Magyar rajzfilmek

A rajzfilm az, ami nincs korosztályhoz kötve, mert egy gyerekeknek készült filmet, ha az igazán jó, és tele van humorral, szellemmel, boldogan néznek a felnőttek is. De ez mostanában mintha hiánycikk lenne. Pedig volt idő - nem is olyan régen - mikor generációk nőttek fel olyan kedves meséken, mint a kis Vuk története, vagy együttérző izgalommal nézték, hogy Ludas Matyi igazságot osszon Döbrögi uramnak. Voltak tehát szép, tanulságos, kedves, szellemes magyar rajzfilmek.

Negyven éve, 1972 decemberében indult hódító útjára a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozat.

A történetet ma már mindenki ismeri: egy nyugdíjas házaspár, Irma néni és Károly bácsi két lusta és szemtelen macskával, Lukréciával és Szerénkével él egy házban, mígnem Károly bácsi megelégeli, hogy az egyik cica folyamatosan a kedvenc karosszékére pályázik. Ekkor kerül a képbe Frakk, a magyar vizsla, aki - a sorozat címének megfelelően - valóban a macskák rémévé válik, folyamatosan azon dolgozik, hogy megnevelje a túlságosan is elszemtelenedett jószágokat.
A történet és a figurák Bálint Ágnes fejéből pattantak ki, aki nemcsak rengeteg mesekönyvet szerzett, de számos klasszikus rajzfilmsorozaton is dolgozott: forgatókönyvíróként ő jegyezte például a Mi újság a Futrinka utcában?-t, valamint a Kukori és Kotkodá-t, dramaturgként pedig olyan szériákban működött közre, mint a Mirr-Murr, a kandúr, a Mekk mester, a Kockásfülű nyúl, a Vízipók-csodapók vagy a Pom-Pom meséi.

Ezeken a bűbájos rajzfilmeken generációk nőttek fel, mégsem lehet megunni őket, és a mostani gyerkőcöknek is gyorsan kedvenceikké váltak-válnak