilométerre fekvő Szilvásváradon. a Szalajka völgyben csodálhato meg. A vízesést a tőle mintegy ötszáz méterrel feljebb felszínre törő Szalajka-forrás, a Bükk egyik legnagyobb vízhozamú karsztforrása táplálja. A vízesés jellegzetes lépcsőformáját a természet alkotta: a földtörténeti korok folyamán a Szalajka-völgy összeszűkülő részén a forrásból induló patak vizéből kicsapódott a kalcium-karbonát, mésztufa-gátakat képezve ezzel. Ezek a kis teraszok alkotják a csodálatos természeti forma 18 lépcsőfokát, melyek összesen 17 méteren húzódnak. A vízesés nevét a csipkemintázatra emlékeztető mésztufa, illetve a mésztufa-gátak által megtört, fátyolosan lezúduló víztömeg ihlette.

Miskolc gyöngyszeme: Lillafüred vízesése.
A Miskolchoz tartozó Lillafiired vízesése az országban a legnagyobbnak számít, nem kevesebb mint húsz méter magasról zúdul alá. A Szinva-patak táplálja, ám kialakulása nem a természet, hanem emberi kezek munkájának gyümölcse. Lillafüred vízesésének története a Mátyás korabeli vadászkastélyt idéző, neoreneszánsz Palota Szálló 1927 és 1930 közötti megépítéséhez fűződik. Az építkezés során ugyanis kialakítottak egy függőkertet a meredek lejtő megerősítésére, melyre a szállodát tervezték. itt torkollott korábban a Szinva-patak közvetlenül a gyönyörű Hámori-tóba, ám a függőkert különleges, teraszos sétányrendszerével együtt a vízesést is kialakították, emelve vele a táj szépségét.

A Mátra szívében: Ilona-völgyi vízesés

Magyarország legnagyobb természetes zuhataga a Mátrában, Parádfürdőtől öt kilométerre található. Az Ilona-völgyi vízesés a Tőkés-kút táplálta két kis forrásból induló Ilona-patakból alakult ki. A vízesés a Marhád és a Cserepes-tető meredek szikláinak V-alakú találkozásánál zúdul a mélybe. A tíz méter magas zuhatag minden évszakban lenyűgöző látványt nyújt, de főleg esős időben gyönyörű, amikor a szokásosnál nagyobb víztömeg omlik alá. Télen pedig a lillafüredihez hasonlóan befagy.

Budapesti Víz Világtalákozó

A víz Földünk egyik legbecsesebb természeti erőforrása. A Föld vízkészletének mindössze 2%-a édesvíz. Ezen szűkös természeti erőforrás azonban meghatározó fontosságú a biológiai, társadalmi és gazdasági élet  valamennyi szegmensében. A növekvő lakossági igények és az éghajlatváltozás nyomán az egymással versengő vízigények 2030-ra várhatóan 40%-os globális vízellátási hiányt eredményeznek. Ez a folyamat Európát és hazánkat is érinteni fogja: a vízhez való hozzáférés mind egyéni, mind nemzeti szinten még inkább a prosperitás és a béke alapvető kérdésévé válik.

 
Az ENSZ szervezeteivel együttműködésben megvalósuló Budapesti Víz Világtalálkozóra (Budapest Water Summit) október 8. és 11. között Budapestre érkeznek a világ vezető vízügyi szakemberei, tudósai és döntéshozói, hogy egyeztessenek a világ vízkészletének megőrzésével, az egészséges ivóvíz biztosításával kapcsolatos legfőbb kérdésekben.

Ma a világon egymilliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez és naponta tízezer gyerek halála tudható be a szennyezett víznek. A világ kórházi ágyainak felét a rossz minőségű ivóvíz által okozott betegségekben szenvedők foglalják el. 2030-ra akár 40%-os is lehet a globális vízhiány.
A víz az élet, az egészség, a jövő forrása. Bár bolygónk felszínének kétharmadát víz borítja, ennek mindössze 2 százaléka az édesvíz, és ennek is csupán töredéke az egészséges ivóvíz. Míg Európában és az Egyesült Államokban elsősorban a víztisztítási technológiák tökéletesítése és a csatornázottság teljes körűvé tétele jelent megoldandó feladatot, addig a világ számos országában már az ivóvízhez való hozzájutás is problémát okoz..

Ezen a napon - Canaletto

 

Canaletto, más néven Giovanni Antonio da  Canale, másképp „il Torino”, velencei festő, szül. Velence 1697, meghalt Velence 1768.

 Úttörő mester, aki Olaszországban a Carlevaris által művelt városi látképek helyett hangulatos tájképeket festett. Mestere atyja, Bernardo Canale színházi díszletfestő volt, azután Rómában tanult, majd két évet Londonban töltött (1648-48) és utána végleg Velencében telepedett meg. Római, londoni és velencei részleteit perspektivikus hűséggel ábrázolja, amellett azonban teljes festői felfogással, az erős napfénytől átitatott levegőt, a könnyed ködfelhőket és árnyékokat, a vizet széles, lágy ecsetkezeléssel.

Képeinek egyik legnagyobb gyűjteménye (mintegy 40 darab) Windsorban, köztük római (1742), velencei (1744) és néhány Themse-parti tájkép, egy a Colosseumot ábrázoló képe (1743) Hampton Courtban, legszebb velencei tájképei (Scuola di San Rocco, Piazza San Marco, a Procuratiák stb.) a National Galleryban Londonban.

Nálunk a Szépművészeti Múzeumban firenzei látképei vannak (Piazza della Signoria, Az Arno partja).