1802. november 25.

  A könyvtárak védőszentjének, Alexandriai Szent Katalinnak ünnepét követő napon I. Ferenc, Magyarország királya aláírta az alapító okiratot, amelyben Széchényi Ferenc folyamodványának megfelelően engedélyezte a gróf könyvgyűjteménye nemzetnek történő adományozását és nyilvánossá tételét. Az égi és földi hatalom jegyében és jóváhagyásával ekkor jött létre nemzeti könyvtárunk.
 Akkor az alapító ezt Bibliotheca Regnicolaris-nak nevezte, vagyis a Szent Korona országaiban (az alapítás pillanatában: Magyarországon, Horvátországban és Erdélyben) lakók nemzeti könyvtárának.

Első nemzeti közintézményünk, az Országos Széchényi Könyvtár mintegy 13.000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címereket, metszeteket tartalmazott, s - más bel- és külföldi tékák mintájára - érmegyűjteménnyel is rendelkezett. 
. Az intézmény fenntartásához szükséges pénzügyi alap megteremtését a társadalom magára vállalta. Országgyűlési felhívásra a vármegyék és városok közönsége előbb önkéntes felajánlások, majd kötelező járulék formájában bocsátotta rendelkezésre a legszükségesebb összegeket. Emellett számottevő segítséget jelentettek egyes mecénások kisebb-nagyobb alapítványai is. Az összegyűlt tőkevagyonra támaszkodva az 1808/VIII-as törvénycikkel az országos rendek életre hívták a Magyar Nemzeti Múzeumot, s az így újonnan létesített intézmény keretébe illesztették be a Széchényi Könyvtárat, mely ettől kezdve a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára nevet viselte. A könyvtárról leválasztott érmegyűjtemény pedig idővel a múzeum egyik osztályának alapja lett.
A Magyar Nemzeti Múzeum klasszicista épületébe, mely a társadalmi áldozatkészség maradandó értékű tanúbizonysága, 1846-1847 folyamán költözött be a könyvtár és a múzeumi osztályok. 1949-ben Országos Széchényi Könyvtár néven az intézmény újra önálló lett. A rendelet a könyvtár új jogállása mellett rendeltetésével is foglalkozott. Az intézmény 1985-ben költözött új helyére, a Budavári Palota F épületébe.

A nemzeti könyvtár gyűjtőkörébe tartozik alapítása óta:

• minden Magyarországon megjelent, bármilyen nyelven íródott mű;
• minden magyarul megjelent mű;
• minden nem magyar nyelven és nem Magyarországon, de magyar író vagy közreműködő által írt mű;
• végül minden magyar vonatkozású, nem magyarul és nem Magyarországon megjelent mű.
  forrás:Országos Széchenyi Könyvtár
    
  

   

   

  Írás- és könyvtörténet
  Az emberben már ősidők óta élt a vágy, hogy gondolatait, érzéseit, emlékeit valamiképpen rögzítse. 
  Az írás előzményei között tarthatjuk számon:
  - tulajdonjegy (billog) – Ázsia állattartó népei használták állataik megjelölésére
  - rováspálca – ez adósságok számontartására szolgált (a pálcán a bevágások száma utalt az összeg
  nagyságára – sok van a rovásán…)
  - csomójelek – az inkák használták különbözővastagságú és színű zsinórok és kötött csomók
  tömegéből állt, számadatokat rögzítettek vele.
  - kagylófúzérek: irokéz indiánoknál a kagylók számának és színének meghatározott jelentése volt.   
  Az írás megjelenése a sumérekhez fűzıdik (a Kr. e. 4. évezred végén). A sumér ékírás leegyszerűsített
  képi jelekből állt. A fejlődés során a képjelek fogalomjelekké alakultak, aztán a fogalomírás ábrái 
  egyre jobban összekapcsolódtak az egyes szavak hangalakjával és fokozatosan szó- és szótagírássá alakultak.
  Mezopotámiában kezdetben kőre, fára, bőrre írtak, de amikor ezek hiánycikké váltak, más 
  íráshordozó felületet kezdtek használni. Ezen a területen nagy mennyiségben található agyag, ebbe 
  karcolták írásjeleiket, így születtek meg az ékírásos agyagtáblák. Kezdetben felülről lefelé, 
  függőlegesen írtak,később   jobbról balra vízszintesen (az írásirány változásának valószínűsíthető  oka, hogy kezükkel elkenték a megírt sorokat.
  
  Egy másik fontos íráshordozó a korban a sztéle – dombormővel díszített feliratos oszlop. Leghíresebb
  közülük Hammurapi – babiloni uralkodó – törvényoszlopa.
  Az ékírás megfejtői  Grotefend és Rawlinson.
  
  Az emberiség első könyvei az agyagtáblák voltak. A táblákat napon szárították, vagy kiégették. A
  hosszabb szövegeket csak több agyagtáblára tudták leírni, ezért az egymást követőtáblákat
  megszámozták, vagy őrszókkal (az utolsó sor alá odaírták a következő  oldal első szavát) látták el és
  csontgyűrűkkel összekapcsolták. Ilyen agyagtáblákon maradt ránk pl.: a Gilgames-eposz.
  forrás: könyvtártörténet

Holnap lesz Kalatin nap

Katalin a középkor egyik legtiszteltebb, legnépszerűbb női szentje, a Virginus Capitales, továbbá a tizennégy segítő szent egyike. Középkori nagy népszerűségébe belejátszott Alexandriai Szent Katalin legendája, aki bölcsességével ötven tudóst nyert meg a kereszténységnek, s mikor Maxentius császár kerékbe törette volna, a kínzóeszköz a legenda szerint darabokra hullt.

Alexandriai Szent Katalin magyar nyelvű legendája a X. században készült, ez a XIII. században kiegészült a királylány megtérésének, még később születésének csodálatos históriájával.

Szent Katalin nevéhez számos dolog köthető. Egyszerre védőszentje a kórházaknak és betegeknek, de a diákoknak és egyetemeknek is, napjához, november 25-hez pedig leginkább a házassághoz jóslások kapcsolódnak. A letört gyümölcsfagallyat ezen a napon vízbe kellett tenni, ha az Karácsonyig kivirágzott, kihajtott, akkor a házban nagy valószínűséggel házasságkötésre is sor kerül majd a következő év folyamán. A férfiak Katalin napját végig böjtölték, éjszakára pedig egy lányinget tettek a párnájuk alá. A néphit szerint ekkor megálmodhatták ki lesz a feleségük. 

Katalin-nap a régi pásztoremberek emlékezetes napja volt, mivel ezen a napon hajtották ki utoljára a csordát.

Katalin-napkor egy zsákba dughagymát szedtek és felkötötték a szabadkéménybe, hogy meleg és gőz járja

Természetesen a naphoz időjóslás is kapcsolódik, hiszen ha Katalin kopog, a karácsony locsog. Egy másik hiedelem szerint olyan januári időjárásra számíthatunk, amilyen ezen a napon van, másnapja pedig a februári időjárásra enged következtetni.

Ezt bizonyítja a közmondás is: ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz.

Katalin-nap női dologtiltó nap, a Szerémségben ilyenkor nem szabadott kenyeret sütni.

Doroszlón viszont férfi dologtiltó napként tartották számon. Nem szabadott szántani, sem befogni a kocsit, ne forogjon a kerék, mert Katalint kerékbe törték. Leálltak a malmok is, a kendergyárak, az összes kerekesek,  malmosok a templomba mentek, mert védőszentjük volt Katalin.

Csantavéren, Sárosfán ezen a napon böjtöltek a legények, hogy  megálmodják, ki lesz a feleségük.

(Forrás: Móser Zoltán: Névviseletek)

Alexandriai Szent Katalin vértanú (+305) a magyarság körében igen népszerű és nagy tiszteletnek örvendő szent. A diákok, tudósok, egyetemek, fuvarosok, bognárok, kerékgyártók, molnárok fazekasok, szövőlányok, bányászok és középkori céheink védőszentje. Tűztől, árvíztől, boszorkányságtól ment meg. A szabadkai magyarok szerint az árvizet és az elemésztő tüzet távol tartja testüktől és hajlékuktól egyaránt; elűzi tőlük a szorongást okozó gonosz lelket.

Álommal kapcsolatos jósló eljárások is ismertek voltak e napon.
A néphit szerint az álomból következtetni lehet bizonyos események közeli bekövetkezésére, vagyis az álom tulajdonképpen előjel. Az álomból való jóslás története igen régi időkbe nyúlik vissza, már az ókori Egyiptomban és Babilonban ismerték. A középkor után, a könyvnyomtatás elterjedésével nyomtatott álmoskönyvek terjesztették az álomfejtés „tudományát”. Valószínű, hogy ezeknek az anyaga jelentős hatással volt arra a hiedelemanyagra, amelyet parasztságunk őriz az álmokkal kapcsolatban. Általános felfogás volt, hogy az álomnak mindig az ellenkezője szokott beteljesedni. Az álmoskönyvek egymástól eltérő jóslataiból ez az alapelv már nem olvasható ki egyértelműen, inkább az egyenes megfelelés (analógia, mágia) kerül gyakran előtérbe. Az idegen helyen álmodott első álom akkor szokott beteljesedni, ha a mennyezet gerendáit elalvás előtt megszámlálják. Hogy felébredéskor ne felejtődjék el, meghatározott tárgyat (pl. fésűt) kellett a párna alá tenni. A néphit szerint az álom tartalma irányítható. Pl. a Gömör megyei hiedelem azt tartotta, hogy aki két krajcár ára sáfrányt megtört és citromlével elvegyítette és az abba mártott ruhát szívére tette, az illető titkos szeretőjével álmodik majd. Ugyanitt azt tartották, hogy aki karácsonykor éjfélkor megmosdik a kútnál és úgy fekszik le, álmában eljön a jegyese, és ő törli meg. A matyó lány, hogy leendő férjét megálmodja, Katalin-napon kendermagot hintett a favágóra és kötőjével elboronálgatta, vagy keresetlen kettős lóherét tett éjszakára a vánkosa alá. Eger vidéki hiedelem szerint, ha valakinek evés közben egy falat kiesett a szájából, azt papírba csomagolva párnája alá kellett dugnia: álma teljesülni fog. Az álomjóslatokat tartalmazó kalendáriumok és az olcsó kiadású álmoskönyvek a 19. sz. második felétől a 20. sz. közepéig rendkívüli mértékben elterjedtek, és parasztságunk kedvelt olvasmányai közé tartoztak, ezért az álommal kapcsolatos hiedelemanyag napjainkban is a népi hitvilág élő részei közé tartozik.



  

Téli időszak

Egy ősi sumér mítosz szerint, amely Inanna alvilágban tett látogatásáról szól, Inanna alászállásának, majd visszatérésének köszönhetően születik meg a téli évszak. Perszephoné görög legendája hasonló.

Az őszi, téli időszakban a sötétség már a felkelésnél rányomja bélyegét a hangulatunkra. Nehezebben indul a nap, ráadásul a napfény hiánya szó szerinti értelemben is hozzájárul a rossz közérzet kialakulásához: a szerotonin nevű boldogsághormon termelődéséhez fényre van szükség – állítják a szakértők.

A friss levegő az időjárástól függetlenül segíthet. A természetes fény ugyan gyengébb, mint a melegebb hónapokban, mégis jóval pozitívabb hatást fejt ki egészségünkre, és közérzetünkre, mint a beltéri világítás.

Egy forró kakaó is javíthat a hangulatunkon: a benne található triptofán a szerotonin előanyaga. A kakaó tehát nemcsak az édesség iránti vágyunkat csillapítja, hanem a téli, borongós hangulat elűzésében is segít.

Az aromaterápiából ismert, hogy az illatok közvetlenül hatnak a pszichére. A megfelelő illat néhány másodperc alatt javítja a hangulatunkat, mivel az agy limbikus rendszerére hat. A csokoládé, a vanília, és a narancs boldogabbá tesz, a citrom, és a grapefruit illata élénkítő hatással bír. Használhatjuk őket illatgyertya, aromaolaj, vagy fürdőolaj formájában.



Fűszerek a rossz hangulat ellen

A szerecsendió és vanília például kitűnően alkalmas a rossz hangulat elűzésére. A szerecsendiót például – kis mennyiségben – frissen tehetjük a krumplival készülő fogásokba, köretekbe, vagy zöldségekből készült szószokat, mártásokat dúsíthatunk vele. A vaníliát akár illatgyertya formájában is alkalmazhatjuk a lakásunk különböző helyiségeiben, vagy a konyhában is felhasználhatjuk. Elsősorban süteményekhez – szinte bármilyen süteményt finomabbá tudunk tenni eredeti vanília hozzáadásával – de akár teaként is fogyaszthatjuk.
Amikor kapar a torkunk, a szegfűszeg a legjobb választás – tanácsolja a szakértő: a szegfűszeg illóolaja gátolja a baktériumok, vírusok és gombák terjedését. Egy frissen készült szegfűszeges tea a megfázás első jeleit érezhetően csillapítani tudja. Az őrölt szegfűszeget süteményekhez is használhatjuk, mézes vagy narancsos süteményekhez kitűnően illik.

Tündérek

A tündérekről általában kedves mesék jutnak az eszünkbe, ahol e parányi, jóságos csodalények fehér ruhában, varázspálcával a kezükben pillangóként repkednek, teljesítve a jó emberek kívánságait.

A tündér szó, angolul "fairy", eredete a latin "fata" (sors, istennő), illetve az ófrancia "fay" (varázslat, bűbáj) szavakra vezethető vissza. Tehát mindenképpen olyan felsőbbrendű, halhatatlan lényre utal, aki emberfeletti varázserővel rendelkezik. A meséken kívül sok néphit- és mondavilágában léteznek, de legerősebben Írországban és a Balkánon maradtak fenn.

Az ír tündérek
Az írek szerint régen, amikor az ember még közelebb állt a természethez, a tündérek együtt éltek az emberekkel. Ekkor a tündérek óriások voltak, majd ahogy az emberek egyre inkább kizsákmányolták a természetet, törpévé váltak, és a föld alá menekültek. A föld alatt tündérösvények mentén közlekednek, amelyek tündérbokrok közelében húzódnak, mint a kökény, galagonya vagy a mogyoró. Írországban még ma is látni "tündérdombokat" (sidhe), melyeket egy-egy tündérkirály és -királynő ural. Az év egy bizonyos napján előbújnak, de általában nem láthatják őket az emberek, csak azok, akik szépen tudnak zenélni. A monda szerint a tündérek hozták magukkal a hárfát még amikor istenek voltak, de mivel táncolni jobban szerettek, mint zenélni, így a zene tudományát később az emberekre hagyták.

Az itt élő tündérek betegségeket, és egyéb kellemetlenségeket okozó negatív alakok voltak. Az emberek féltek tőlük, ezért nem is merték a nevükön nevezni őket, nehogy haragra gerjedjenek. A balkáni tündérek általában a tavaszi és koranyári pogány ünnepeken jelentek meg az emberek között, de olykor vihar vagy forgószél formájában is előfordultak. Sok vár van itt, amelyről úgy vélekednek, hogy tündérek lakták vagy építették őket. Ilyen például a dévai, aranyi vagy a kolozsvári vár. Némelyikükben időnként még ma is megjelennek azok a tündérek, akik ott laktak.

Tündér etimológiája nem tisztázott – vannak, akik egy sumer szógyököt ismernek fel benne (dingir sumer nyelven „isten(ség)”, „ég” jelentésű; egyébként ugyanebből a szóból vezetik le a tenger-t is), sőt a magyar népmesék Tündér Ilonáját is egy sumer isten nevéből származtatják .


 

November 23. - Nyilas hava

Az asztrológia az emberiség egyik legősibb tudománya. Minden napjainkig megismert ősi civilizációban fontos szerepe volt, és napjainkban is sokan művelik. Az asztrológia görög eredetű szó, jelentése „csillagtudomány”. Abból a sok generáció alatti megfigyelésből indul ki, hogy összefüggés van az égitestek kölcsönös helyzete és az emberek jelleme, életük sorsdöntő eseményei között, és ez nemcsak az egyénekre vonatkoztatva igaz, hanem a társadalomban végbemenő történések között is. A nyugati kultúrában a közel-keleti asztrológia terjedt el, míg a Távol-Keleten ettől lényegesen különböző, de egymás közt hasonlóságot mutató rendszerek alakultak ki, melyeket összefoglalóan kínai asztrológiának neveznek.

A horoszkóp eredetét keresve több ezer évet kellene visszautazni a történelemben, bár egyes kutatások szerint több mint tízezer évvel korábbról is találhatunk nyomokat, melyek a horoszkóp ősi formáira utalnak.
Alexander Marschack, ausztrál történelemtudós állítása szerint a paleolit korban keletkeztek azok a faragott rénszarvas csontok, melyek egy közel-keleti ásatás során kerültek elő. A csontokon olyan rajzok voltak kivehetők, melyek egyértelműen a hold ciklikus változásait ábrázolták. Természetesen nem horoszkóp volt még ez, de mindenféleképpen annak ősének tekinthető. A leletek több mint 25000 évesek! Az emberek, más támpont híján az égbolt csillagaihoz viszonyítva határozták meg a természet ciklusait.

I.e. 4000 évvel a sumérok, a lépcsős szerkezetű piramisaikat az éjszakai égbolt megfigyelésére használták.
Ez a kiváltság akkoriban a papok előjoga volt. Egyébként nagy általánosságban is elmondható, ami a világ más asztrológiával foglalkozó civilizációira is érvényes volt, hogy a csillagok fürkészése, azok jeleinek értelmezése és a horoszkóp készítése, mindig a hatalom képviselőihez, az uralkodóhoz közel álló papok, tudósok kiváltsága volt.
A sumérok igen kifinomult asztrológiai tudással rendelkeztek, amit számos fennmaradt emlék is bizonyít. Találtak olyan sumér ékírásos agyag- és kőtáblákat, melyekből kiderül, hogy gyakori elfoglaltsága volt a papoknak a horoszkóp-készítés.

Az idő túllépett a sumérokon, mikor az akkádok i.e. 2350-ben meghódították a Sumér birodalmat.
A felbecsülhetetlen értékű asztrológiai feljegyzéseket saját nyelvükre fordították le. Az akkádok Nap, Hold és Vénusz imádók voltak, de a többi planétát is figyelembe vették a Szaturnusszal bezárólag. Már az akkádok is képesek voltak számításaikkal pontosan előre jelezni a nap- és holdfogyatkozásokat.

I.e. 2000-re a Sumér birodalom helyén Babilóniát találjuk. A babiloni asztrológusok a zodiákus és a pontos asztronómiai számítások bevezetésével továbbfejlesztették az asztrológiát és a horoszkop-készítést. I.e. 600 körül Babilóniából Egyiptomba és Görögországba is eljut az asztrológia tudománya. A hosszú évszázadok, sőt évezredek számtalan megfigyeléséből nyert tapasztalat lassan kialakította a még korántsem tökéletes, de a mai asztrológiához nagyon hasonló formáját.

I.e. 540-re született meg az az elmélet, amely az ekliptikát 12 egyenlő 30 fokos részre osztotta fel.
Néhány ezer évvel ezelőtt az ókori görögök voltak az elsők, akik több emberöltőn keresztüli megfigyelések alapján, illetve, az ősök üzenetit tanulmányozva rájöttek, hogy a nap és a bolygók állása befolyással van minden ember életére és persze ezen belül az egyénére is, és a jövőjükkel kapcsolatban is válaszokat kaphatnak a bolygók állása alapján. A görögökön kívül, tőlük teljesen függetlenül más civilizációk is ugyan erre a megállapításra jutottak, például az aztékok, toltékok, egyiptomiak, maják, indiaiak, kínaiak, stb.

A kínaiak később kezdtek el a horoszkópkészítéssel foglalkozni, de ők voltak az elsők, akik felfedezték, hogy miként befolyásolja a nap helyzete az évszakok váltakozását. Így a mezőgazdaságban is tudatosan tudták használni az asztrológiát.

I.e. 500 körül Platón foglalkozott asztrológiával és nagy szerepe volt abban, hogy az asztrológia tudomány népszérűsödjön, és szélesebb körben megismerhetővé váljanak az addig elért vívmányai, eredményei. Tulajdonképpen a görögöknek köszönhető, hogy a horoszkóp személyre szabott lett. Az asztrológia Görögországban fejlődött olyan szintre, amit ma, mi is ismerünk. Eleinte horoszkópot uralkodók készíttettek önmaguk, családjuk és persze országuk részére. Később aztán az asztrológusok nagyobb népszerűségnek örvendtek, és felkeresték őket nemesek, katonák és kereskedők, akik hajóikkal és karavánjaikkal terjesztették el a görög típusú horoszkópot. A kereskedelem fejlődésének köszönhetően, ezekben az időkben alakulnak ki a Földközi tenger szerte népszerű görög, és egyiptomi jósdák is.

I.e. 300 környékén volt újabb nagy virágkora az asztrológiának Egyiptomban, mely hatást csak fokozott az Alexandriában működő és később tűzvész martalékává vált világhírű könyvtár, ahol nagy számban fordultak elő asztrológiával, és horoszkópkészítéssel foglalkozó könyvek.

Néhány száz évvel később, i.sz. 350 körül, a keresztény egyház megjelenésével és elterjedésével háttérbe szorult a horoszkóp-készítés. Az asztrológiát csak titkos kereteken belül lehetett végezni, hiszen a Pápa ördögi praktikának minősítette az asztrológiával való foglalatoskodást, és kevesen akarták a horoszkóp miatt a máglyán való pörkölődést, karóba-húzást, vagy egyéb más lassú kínhalált kipróbálni.

Az kétségtelen tény, hogy az emberiség történelmében, a horoszkóp jelenünkben éli legnagyobb virágkorát.
Szinte megszámlálhatatlan formában létezik: napi horoszkóp, heti horoszkóp, havi horoszkóp, szerelmi horoszkop, üzleti horoszkóp, kínai horoszkóp, kelta horoszkóp, maja horoszkop, indiai horoszkóp, baba horoszkóp, utazási horoszkóp, vércsoport horoszkóp és még számos más fajta, amit felsorolni is képtelenség./Forrás: Horoszkóp/


  Az állatöv 9, jegye a Nyilas.

 A Nap november 23-december 22 között halad át ezen a jegyen. A Nyilas õsi ábrázolása: alul ló, felül íját feszítõ, Napot célzó ember, -utal a jegy természetére. Az állati rész a földhöz, az anyaghoz kötött, az emberi rész fantaszta, hiszen a Napot célozza.Ebbõl úgy látszik, mintha a Nyilas ember életének célja a nagy távolságok legyõzése, áthidalása lenne.  Uralkodó bolygója a Jupiter, mely hangsúlyozza a szétterjedésre valló képességét. Jelzi, hogy a Nyilas mindig kész ismeretei bõvítésére, látóköre kiszélesítésére, tapasztalatok szerzésére,- s teszi ezt emberszeretõ, optimista módon. A tüzes elemekhez, változó tulajdonságokhoz tartozó, pozitív jel.

Palacsinta receptek

Kevés olyan ételféleség van, amelyik ilyen elterjedt lenne a világon, mint a palacsinta. Tulajdonképpen már ősidők óta ismerjük, hiszen a régi korok kenyérhelyettesítő lepényei nagyon hasonlítottak napjaink palacsintájához. Sütik kisebb-nagyobb átmérőjű kör alakban, de van, ahol téglalap formában ismerik. Sütik cukorral ízesített édes tésztából, de keverik gyengén sósan is. Egy biztos: mindenhol kedvelt csemege.

Almás táska

A hámozott almákat lereszeljük, citrommal meglocsoljuk, és az édes tésztából sütött palacsintákat, megtöltjük vele. Vánkos alakúra formázzuk, felvert tojásban és zsemlemorzsában megforgatjuk.

Bő, forró zsiradékban kisütjük. Finomra vágott mandulában megforgatva, azonnal, forrón tálaljuk.

Bécsi palacsinta

A darált diót porcukorral, tejszínnel, rummal, kis kockákra vágott ananásszal elkeverjük, és lassú tűzön állandó keverés mellett felfőzzük. Az édes tésztából sütött palacsintákat a krémmel megtöltjük, háromszögletűre hajtjuk. Forró csokoládémártással áthúzzuk, tejszínhabbal díszítve, azonnal tálaljuk.

Gundel palacsinta

A darált diót porcukorral, kevés tejjel, mazsolával, reszelt citromhéjjal elkeverjük és lassú tűzön, állandó keverés mellett felfőzzük. Az édes palacsintatésztából készült palacsintákat a krémmel megtöltjük, háromszögletűre hajtjuk. A palacsintákat rumos csokoládémártással áthúzzuk és forrón tálaljuk.

Királyi palacsinta

Az édes tésztából sütött palacsintákat vaníliaparféval megtöltjük és tűzforró rumos csokoládémártással leöntve, vaníliás porcukorral meghintve tálaljuk.

Ördög metélt

Az édes tésztából sütött palacsintákat metéltre vágjuk. A szokásosnál sűrűbb kakaót tejszínes tejjel felfőzünk. Gyengén kivajazott tűzálló tálba helyezett tésztát a tejszínes kakaóval meglocsoljuk, és előmelegített sütőben addig pároljuk, amíg a folyadékot beszívja. Porcukorral meghintve, tejszínhabbal díszítve, forrón tálaljuk.

Palacsintabomba

Az 1 cm-es csíkokra vágott palacsintákat kakaóval, dióval, rummal, baracklekvárral elkeverjük. Kivajazott tűzálló tálba helyezzük, és a tetejére almakarikákat fektetünk. Fahéjas cukorral meghintjük, és málnaszörppel ízesített tojásfehérje habbal bevonjuk. Kb. 15 percig sütjük, cikkekre vágva tálaljuk. Adhatunk mellé vanília- vagy borhabot.

Édesség - Palacsinta története

A palacsinta folyékony tésztából készített, serpenyőben mindkét oldalán megsütött, tésztája ízesítése szerint édes vagy sós étel. Összetevői aszerint különbözőek, hogy melyik országban készítik. Alapvetően liszt, tojás, só, és/vagy cukor, valamint víz, szódavíz és tej felhasználásával készített folyékony tészta, melyet serpenyőbe vékonyan kiöntve megsütnek. Általában valamilyen töltelék kerül rá, négyrét hajtják, vagy feltekerik, esetleg tortaformát készítenek belőle, ilyenkor szeletelve tálalják. Tölteléke szintén nagyon sokféle lehet a tájegységek ízlésvilága szerint. Európában az egyik legismertebb meleg tészta, de világszerte ismerik és kedvvel fogyasztják önmagában és más ételek körítéseként. Számos nemzet vallja maga specialitásnak a  köztudatban, ami annak köszönhető, hogy az eredete egy közös pontba a római birodalomig vezethető vissza.

A palacsinta eredete a római korból származik, neve latinul placenta volt. A lepényszerű tésztát kerek kövön vagy a legendárium szerint bronzpajzson sütötték. Azonban tudni kell a pajzsos sütésről, hogy a római legionáriusok pajzsa a Scutum valójában fából készült, akárcsak a Clipeus, szóval megkérdőjelezhető ennek igazság alapja. Összetétele liszt, víz és kevéske só volt. Nagyon fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában, mert hosszabb ideig eltartható volt. Ekkoriban nem is édes tölteléket használtak, hanem húsfélékkel fogyasztották. A kutatások szerint a palacsinta a római légiók nyomán terjedhetett el a Duna-medencéjében és tőle nyugatabbra is, német, francia, angol vidékekre. Az első feljegyzéseket már 1439-ben lehetett olvasni, ahol egy recept is szerepelt. A palacsintakészítés első magyar nyelvű leírása az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható.^[3] A néphagyomány szerint húshagyókeddig minden olyan elspájzolt élelmiszert el kellett fogyasztani, amit a másnapi, hamvazószerdát követő negyvennapos böjt alatt tilos volt enni. A palacsintatészta egyik alapanyaga a tojás, és a kisütéséhez akkoriban zsírt használtak, így ideálisnak bizonyult a feleslegessé vált tartalékok felhasználására. Az angolszász országokban palacsintát megünneplő nap született, mely napon palacsintasütő, palacsintaevő, palacsintafeldobó és -tekerő versenyeket rendeznek. Az ünnep alkalmából világrekordok megdöntésével kísérleteznek, palacsintaevő, -eldobó, -elkapó kategóriákban. 1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna a súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.
Ez a nagyon kedvelt édes tészta az egész világot meghódította. A palacsintának nemcsak a neve változik országonként, hanem az összetétele is.

Európa

Franciaország (crêpe)

Franciaországban élesztővel és sok tojással alaposan kikevert tésztát használnak. Sütés után pikáns, édes töltelékekkel töltik. A crêpe ropogós, vékony tésztájú. A vendégek összehajtva majd felgöngyölve kapják, pikáns, forró, édes likőrös vagy citromos vajjal nyakon öntve.

• Lengyelország (nalesniki)
• Magyarország (palacsinta)

Magyarországra jellemző a nagyon vékonyra sütött tészta, amit tojásból, liszttel, tejjel, csipetnyi sóval, pici cukorral és szódavízzel keverünk ki. Ízlés szerint kevéske sütőport vagy élesztőt tehetünk bele, vagy olvasztott vajban sütjük olaj helyett. Tölteléke változatos: cukros kakaópor, lekvár, mazsolás túró, fahéj. A sós palacsintákat darált hússal, gombával, zöldségekkel tölthetjük. Híres magyar specialitás a hortobágyi húsos palacsinta.

• Ausztria (Palatschinken)
• Dél-Németország (Pfannkuchen)
• Észak-Németország (Eierkuchen)
• Oroszország (blini)

Az oroszok palacsintája a blini, amit élesztős-búzakorpás tésztából készítenek. Sütés után tejföllel megkenik és tetejére kaviárt szórnak. Vodkával fogyasztják.

• Malajzia, (kuih dadar)

A maláj palacsinta különlegessége, hogy a tésztában pandan levél kivonat van, amitől az egész palacsinta gyönyörű zöld színű lesz. Kényelmi szempontból néha zöld ételfestéket is használnak, de az nem helyettesíti az igazi pandant, mivel azok nagyon édes illatúak. A tészta összetevői: pandan kivonat, apróra vágott levelek, liszt, kókusztej, só, tojás. Tölteléknek, maláj pálmacukorral összedolgozott kókuszreszeléket, pandan levelet, vizet kevernek össze, kukoricakeményítővel sűrítik.^[6]

Afrika

Marokkó, (ataif)

A tésztát vastagabbra sütik és édesítik. Töltelékként kókuszreszelékkel összekevert kakaót használnak, amelyet reszelt narancshéjjal és kristálycukorral kevernek el, vaníliamártással tálalják. Marokkóban a palacsinta neve ataif, sós és édes változata is ismert. A sós változatnál a töltelék rendszerint spenótos, darált húsos vagy gombás töltet. Az édes változatban az ataif szirupba, vagy olvasztott mézbe van mártva, de a tölteléke lehet nyers vagy párolt gyümölcs is a tetején tejszínhabbal és pirított mogyoróval

.USA
Az amerikaiak a palacsinta tésztájához sütőport és szódabikarbónát tesznek, ezáltal a palacsinta habkönnyű, de vastagabb lesz. Tálaláskor nagyon édes önteteket használnak, mint juhar vagy áfonyaszirupot, bogyós gyümölcsöket vagy épp ropogós bacont.

• Mexikó

Mexikóban tortilla a neve, babpürével és darálthússal töltik, paradicsomszószt öntenek rá.

• Sydney, (pikelet)

A pikelet, magyarul kis csuka, egy kis vastag palacsinta, mely Ausztráliában és Új-Zélandon közkedvelt, az angol változatát skót palacsintának nevezik. A tészta fehér lisztből készül és élesztővel, cukrot, tejet, tojást vajat tartalmaz. Kedvelt töltelékei a friss eper, cseresznye, áfonya, baracklekvár, juharszirup, méz, csokoládé.

A palacsintasütés technológiája

Az összekevert palacsintatésztát merőkanállal vagy közvetlenül öntve a forró, esetleg olajozott, zsírozott serpenyőbe öntjük.   Pár másodperc alatt a még folyékony tésztát a serpenyőben finom „csuklókörzéssel” mozgatva egyenletesen szétfolyatjuk. Amikor az alsó oldala megsült (ha kellően vékony, a tészta széle kezd elválni a serpenyőtől), megfordítjuk. Ügyesebbek ezt külön konyhai eszköz nélkül, dobással is megcsinálhatják. Ha mindkét oldala megsült, egy tálra emeljük vagy csúsztatjuk. 

Forrás:: Wikipédia