A földrajzi, történeti, kulturális és etnikai jellegzetességek Dél-Baranyát sajátos néprajzi tájegységgé tették.
"Az Ormánság addigi ér, ameddig a bikla" azaz ameddig ezt a jellegzetes ormánsági női ruhadarabot, a biklát viselték.
Maga az Ormánság szó is ősi nyelvi emlék,bár a szó eredetének megmagyarázásában megoszlanak a vélemények. Többen az erdő,berek jelentésű török orman szóból származtatják
Területén dús erdők, dombok, mocsarak találhatók,az itt élő emberek életmódját elsősorban ez határozza meg. Évszázadokon keresztül a halászat, pákászat, vadászat volt a fő tevékenységük az állattenyésztés és a földművelés mellett.
Lakóépületüket talpas háznak nevezték, mert a falakat fatalpakra rakták.
A talpasház igazi építésztörténeti kuriózum Az építészeti különlegesség abban állt, hogy szükség esetén a ház megemelhetővé, a talpgerendák alá helyezett görgőkkel pedig vontathatóvá vált..
A háznak nem ástak fundamentumot,téglalap alakban négy talpgerendát helyeztek a földre. A ház nagyságát az erdőben kitermelt fa hossza szabta meg.A sarkokra függőleges oszlopok kerültek,ezek tartották a koszorúgerendákat. A mestergerenda a ház hossztengelyében helyezkedett el. A talpgerendák és a koszorúgerendák köré karókat állítottak, a karók közeit vesszővel fonták be, a vesszőfalat kívül és belül sárral tapasztották be. A házat zsúppal, vagy náddal födték. Nemcsak a lakóházak, hanem a gazdasági épületek is így készültek.
Díszítőművészetükben a faragások nagyon jelentősek. Faragással díszítették bútoraikat, eszközeiket, sőt néhol az ajtófélfát is.
 | |
| ormánsági szökröny |
Szintén jelentősek a szőttesek, mert fontos terményük volt a len és a kender. A szőttesek mintái pirossal, vagy piros és kék színnel készültek.
Viseletük sajátosan alakult. Alapszíne a fehér. Az asszonyok és lányok rövid szűk ujjú kis imögjükön bő ujjú, nagy imögöt viseltek, ami fátyolszövetből, gyolcsból, v. batisztból készült.
Térdig érő fehér szoknyát (bikla, vagy kebél) viseltek, ami elé a fiatalok színes, az idősebbek fehér kötényt kötöttek.
Az ormánsági ember beszédének sajátos ízei voltak. A ormánsági nyelv az ö-ző nyelvjárások közé tartozott, /gyerök-mondják gyerek helyett /Emellett kedvelte a magánhangzó-kettőzéseket, a ló helyett azt mondták lou. Ormánság néprajzának gazdag irodalma van, először a táj írástudó emberei, főként a falusi lelkészek és tanítók jegyezték fel észrevételeiket. A legjelentősebb vállalkozása a kákicsi lelkész, Kiss Géza /1891-1947/ Ormányság című munkája, mely 1937-ben jelent meg először. /A kákicsi parókia falán emléktábla hirdeti, hogy itt élt, dolgozott az Ormánság "legjobb ismerője, tudós ismertetője./
Az Ormánság leghíresebb kincsei a templomok. Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek. Festett kazettás templomaik valódi értéket képviselnek. A fenyőfára temperával festett díszítőelemek szimbólumrendszerei az ősi eredeti magyar szimbólumokból erednek.
Forrás: Ormánság
Tájak,korok,múzeumok/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése