Balassi Bálint Zólyom várában (Szlovákia) született 1554. október 20-án,
arisztokrata családban. Nevelője Bornemissza Péter volt, akitől kiváló
nevelést kapott, művelt emberré vált, ezt bizonyítja, hogy nyolc nyelven
beszélt. Tanulmányait Nürnbergben folytatta, de megfordult német
egyetemen, sőt még Padovában is.
Édesapját hamis vádak alapján letartóztatták, így a család
Lengyelországba menekült. Apja, hogy bizonyítsa a bécsi udvarnak
hűségét, fiát Báthory István, erdélyi fejedelem ellen küldte. Itt ugyan
fogságba esett, de a körülmények ellenére kiválóan érezte magát az olasz
műveltségű udvarban. A Habsburg udvar nagyon rossz szemmel nézte, s
engesztelésükre, s főleg, hogy családját mentse visszatért
Magyarországra. Édesapja ekkor már halott, ám a végzet ekkor hozta össze
Losonczy Annával (akit verseiben Júliának nevezett). Igaz kapcsolatuk
hat évig tartott, de szerelmük csak pár hónapig volt felhőtlen. Ez a
sokévi, néha már reménytelen szerelem ihlette verseit, melyek az első
magyar lírikussá tették.
Anyagi nehézségei miatt érdekházasságra kényszerült unokatestvérével,
Dobó Krisztinával. A frigy maga után vonta a felségárulás vádját, s
hiába tért át a katolikus hitre házasságát érvénytelenítették. Elvesztve
ezt a reménysugarat is, a társadalmi ranglétrán egyre mélyebbre csúszva
még időközben özveggyé vált „Júliája” is kikosarazta.
Nem maradt más választása, így a katonai szolgálatba menekült. A
bujdosó Balassi barátjánál, Wesselényi Ferencnél vendégeskedett, amikor
megismerte a házigazda feleségével, Szárkándi Annával, Céliával.
Otthagyva szerelmes verseinek tárgyát, hazatért, ahol is elhatározta,
hogy hírnevét visszaszerzi a csatatéren. Ám Esztergom ostrománál terve
meghiúsult, s egy golyó vetett véget életének./1594. május 30/
Szerelmes versei:
Művei három témakörbe oszthatóak a szerelem, vitézi élet és az
Istenes versek. Szerelmi költészete három nő alakja köré csoportosul.
Verseinek címzettjei Losonczy Anna (Júlia), Szárkáni Anna (Célia), és
Fulvia, kinek kiléte a mai napig ismeretlen. Feleségének egyetlen
verset sem írt, holott egyedül hozzá tartozott igazán.
Balassi a szerelmet az élet legfontosabb dolgának tartotta. Versei
középpontjában az imádott nő alakja állt. Valóságos nők hatottak rá, de
verseiben nem rendelkeznek a hölgyek egyedi vonásokkal, csakis a szerző
érzelmeiből utalhatunk arra, kihez is szólnak vesei. Júlia is
eszményképpé válik, a szépsége, a beteljesülő boldogság az idő folyamán
egyre elérhetetlenebbé válik.
Júlia:
Júlia verseit, Petrarca mintájára ciklusba gyűjtötte, témájuk az
elérhetetlen boldogság utáni vágyakozás. A versek stílusa, tökéletes
ritmikája, az újszerű strófaszerkezete (Balassi-strófa), reneszánsz
kompozíciója ezt a versciklust költészetének csúcspontjává avatja. A
Júlia-versek születését kezdetben még egy-egy életrajzi vonatkozású elem
motiválta, de a későbbiekben már kizárólag érzelmeinek kifejezése volt a
cél. A legtöbb udvarló vers nem életrajzi vonatkozású, hanem tudós
poézis. Egyetlen célja velük Balassinak Júlia meghódítása volt.
A Júlia-ciklus legismertebb darabja „Hogy Júliára talála, így köszöne
neki” c. mű. A verset egy váratlan találkozás ihlette egy kapualjban,
az egész vers elragadott, ujjongó bókok sora. Az első versszak egy
boldog felkiáltás, Júliát meglátva első gondolata az, hogy nélküle nem
tud élni, s csak ezután köszönti a kornak megfelelően: „egészséggel”.
Célia:
Szerelmes verseinek másik ihletője Szárkándi Anna, akit Dembróban
ismert meg Wesselényi Ferenc feleségeként. A műveiben csak Céliaként
emlegetett nő iránti szerelme már nem annyira indulatos, érzelmei sokkal
higgadtabbak, mint Júlia iránt. Ezek a versek sokkal kimunkáltabbak,
játékos könnyedség jellemzi őket.
Fulvia:
A Fulviához írt versek száma a legkevesebb, egy rövid epigramma mégis
őrzi nevét: „Lettovább Júliát, s letinkább Céliát ez ideig szerettem,
Attól keservessen, s ettől szerelmessen vígan már búcsút vettem,
Most Fulvia éget, ki ér bennem véget, mert tüzén meggerjedtem.”
Kora egyik legműveltebb embere
volt. Nyolc idegen nyelven beszélt, fordította a klasszikusok
és az újlatin költők műveit. Irodalmi munkásságával
a legnagyobbat alkotta a magyar humanizmusban.