Persze, a kutyák nem csak unaloműző társai az embernek, hanem például nagyon fontos szerepük van a vakok és gyengén látók segítésében, ahhoz, hogy teljes éltet tudjanak élni. A lovak mellett egyre fontosabb feladat jut az ebeknek a gyógyító terápiákban is, hiszen az ember iránti kötődésük ezt megalapozottá teszi. Kiemelkedően jó eredményeket értek el szakemberek segítségükkel a gyógyításban a pszichiátriai betegségek, lelki gondok, érzelmi válságok, tanulási nehézségek és értelmi akadályozottság esetében.
És ki ne hallott volna már földrengéses és háborús övezetekben dolgozó, eltűnt embereket kereső kutyákról, „akik” emberéleteket mentettek meg.
A bernáthegyi története
A bernáthegyi kutyákról először az életmentés jut az eszünkbe. Kevés ennyire jámbor, nyugodt természetű, emberszerető kutyafajta létezik.
A Hospice du Grand Saint Bernard nevű kolostor környékéről származnak, mely Európa egyik legmagasabb pontján helyezkedett el. Az itt húzódó hágó volt az egyik fő közlekedési útvonal Észak-Olaszország és Franciaország között, természetesen Svájcon keresztül. Az átkelés itt életveszélyes volt, főleg télen, amikor a hóviharok, lavinák végzetes veszélyt jelenthettek az emberekre. Éppen ezért a szerzetesek tenyésztették először ki a bernáthegyiket, mivel alkalmasak voltak a hegyekben az utazók vezetésére és a hóval betemetett áldozatok megkeresésére.
A Hospice du Grand Saint Bernard egyike Európa legrégebbi és legmagasabban fekvő településeinek. Itt állt valaha Jupiter temploma, amit még az erre elhaladó római hódító hadsereg épített. Amikor a XI. század közepén Bernhard Von Menton Aosta főesperese megalapította az Ágoston rendek közösségét, aligha gondolta volna, hogy nevét a hegy, a hágó és a világ egyik leghíresebb kutyafajtája viseli majd.
A bernáthegyi kutya névadója világszerte ismert lett, de szinte semmi adat nem maradt fenn róla. Bernhard Von Menton a szegények segítője és a szerencsétlenek pártfogója volt, a hágó magaslatain. A hiedelem szerint az ott lévő gonosz szellemektől felszabadította a megszállottakat.
A menedék szállást és élelmet nyújtott az elgyötört utazóknak. Szerzetesei és segítői naponta ereszkedtek le és tértek vissza a hágón, utasokat kalauzolva.
Az első kutyák vélhetően 1660-1670 környékén érkeztek a menedékházba. Feladatuk korántsem a kísérés vagy a mentés volt, csupán a kolostor-fosztogatók elleni védelmet szolgálták. A szerzetesek kutyáikat a völgybeli parasztkutyákból válogatták össze. Ezen a területen fejlett szarvasmarha tenyésztés folyt, és a legelterjedtebbek a nagytestű, tömött szőrű, barnásvörös-fehér foltos pásztorkutyák voltak, ezért a barátok értelemszerűen belőlük verbuválták kutyáikat.
Az első írásos emlék (1703) még csak a jelentős számú vendégsereg ellátásához szükséges nagyüzemi étkeztetésben betöltött fontos szerepükről tesz említést, miszerint a konyhamester által készített hatalmas mókuskereket hajtva forgatták a nyársakat.
Dokumentumok tanúsága szerint 1750-től a kutyák már kísérőként dolgoztak a szerzetesek mellett. Felismerték ugyanis, hogy az erőteljes állatok komoly segítséget jelentenek a viszontagságos hegyi utakon.
Kiváló tájékozódó képességük révén elsősorban megbízható kalauzként szolgáltak, különösen viharos éjszakákon, valamint széles mellkasukkal törték a magas havat, megkönnyítve az emberek haladását. Emellett stramm fizikumuk révén teherhordóként is tevékenykedtek, és a hátukra erősített nyeregben tejet, vajat cipeltek a kolostorba.
Később még Napóleon is hasznát vette a kutyáknak. Seregének 250000 katonája - mely többször is megtette a kíméletlen utat -, veszteség nélkül jutott át a hágón a bernáthegyik kíséretében.
A sors furcsa fintora, hogy e nemes állat, melynek sok ezer ember köszönhette életbenmaradását, most az ember segítségére szorul, hogy ne tűnjön el a "divatjamúlt fajták süllyesztőjében".
A Mozgássérült segítő kutyákról:
A mozgássérült segítő kutyák olyan fajta segítséget tudnak nyújtani fogyatékkal élő embertársainknak, amelyre mi emberek nem vagyunk képesek. Rendelkezésükre állnak a nap 24 órájában, segítőkészségük kimeríthetetlen, őszinte szeretet adnak előítélet és elvárások nélkül. Segítenek fizikailag, érzelmileg, lelkileg. Támaszként szolgálnak gazdáiknak, miközben mindent megtesznek, hogy segítsék őket.
A legtöbben el sem tudjuk képzelni milyen az, ha beesik a kerekes szék alá egy tárgy, és nem tudjuk felvenni, ha a kiválasztott üzletbe, vagy gyógyszertárba lépcső vezet, és nem tudunk szólni az eladónak. Ilyenkor a kerekesszékben élőknek az az egyetlen lehetősége, hogy megkér valakit, persze ha van valaki a közelben, hogy segítsen. Kutyával mindez könnyebb, mert őt megkérni egész más, mint egy embert, a kutya lelkes, és boldoggá teszi, hogy gazdáját szolgálhatja, mindig ott van, és szívesen fogadják más emberek is, ha például őt küldi be gazdája egy üzletbe, melyet nem tud megközelíteni.
A kutyák segítenek a közlekedésben, ajtó nyitással, villanykapcsolással, kosarat visznek a szájukban, amibe pár dolgot bele lehet tenni, így a gazda keze szabadon maradhat. Segítenek öltözni, odaviszik a gazdihoz a cipőt, ruhadarabokat, segítenek a ruhákat levenni, le tudják húzni a kabát ujját, a kesztyűt, zoknit. Felveszik, ami leesett, még a legapróbb dolgokat, akár egy pénzérmét is, el lehet küldeni őket tárgyakért, odaviszik a telefont, kulcsot, távirányítót, stb. Tárgyakat lehet küldeni velük más emberekhez, pl. kulcsot a kapuhoz, ha látogató érkezik.
A Terápiás kutyákról:
A terápiás kutyák alkalmazása kezd egyre jobban elterjedni az országban. Számtalan tudományos tanulmány és felmérés bizonyítja a kutyák pozitív hatásait a fejlesztő foglalkozások folyamán. A célszemélyek úgy dolgoznak, hogy nem érzik feladathelyzetben magukat, több a sikerélményük, és magabiztosabbakká válnak. A terápia folyamán sokkal magasabb a motivációs szintjük a kutya jelenlétében, így kedvvel, örömmel vesznek részt a foglalkozásokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése