Természeti csodák

Nagy Kék Lyuk (Great Blue Hole)

A jégkorszak alatt kialakult híres belizei Nagy Kék Lyuk 1000 méter hosszú és 400 méter mély.

Olyan hatalmas, hogy még az űrből is látszik. Szakértők úgy gondolják, hogy a hatalmas lyuk a Jégkorszak után keletkezett, mikor a jég az óceánba olvadt. Ennek hatására a vízszint drasztikusan megemelkedett, és a tenger rengeteg barlangot öntött el, melyek később be is omlottak. 

A világörökség részének számító Nagy Kék Lyukat a híres francia tengerkutató, Jean Jacques Cousteau tette népszerűvé 1971-ben, amikor Calypso nevű kultikus hajóján errefelé járt, merült és forgatott.

A hullám, Ausztrália

14 méter magas és nagyjából 114 méter hosszú az a természetes szikla, amely egy megtörő tengeri hullámra hasonlít.





8,5 millió évvel ezelőtt Kappadókia területét egy kitöréssorozat vastag, helyenként 400 méteres ignimbrit réteggel borította el, majd erre a könnyen málló kőzetre különböző, nagyobb keménységű rétegek kerültek. A nagy esőzések és a száraz időszakok váltakozása az erős szelekkel megkezdték a könnyen erodáló ignimbritet, karcsú tornyokat formálva belőle. A tornyok tetején sötétebb színű, keményebb kőzetek alkotta sipkák ülnek. A különleges, természetalkotta forma a világban “Fairy chimney” azaz “Tündérkémény” néven vált ismertté.

Kappadókiában találhatóak a híres föld alatti városok, melyek az első keresztények búvóhelyei voltak, valamint a sziklatemplomok. Kaymakli és Derinkuyu föld alatti városai, az Uchisar sziklaerőd, az Ihlara völgy és Soglani elképesztő látnivalók. Kappadókia a mai Törökország területén lévő Anatólia ókori tartománya volt. A kopár, kietlen, sziklás területet valaha sűrűn lakták. Volt a Hettita, az óperzsa, majd a Római Biroda­lom része is. Az aszkézist vállaló keresztények vonultak vissza ide a hétköznapi élet elől, Isten közelségét keresve. Számukra a kappadókiai Göreme-völgy tökéletes választásnak bizonyult. Felfedezték, hogy a sziklákba könnyen vájhatnak barlangokat, folyosókat, cellákat. Kappadókia Göreme-völgye a keresztény remeteközösségek templomairól lett ismert. A templomok belső téralakítása változatos képet mutat. Vannak köztük egyszerű, szerény helyiségek, míg másokban boltívek, kupolák is megfigyelhetők. Kappadókia templomai közül 365 a Göreme-völgyben található.


Nézd meg alaposan a természetet, és akkor mindent jobban megértesz majd – állította Albert Einstein. Fogadjuk meg a tanácsát, és ha nem is jutunk olyan hatású gondolatokra, mint ő, legalább megcsodálhatjuk az anyatermészet remekműveit.

 
/ forrás:    ÉrdekesVilág/
Player/

Rejtélyek, érdekes helyek

A Teutoburgi erdő a német történelem jelentős eseményének színhelye. Alsó Szászországban, Detmold közelében történt, hogy Hermann, a keruszk törzs vezére Kr. u. 9-ben döntő vereséget mért a római légiókra, s így megakadályozta, hogy a rómaiak leigázzák a germán törzseket.

Ettől a híres helytől nem messze fekszik Externsteine, ahol öt hatalmas mészkő pillér tornyosul az erdő fölé.
A látvány valóban megrendítően látomásszerű, öt viharvert, bizarr formájú, barlangokkal, járatokkal és titkos kamrákkal teli homokkő szikla tornyosul előttük, 30 m magasra nyúlva a fák között.

A varázst fokozza a tündérmesékbe illő környezet, amely akár egy gyerekkönyv illusztrációja is lehetne. Mivel a térség amúgy is tele van ősi szent helyekkel, a sziklaegyüttes erős misztikus és mitologikus asszociációkat ébreszt. A néphagyomány szerint a köveket óriások emelték egyik napról a másikra, majd az ördög felégette őket, groteszk, kifacsarodott formájukat ennek az égő pokolnak a lángjaitól kapták.
Az externsteinei szentély ősidők óta zarándokhely. Sziklába vájt kamrái és üregei nyugalmat és csendet biztosítanak a szerzetesek és zarándokok áhítatához.

A"germán Stonehenge"…

A természet egyik "energiaközpontja", Externsteine már az ókorban is szent helynek számított. Ugyanolyan jelentősége volt a germán mitológiában, mint Stonehenge-nek a brit hagyományban. A kőkorszakban nomád vadászok keresték fel, és itt tartották pogány szertartásaikat a germánok is. Ezért a hely számos misztikus és mitologikus elemmel ötvöződött.

Nagy Károly frank király és római császár a keresztény hit terjesztése nevében pogányüldözésbe fogott, és 772-ben betiltotta az externsteinei szertartásokat. Később a közeli paderbotni apátság szerzetesei is a sziklákba vájt kamrákban tartották az istentiszteleteket. A 17. századi vallásháborúk idején a sziklák katonai erődítményként szolgáltak, békésebb időkben pedig a romantikus írók és művészek kedvelt helye volt. Ma idegenforgalmi látványosság, festői hatását még egy mesterséges tó létrehozásával is emelték…

A természet adta magas kőszirtek vonulatát mesterséges barlangok és üregek szakítják meg. Úgy tűnik, hogy az egymást követő generációk egyre tágasabbá alakították őket. Néhánynak - mint például a kápolnának - egyértelmű volt a funkciója, a legtöbbnek a rendeltetését azonban homály fedi. Lépcsők is találhatók köztük, melyek vájatokba, falmélyedésekbe, kis lyukakba és emelvényekre vezetnek, vagy éppen a sziklák felszínére. A legnagyobb sziklapillér és egy szabálytalan alakú kamra kétfelől is megközelíthető. Az északkeleti bejárat és a kamra két ablaka a nyári napforduló napkeltéje felé tekint, a másik bejárat pedig egy szűk folyosóba vezet, amelyet igen furcsa alakzatúra vájtak.

A főkamrát a korai keresztények avatási és tisztító szertartásaik színhelyévé választották. Európában több helyen találtak hasonló célt szolgáló föld alatti barlangokat, ahol ugyanilyen falmélyedések, érdekes, faragott arcok, padlókörök és graffitik maradtak fenn.

Az egyik pillér tetejének közelében sziklába vájt kápolna helyezkedik el, ez talán Externsteine legtitokzatosabb helye. Csak sziklába vésett lépcsőkön vagy egy ingatag pallón át közelíthető meg. Keleti vége egy kör alakú fülkét rejt, amelyben egy pilléroltár található. A templomépítészetben ez a megoldás teljesen ismeretlen. Közvetlenül az oltár fölött 50 cm átmérőjű, kör alakú ablak van.
1823-ban Otto von Bennigsen, a prehisztorikus kor kutatója, a kápolnában állva végignézte a nyári napforduló idején a nap és a holdkeltét. Ezek nagyon fontos asztronómiai események, számos prehisztorikus emlék (kőkörök, megalittömbök) kapcsolódik hozzájuk. A kápolnát úgy alakították ki, hogy az erdő fölött 6,5 km-es távolságban háborítatlan kilátás nyíljon ezekre az égi jelenségekre. Érdekes egybeesés, hogy Externsteine ugyanazon a tengerszint feletti magasságon található, mint Stonehenge, sőt ugyanabba az irányba is tekint… fontos tény ez az asztronómusok számára. Bennigsen szerint a kápolna a keresztény kor kezdete előtt épült, és az ősi "fénykultusz" bizonyítéka.

Amikor a pogányságot felváltotta a keresztény hit, gyakran előfordult, hogy a szerzetesek és papok régi pogány vallási helyeket alakítottak át a saját céljaiknak megfelelően. Externsteine kiváló példa erre. 1120 körül a cisztercita szerzetesek csodálatos kőfaragványt készítettek, mely Krisztus testének a keresztről való levételét ábrázolja.

Középkori sziklafaragvány...
Ezen szerepel egy utalás a régi pogány vallásra, a relief alján a pogány Irminsul, a Világoszlop látható, amely az univerzumot tartotta, és a legfőbb égi istenség kultuszára utal. A faragáson az Irminsul szék alakúra görbül, erre áll rá Nikodémosz, hogy elérje Krisztus testét. Mindez azt szimbolizálja, hogy a régi vallás behódolt az újnak. A faragvány érdekessége, hogy Nikodémosz lábát letörték. Elképzelhető, hogy ez a pogányok bosszúja volt, amiért megfosztották őket szent helyüktől…
A faragvány alján a Világkígyó tekergőzik, és úgy tűnik, hogy ez már egy másik kőfaragó munkája, valószínűleg egy angolszász mesteré. Azt a pontot jelölheti, ahol a föld energiái kiáramlanak. Ezek az energiák csak azokra hatnak, akik belépnek a sziklabarlangokba és az üregekbe. A sok-sok mesterséges bemélyedés, fülke, üreg és barlang a Föld belsejéhez való közeledést jelképezi. A világ több más helyén is találtak már az externsteineihez hasonló föld alatti vagy sziklába vájt kamrákat. Őseink azt akarták elérni, hogy minél közelebb kerüljenek az anyaföld belső energiáihoz….

forrás: erdekességek.hu , kép German Travel

Érdekes helyek -pogány emlékek

Szamárkő

Az érdekes sziklatömböt Zamárdi nyugati faluvégén, a Kiserdő dombhajlatai között találjuk meg. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén "tűzgödröt" látunk. A sziklához délről egy kör alakú, nehéz, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható. A legenda szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma.

Eddig a legenda. A régi öregek azt vallják, hogy a követ a tihanyi tűzhányó dobta át ide. Vagy a vízözön hagyta itt. Egy régebbi balatoni ismertető pedig azt írja: "A Szentföldről hozták a keresztes vitézek" Mindez mese. A valóság az, hogy a kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és a benne lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók.

Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép a kő körül "termékenység-varázslatot" mutatott be bizonyos szertartások között. A pogány isten-anya és napisten tiszteletére terményeket és állatokat áldoztak fel, égettek el, hogy bő termésük és sok állatuk legyen. Később a kelták is megülték e helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt. 1942-ben Margittay Richárd író és villatulajdonos kutatta a kő eredetét és szerepét. A követ fehér ló áldozati kövének tartotta. Ajánlotta a kő megásását. 1961-ben a Balatoni Intéző Bizottság megásatta a kő környékét, de semmi értékesebb lelet nem került elő.

A kő mellett, mélyen, kővésőket, kicsi, agyagból égetett női istenszobrokat, idolokat találtak, töredezve, cserepek kíséretében. A leletek egy része a megyei múzeumba került. Lóáldozat tehát nem volt, de varázslás: igen!

Az ősi áldozókövek, kultuszhelyek emlékeit őrzi Magyarországon ma is jó néhány helynév: a Hargitai oltárkő, Áldomás feje, Tűzhalom, Pogányvár, Tündérvár, Boszorkány-kő, Bálványkő, Bálványos. Az erdélyi Pogányvárról szól az a hiedelem, hogy a várnak különben már nyomás sem viselő hegy üregei minden kilencedik évben megnyílnak, s belőlük tündérek járnak a közeli kútra vizért.


A Kézdivásárhelytől északnyugatra fekvő Bálványosfürdő fölé emelkedik az 1040 m magas meredek sziklahegy, melynek tetejét az ősi Bálványos vár romjai koronázzák. Bálványos várát a hagyomány szerint Az Apor nemzetség építtette I. István korában. Miután a király legyőzte a pogány Gyulát, Apor idemenekült és várában zavartalanul áldozhatott az ősi bálványoknak. Jókai így ír róla: „Négy emeletre volt a torony építve: azokban álltak a bálványok. ... Esztendőben egyszer, a csillaghullás napján (ma Lőrinc napjának nevezik) eljöttek a föld alatti úton e toronyba a táltosok, a gyulák, a horkázok és rabonbánok. Ez volt az óév utolsó napja. Az égről is ekkor dobálják le az ócska csillagokat, s újakat gyújtanak meg helyettük; a földön is kioltogatják mindenütt a tavalyi tüzeket, s új tüzet gyújtanak Bálványos várában: onnan osztják azt szét a vidéken élő híveknek. Ekkor hát fáklyafénynél végigjárják a vallás fejei mind a négy emeletét a toronynak, s kezeikkel érintik a négy bálványt.


Az egyiket a Föld isten adta. Csodálatos, félig ember, félig hal alakú kő az: így termett a földben, senki sem csinálta más, mint maga a föld... A másik bálványt a Víz isten alkotta: mai nap özönfának nevezik. Óriás fatörzs, ami a Fekete Ügy vizében koromfekete kővé vált. Fejsze nem fogja, s szikrát ad az acélütésre. ... A harmadik a Lég isten bálványa: egy roppant nagy lebkő, ami itt esett le a Bálványos mellett, letört darabjából készült az a pallos, amivel a székely fejedelmek megtették a „napvágást”... A negyedik a Tűz isten bálványa. A kovásznai sárokádó pokolkéménynek egyszer eszébe jutott sár helyett tüzet és olvadt érceket okádni; akkor dobta ki ezt a bálványt; olyan az, mint egy kétfejű ember, térdén guggolva. Mind a négy bálványt maga az istenség alkotta, az küldte.


A várból az első hajnalhasadásra lejönnek a hatalmasak a tűzhalomhoz. A rabonbán fiaival, a táltos, a horkáz, a gyula, a billogos, a perestoldó, a garaboncok, a fegyveres vitézekkel. A tűzhalom két oldalán fehér lapos kövek vannak sorba rakva, azokon az öregek telepesznek le, keletről a férfiak, nyugatról az asszonyok.


Ott az asszonyok mind kiürítik a tűzhalomra a fazekaikban hozott parazsat, s azt a gyula, egy illatos füvekből készült pemetével tiszta forrásvizet fecskendezve a tűzre, mind eloltogatja. A tűzoltás alatt nem szabad beszélni. Így kell akkor tenni, mikor az eleven parázs hideg, holt szénné átválik...


Mikor a tűzoltás áldozatának vége, akkor előhoznak egy nagy fakereket. Annak a küllői kilencféle fából készültek. Ennek a keréknek az agyán egy hosszú kőrisfa rudat tolnak keresztül; ezt kell két szűz legénynek addig dörzsölni a kerék agyán át, míg az meggyulladt tőle, így támad az új tűz...


A tűzáldozat eltartott késő estig. Már az „áldomáscsillag” is feljött az égre, mire vége lett az ünnepi szernek. Akkor aztán szerteszét minden halmon kigyulladtak az örömtüzek.”