Végetér az esztendő

Az ókoriak úgy vélték, valahányszor új év kezdődik és elmúlik az előző, a Mindenség teremtése megismétlődik, azaz nemcsak új esztendő, de új Univerzum is születik. Ezért ilyenkor – óév és újév határnapján, mely ezekben az időkben december 21-e, a téli napforduló napja, és nem 31-e volt – az emberek felidézték magukban a világ teremtését.

Babilonban például a papok a köztereken hangosan felolvasták a teremtést elbeszélő szent iratot. Ebben egyébként az szerepelt, hogy réges-régen a Káosz erői uralták a Mindenséget – szörnyek, kígyók, skorpiók –, akik fel akarták falni a világot, hogy ne teremthessenek abban életet az istenek. Csakhogy jött egy Marduk nevű ifjú isten, legyőzte őket, és megtette mindazt, amit a szörnyetegek mindenáron meg akartak volna gátolni. Fényt lehelt a mindenségbe, életet vitt mindenhová, fáklyájával lángra lobbantotta a Napot, a Holdat, a csillagokat, és legvégül – mintegy műve koronájaként – megalkotta itt a Földön a növényeket, az állatokat és az embert.

Mielőtt azonban ez sikerült volna Marduknak, a szörnyek tomboltak. Ez volt a Káosz ideje, s az ifjú isten győzelmével pedig megszületett a világban a rend.

A babiloni „szilveszteren”, december 21-én ezért nemcsak felolvasták a történetet, de el is játszották maskarás felvonulásokon, utcai színpadokon. Újév előestéjén a főpap nyilvánosan bejelentette, hogy „Marduk meghalt”, és az emberek gyászba borultak. Eljátszották, hogy a Káosz erői tombolnak: mindenki kitódult a házából, nevetséges, vagy ijesztő álarcban, rongyos, piszkos ruhában, vagy épp meztelenül végigrohant az utcán, s igyekezett úgy viselkedni, mint egy őrült. Voltak, akik bolondos dalocskákat fújtak, mások trombitáltak (lehetőleg olyasvalaki füléhez tartva a hangszert, aki épp nem számít rá.) A nők viszont Mardukot siratták, és megtépdesték öltözetüket.

Aztán éjfélkor a főpap Marduk jelmezében diadallal végigvonult az utcán, hazazavarva a „Káosz erőit”, hiszen – mint kiderült – az istenség nemhogy nem halt meg, hanem győzött. Legyőzte a zűrzavart és megteremtette a Mindenséget. Az emberek ekkor szép ruhába bújtak, s boldogan díszítették bolygókat és csillagokat jelképező színes gömbökkel, süteményekkel, gyümölcsökkel a város közepén felállított nagy ciprusfenyőt. Hiszen most már nem volt ok a gyászra: megfiatalodott a világ, az Idő újjászületett...

Így kezdődött az új év Krisztus születése előtt körülbelül 3000 évvel, Babilonban.

És hogy mi a tanulság ebből...? Mit üzen ez a történet a mai embernek? Azt, hogy életünk folytonos halálok és újjászületések sorozata, ahogyan azt a régiek bölcsen megállapították. Merjük megélni mindennapi szenvedéseinket, fájdalmainkat, de úgy, hogy ne életünk kerékkötőiként, hanem fejlődésünk előrelendítőiként gondoljunk rájuk! Az újév tulajdonképpen nemcsak az Időt, de a benne élő lényeket is megfiatalítja. Minden évváltás lehetőség az újrakezdésre, a megtisztulásra..




/Forrás: Miként a főnixmadár/

János napi bor-áldás

Juhfark

 Különleges összetételű savakkal, finom illatokkal rendelkező bor. Sokan máig úgy vélik, hogy a juhfark az igazi férfiasság bora, a Somló különlegessége. Illata diszkrét, ugyanakkor semmihez sem hasonlítható, ami a minerális illattal teljes harmóniában van. Tökéletesen száraz bora mégis sav- alkohol egyensúlyos és gömbölyű ízt adó.

Ősi magyar fajta. A juhfark valódi értékeit a vulkáni, ásványos talajokon tudja megmutatni, de a meszes talajt is kedveli. Bora utóbbin könnyedebb, illatosabb. Levele ötkaréjú világoszöld, nyílt vállöblű. Fürtje hosszú, hengeres, gyakran visszakanyarodik. Nevét is ettől a tulajdonságától eredeztethetjük. Bogyói fehéres zöldek, hamvasak.
A magyar tájon termő legkeményebb bornak tartják. Rusztikus. Fiatalon neutrális illat- és ízvilága nem teszi könnyen érthetővé.  Értékeinek kibontakozásához idő kell, levegőztetést és a szokásosnál magasabb hőfokot igényel. Csúcsának eléréséhez legalább 3-4 évre van szükség. Savai ekkorra már veszítenek kezdeti érdességükből és nagyon tiszta ízű, tartalmas, elegáns bort mutat.

 Kiváló pezsgő alapanyag. Számos monda fűződik hozzá.

A somlói borral kapcsolatos hagyományok

Sokféleképpen szokták nevezni a somlói bort: „gyógybor”, „nászéjszakák bora”, „tűz és arany keveréke”. A somlói borok kedvező élettani hatását évszázados népi megfigyelések erősítik. „A Somlai bor mindent gyógyít” – ez állt a patikák receptkönyvében a 18-19. században. Európa egyik leghatásosabb gyógyborának tekintették, és ténylegesen 18 féle betegség kúrálására javasolták. Kedvező élettani hatását a legújabb kutatások magas flavin-tartalmának tulajdonítják. Rendszeres, mértékletes fogyasztása optimális szintre állítja be a gyomorsavat, így azok is bátran fogyaszthatják, akik gyomorsav problémáik miatt nem tudnak száraz borokat inni. A jellegzetes, utánozhatatlan karakterű savak kedvező összetétele segíti elő a gyomorra gyakorolt kedvező hatását.

A somlói bort a „nászéjszakák borának” is nevezik, mivel úgy tartja a hagyomány, hogy akik rendszeresen isznak somlói bort (főleg juhfarkot), azok fiú utódokra számíthatnak. Ezért Európában több királyi család is rendszeresen fogyasztott somlói bort. 

A matyó hímzés

Felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) illetékes kormányközi bizottsága 2012. december 5-én Párizsban hozta meg a kedvező döntést.

A matyó népművészetről

A matyóság a Magyarország északkeleti részén fekvő Mezőkövesd városának és környékének magyar lakossága. A matyó örökséget meghatározza a matyó néprajzi csoport ma is élő, hagyományos kultúrája: jellegzetes stílusú, színes népművészete, egyedi viselete, valamint erős katolikus vallásossággal átszőtt kulturális identitása.

A matyó népművészet jellemzője a 19. század végén kialakult virágos, térkitöltő hímzés, melyet használati és díszítő funkciójú textileken alkalmaznak. A virágminták, főleg a „matyórózsának” nevezett motívum más kézműves tevékenységekben, főként az önálló népművészeti ággá váló bútorfestészetben is főszerepet kap.

 

"Hogyan is született meg ez a gyönyörű hímzőkultúra?

Egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög. A fiú kedvese sokat rimánkodott, hogy adja vissza neki, mire az ördög azt mondta: Akkor kapod vissza a szerelemedet, ha elém hozod kötényedben a nyár legszebb virágait! Bajban volt a lány, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül is kitalálta, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Ráhímezte kötényére a kert gyönyörű rózsáit és azt vitte cserébe a párjáért.

 

Fény diadala a sötétség felett

 A történelem során szinte minden nép és minden vallás ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett, illetve az új év kezdetét több kultúrában ezektől az ünnepektől számolták. Első erre vonatkozó emlékeink nagyjából ötezer évesek. Jó példa erre a  newgrange-i sír és még néhány hozzá hasonló építmény, de újabb kutatások szerint a Stonehenge-et is használták téli napfordulók idején rituális célokra.

 A mezopotámiai nép azt vallotta, hogy óvó istenük, Marduk év végén vívja meg csatáját a káosz túlvilági szörnyeivel, és 12 napos ünneppel emlékeztek meg erről. Hogy támogassák Mardukot, az ünnepség végén feláldozták királyukat, hogy a túlvilágon győzelemre segítse az istent.

Más ókori népek is ünnepeltek a téli napfordulón. A görögök a Lenaia során Dionüszosz isten újjászületéséről emlékeztek meg rituálékkal és drámákkal, a perzsák pedig többek között azzal adtak hálát az ismét rövidülő éjszakákért, hogy a rabszolgák és az urak egy napra szerepet cseréltek. A rómaiak a Saturnalia nevű egyhetes mulatsággal adóztak a téli napfordulónak (a görögök Kronia nevű ünnepét vették át), kocsiversenyeket és más látványosságokat tartottak, és a szolgák rövid időre itt is az urak székébe ülhettek

  A korai európai és ázsiai népek hasonló ünnepeiben markáns motívum a sötétség gonosz szellemeinek elűzése és legyőzése, például a szlávok is így ünnepelték a Korocsunt. A szó egyik jelentése "lépő, átforduló", ami a napfordulóra utal, erre a szláv ünnepre eredeztethető a magyar "karácsony" szó. A másik lényeges elem a téli napforduló idején a fény ünneplése fénnyel, a skandináv és germán népek tűzzel köszöntötték a rövidülő éjszakákat. A zsidók ünnepében, a Hanukában is megfigyelhető ez a motívum akár a menóra gyarapodó gyertyáiban, akár a Chág háorim (fények ünnepe) elnevezésben.

December 25-e is időjárásjósló nap:

ha ezen a napon borús az idő, esik, havazik – akkor jó nyár, bő termés lesz

ha süt a nap, akkor rossz nyár, rossz termés várható

A népi regula szerint:

„Sötít karácsony, világos pajta,

Világos karácsony, sötít pajta.”

Magyar Karácsonyi szokások

Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születésnapjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben).

December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges  családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.

Karácsony első napja

Krisztus megszületett.

  Ahogy eddig minden nap rövidebb és sötétebb volt, de most változás állt be, hiszen már újra hosszabbodnak a nappalok és egyre több a világosság az életünkben, úgy legyen hát egyre több szeretet is bennünk
 

Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek,
és e földön békesség,
és az emberekhez jóakarat. (Lukács 2:14.)

December 24.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

 

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

/Ady Endre/

ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

Merry Christmas

 

  http://www.jacquielawson.com/preview.asp?cont=1&hdn=0&pv=3169996
Az oldal betöltése után kattints az Angyalkára.....
☃ ☃ ☃ ☃ ☃ ☃ ☃ ☃