A süni nemcsak kedves, csendes és ártalmatlan állat, de rettentő hasznos is, mert megeszi a növényeinket dézsmáló rovarokat. Fontos lakója a kertünknek
Itt élnek közöttünk... míg mi reggeltől estig ügyes-bajos dolgainkat intézzük, ők a búvóhelyükön szunyókálnak. A sötétség beálltával szuszogva-csoszogva indulnak útjukra.
Dús aljnövényzetű, ritkás erdőkben fordulnak elő, de mindenekelőtt cserjésekben, települések környékén élnek, sőt, még belvárosi parkokban is.
A sün számára az év egy aktív időszakra és a téli álom idejére tagolódik, amelyet avarból készült alomban tölt el. Tavasszal bújik elő, amikor a külső hőmérséklet már elég magas. Hazánkban a keleti sün gyakori. Magyarországon általánosan elterjedt faj. Legkorábbi leletei 150 ezer évesek, a kárpát-medencei faunában jelenléte 9 ezer éve folyamatos. A sünféléket - különösen a keleti sünt és az európai sünt - leggyakrabban csak a sün névvel jelölik. Főleg a mesékben szerepel a régies sündisznó elnevezés, egyéb népies nevei a sül, a tüskésdisznó és a sünkutya.

A homloktüskéket húzza be elsőként, mint egy sisakrostélyt a szemek felett. Veszélynél, illetve érintésre pillanatok alatt össze tudnak gömbölyödni, és meg teljesen meg tudják védeni a testet. Az összegömbölyödés kevesebb, mint egy másodperc alatt megy végbe. A lábakat behúzzák a testbe és egy gyűrűizom segítségével a sün összekuporodik egy tüskelabdába!
Az összegömbölyödött sün valamennyi álló tüskéje rövid és rézsútos. Amíg a sündisznóállás a veszélytől való védelemként, míg téli álom alatt, az állat így válik – majdnem – megtámadhatatlan erőddé. Ebben az állapotban tud a sündisznó a téli álom alatt több órán át, sőt heteken keresztül mozdulatlan maradni.
A sün nemcsak a mesék klasszikus figurája, de különböző naphagyományok alakja is.
A sün Magyarországon 1901 óta védett állat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése