Maurice Maeterlinck meséje...
...egy favágó gyermekeiről, Mytylről és
Tyltylről szól. Karácsony éjszakáján azt álmodják, hogy Berylune, az
Alkonyi Tündér elküldi őket megkeresni a boldogság kék madarát. Berylune
egy gyémántot ajándékoz nekik, amelynek segítségével beleláthatnak a
körülöttük lévő dolgok lelkébe, a hallgatásra kárhoztatott Kutya és
Macska pedig szavakba foglalhatja érzéseit. Útjuk során a gyermekeket az
erdőben megtámadják az állatok és a fák, de a hűséges Kutya megmenti
őket. A testvérek az Emlékezés Birodalmában felkeresik régóta halott
nagyszüleiket. Eljutnak még az Éj palotájába és a Jövő Birodalmába is,
ahol találkoznak az életre készülődő kistestvérükkel. Végül hazaérnek:
anyjuk ébreszti őket.Megérkezik szomszédjuk, Berlingot néni (Berylune tündér), aki elkéri Tyltyltől a kismadarát, ezzel akarja felvidítani halálos beteg kislányát. Ekkor veszik észre, hogy a madár kék színű, és ez az a madár, amelynek keresésére indultak.
“A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív.”
Maurice Polydore Marie Bernard Maeterlinck gróf (Gent, 1862. augusztus 29. – Nizza, 1949. május 6.) belga flamand származású francia nyelvű drámaíró, költő, esszéíró. 1911-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Műveiben kiemelt szerepet kap a halál, illetve az élet jelentése. Színpadi darabjai a szimbolizmus fontos mérföldkövei.
/Wikipédia/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése