"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. december 27., csütörtök

A matyó hímzés

Felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) illetékes kormányközi bizottsága 2012. december 5-én Párizsban hozta meg a kedvező döntést.



A matyó népművészetről
A matyóság a Magyarország északkeleti részén fekvő Mezőkövesd városának és környékének magyar lakossága. A matyó örökséget meghatározza a matyó néprajzi csoport ma is élő, hagyományos kultúrája: jellegzetes stílusú, színes népművészete, egyedi viselete, valamint erős katolikus vallásossággal átszőtt kulturális identitása.
A matyó népművészet jellemzője a 19. század végén kialakult virágos, térkitöltő hímzés, melyet használati és díszítő funkciójú textileken alkalmaznak. A virágminták, főleg a „matyórózsának” nevezett motívum más kézműves tevékenységekben, főként az önálló népművészeti ággá váló bútorfestészetben is főszerepet kap.



 



"Hogyan is született meg ez a gyönyörű hímzőkultúra?

Egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög. A fiú kedvese sokat rimánkodott, hogy adja vissza neki, mire az ördög azt mondta: Akkor kapod vissza a szerelemedet, ha elém hozod kötényedben a nyár legszebb virágait! Bajban volt a lány, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül is kitalálta, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Ráhímezte kötényére a kert gyönyörű rózsáit és azt vitte cserébe a párjáért.



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése