Jóslatok - világvége

992
A 960. évben a tudós Thüringiai Bernát okozott Európában nagy ijedelmet azzal, hogy magabiztosan bejelentette, számításai szerint a világ még 23 évig fog tartani. Saját halála (992) előbb következett be a megjósolt nagy esemény időpontjánál.

1186. szeptember
1179-ben Juan de Toledo asztrológus pamfletet tett közzé, miszerint a világnak akkor lesz vége, amikor minden (akkor ismert) bolygó a Mérleg csillagképben fog tartózkodni. A bizánci császár befalaztatta palotája ablakait, az angliai Canterbury érseke pedig vezeklési napot hirdetett meg. Bár a bolygók említett együttállása megtörtént, a világvége elmaradt.

1260
Joaquim de Flore egy nagyszerű számításával egyértelműen 1260-ra mutatott rá, mint a nagy dátumra.

1524. február 1.

Ez volt a legdrámaibb özönvizes világvége-jóslat. 1523 júniusában brit asztrológusok megjósolták, hogy a vég Londonban fog kezdődni, óriási árvízzel. Több mint 20 ezer ember elmenekült otthonából, a Saint Bartholomew főapátja erődöt építtetett magának, amelyben két hónapra elegendő élelmet és ivóvizet halmozott fel. Amikor eljött a rettegett dátum, még csak egy aprócska zápor sem volt tapasztalható. Az asztrológusok számításaikat ellenőrizve bejelentették, hogy száz évet tévedtek. (1624-ben ugyanezen a napon az asztrológusokat ismét csalódás érte, mivel szárazság volt, és mindenki élve maradt.)

1533. október, reggel 8 óra
Michael Stiffel (Stifelius) matematikus és bibliakutató a Jelenések Könyvének tudományos vizsgálatából kiszámolta a végítélet pontos dátumát. Amikor az esemény nem következett be, Lochau német kisvárosban, ahol a bejelentést tette, a furcsa módon hálátlan lakosok alapos megkorbácsolással jutalmazták, sőt egyházi megélhetését is elvesztette a be nem teljesült jóslat következtében.

1537 (valamint 1544, 1801 és 1814)
A franciaországi Dijonban halála után nyilvánosságra hozták Pierre Turrel asztrológus jóslatait. A világ végére vonatkozó adatok egy 277 éves időtartamot fedtek le, de szerencsére valamennyi téves volt. Négy különböző számítási módszert alkalmazott, mindegyik más dátumot eredményezett, azonban biztosította olvasóit, hogy szigorúan ortodox nézeteket vall, ami abban a korban igen bölcs lépés volt.

1654
Helisaeus Röslin elzászi orvos 1578-ban az efemeridák és az 1572-es fényes nóva megfigyelése alapján arra következtetett, hogy 76 év múlva lángba borulva fog elpusztulni a Föld. Nem érte azonban meg, hogy jóslata nem teljesedett be. A megjelölt év azonban baljósnak látszott, mivel augusztus 12-ére napfogyatkozást jeleztek (ténylegesen augusztus 10-én volt a napfogyatkozás), amely sokak szerint a világ végének előjele. Sokan tértek át az igazhitre, az orvosok betegeiknek azt tanácsolták, maradjanak otthon, és a templomok dugig voltak az ijedt emberekkel.

1736. október 13.
„A vég kezdeté”-nek ismét London a célpontja, vízözönnel ezúttal William Whiston fenyegeti a világot. A Temze folyót ellepték az ijedt polgárok csónakjai, azonban még csak nem is esett.

1774
Joanna Southcott (1750–1814) angol szektavezető azt állította, hogy terhes, és méhében az új Messiást hordozza, akit Shiloh néven nevezett. A történeti feljegyzések szerint „terhessége semmi eredményhez nem vezetett”, valamint a világvége sem következett be.

1820. október 14.
John Turner próféta volt a Southcott-féle szekta vezetője az angliai Bradfordban. Turner sikertelen jóslata a gyülekezetét ellene fordította, és annak vezetését John Wroe vette át.

1881
Azok, akik a gízai nagy piramis, Kheopsz fáraó sírja méreteinek méricskélésével folytatnak számmisztikát, kiszámították, hogy mindennek vége lesz 1881-ben. Az adatok pontosabb újramérése után jobb (de nem sokkal jobb) dátumként 1936-ot jelölték meg. Ezen az értéken a szakemberek tovább javítottak, és végül 1953-at jelölték meg végső dátumként.

1974
Érdekes módon a bolygók 1524-es együttállása sokkal pontosabb volt, mint az, amelyet a Jupiter-effektus című könyvben két csillagász jósolt meg 1982. március 10-re, amelynek borzasztó hatása lesz a Földre. A szerzők egyike azonban az 1980-ban bekövetkezett néhány földrengést a „Jupiter-effektus” előjeleként jelölte meg.

1980
Egy nagyon régi arab világvége-jóslat kimondta, hogy amikor a Szaturnusz és a Jupiter a Mérleg jegyében együtt áll 9 fok 29 perc irányban, búcsút mondhatunk mindennek. A csillagászati konfiguráció az új naptár szerint 1980. december 31-én éjfélkor majdnem megvalósult a csillagászok számításai szerint. A Jupiter helyzete 9 fok 24 perc, a Szaturnuszé 9 fok 42 perc volt, tehát a régi számítások eléggé korrektek voltak.


2006. június 6.
Számokkal leírva: hatodik év, hatodik hónap hatodik nap, azaz a sátán száma, a 666. Magától adódik tehát a világégés, jósolták is elég sokan erre a napra.

Forrás: Zöld Újság/ 2012.december/

Időjárás 2013.

Nem jók a 2013-as időjárási kilátások: a globális felmelegedés miatt tapasztalt szélsőségeket tovább fokozhatja az idén érkező El Nino jelenség és az évtized legerősebb naptevékenysége. Az Északi-sarkvidéken a rekordméretű olvadás sem kizárható, a Jeges-tengerből pár éven belül teljesen eltűnhet a jég. Az elmúlt két száraz év után nagyon kellene az eső Magyarországon, de ha lesz is, valószínűleg gyorsan és hevesen fog lezúdulni.

Két szélsőségesen száraz év után csak reménykedni lehet abban, hogy 2013-ban több eső lesz Magyarországon. A remény viszont azért nem alaptalan, mert aszályos hónapokat meglepetésszerűen követhet egy nedvesebb időszak - a csapadék ugyanis nagyon egyenlőtlenül oszlik el térben és időben.

Ezt tavaly leginkább Nagy-Britanniában lehetett tapasztalni, ahol minden idők egyik legszárazabb márciusa után a késő tavasz és a nyár bőven bepótolta a lemaradást. A tizenkét hónapot összesítve 2012 a második legesősebb év lett 1910 óta, amióta tudományos pontossággal rögzítik a csapadékadatokat a londoni Met Office-ben, a brit meteorológiai szolgálatnál. Tavaly 1330,7 milliméter csapadék hullt, csupán 6,6 milliméterrel kevesebb, mint a rekordot tartó 2000-es évben.

Így hat ránk a sarki jégolvadás
A Kárpát-medencét kiszárító és Nagy-Britanniát a szó szoros értelmében eláztató időjárási jelenség mögött alapjában véve az áll, hogy egyre kevésbé van hideg az Északi-sarkvidéken, és így csökken a hőmérsékleti különbség észak és dél között. Azt a roppant összetett és bonyolult rendszert, amit időjárásnak nevezünk, leginkább a markáns különbségek tartják mozgásban.
Ha nincs elég hűvös északon, akkor gyengül az állandó légmozgás a trópusok és az Északi-sarkvidék között, így a meleg, nedves légtömegek ritkábban jutnak el Izland környékére, hogy ott kialakuljanak a szokásos ciklonok, egész Európán végigvonuló, esőt hozó frontjaikkal. A sarkvidék pedig melegszik a jégtakaró rekordütemű olvadása miatt (a kedvezőtlen folyamatban közrejátszik az is, hogy melegszik az óceánok felszíne, szintén a globális felmelegedés miatt).
Miután 2012-es sarki nyár végén minden korábbinál kisebbre zsugorodott az Északi-sarkvidék jege, a klímakutatók további olvadási rekordokra számítanak az idén. Minél több zöldeskék tengert fogunk látni a műholdképeken a fehér jégfelszín helyett, annál több okunk lesz az aggodalomra a New Scientist tudományos folyóirat értékelése szerint. Nem kizárt, hogy a tavalyi olvadási rekord a folyamat felgyorsulásának első szakasza volt. Ha igen, akkor már 2016 nyarára jórészt jégmentessé válhat a Jeges-tenger. Annyi bizonyos, hogy a télen újrafagyó jég minden korábbinál vékonyabb és törékenyebb lesz.

Így olvad a jég Izlandon

Globális rekordmeleg jöhet
2013-ban érdemes lesz figyelni a Csendes-óceán keleti részének felszínét szokatlanul felmelegítő El Nino-jelenségre is, amely fokozhatja a szélsőséges időjárást.

/Az El Nino egy nagy skálájú óceáni-légköri éghajlati jelenség a Csendes-óceán trópusi területein, amely a tengerfelszín hõmérsékletének periodikus változásának meleg fázisa. Karácsony tájékán veszi kezdetét és hosszú hónapokig (9-12) tart. Észak- és Dél-Amerika csendes-óceáni partjain viharokat és áradást, ezzel egyidõben pedig Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceán nyugati medencéjében aszályokat idéz elõ. A El Nino akkor keletkezik, amikor valamilyen okból kifolyólag megjelenik a Csendes-óceánban egy nyugat-kelet-i irányú meleg tengeráramlás, amely elnyomja az Antarktisz felõl érkezõ hideg Humboldt- ill. a Perui-áramlást. Ez a meleg áramlás olyan erõs is lehet, hogy a mélybõl a felszín felé tartó áramlatokat is megszüntetheti. A rendellenes tengeráramlás hatására fellépõ rendellenes légköri jelenségek okozzák a szélsõségesen meleg idõjárást szerte a világon.
  A kutatók szerint az El Nino hatásait a klímaváltozás felerõsítheti. Egyes feltételezések szerint a globális felmelegedés hatására az El Nino sokkal rövidebb ciklusokban fog visszatérni./


Idén lesz a naptevékenység tizenegy évente bekövetkező maximuma is, emiatt több sugárzás éri a Földet. Noha a klímaváltozás folyamatában messze nem ez a döntő tényező, hanem a kőolaj, a földgáz és a szén felhasználásával a légkörbe engedett szén-dioxid, ez is hozzájárul ahhoz, hogy minden idők legmelegebb éve lehet 2013 (az eddigi rekordot 2005, 2010 és 1998 tartja)./forrás:origo/

A Michelin embere

Gerard Durell könyveit mindenki ismeri.

S hogy meggyőzzön bennünket sokoldalúságáról, szerzőnk a horror műfajával is megpróbálkozik, teljes dicsőséggel. E. A. Poe bízvást büszkén veregette vállon, amikor Gerry helyet foglalt mellette a mennyek országának egy kényelmes felhőpáholyában…
 Sok-sok esztendeje, amikor Franciaországban kezdtem utazgatni, egy kedves barátom kezembe nyomta a Michelin-féle útikalauzt. A Michelin-féle útikalauz /közismert nevén a "Mich"/kalauzod, tanítómestered és jó barátod, ha utad Franciaországba visz.
Ám a Scotland Yard kartotékrendszerével vetekedő nyilvántartáson felül a Mich még valamit kínál: a kosztról is tájékoztat. Franciaországban a fogások kiválasztásának éppolyan gondot szentel az ember, mint ahogyan feleséget választ. Ezért aztán a Mich margóján az egyes vendéglők mellett bizonyos jelek irányítják és segítik ama személyt, aki nem veszi félvállról az ételt és elkészítését.
Az első jel: keresztbe tett parányi v illa és kanál.Egy ilyen jelképecske egyszerű, ám megfelelő étkezést jelent, kettő vagy három jót, vagy igen jót, míg négy keresztbe tett villa és kanál már az ételművészet magaslataira utal. Négy keresztbe tett villa és kanál társaságában egy csillag: istenek asztalára méltó étkeket remélhetsz, mintegy ama lajtorja első fokaként, amely a paradicsomba vezet.

Mustárvirágzásnak volt az ideje, amikor délnek indultam , valósággal belekápráztam a végtelen sárga mustármezők látványába. Délben egy kis falucskában álltam meg, bort vettem, cipót, sajtot, gyümölcsöt, gesztenyefák árnyékában állítottam le a kocsit. Ettem-ittam, leheveredtem a törékeny mustárnövények közé majd békés mély álomba merültem.
Alaposan elaludtam, és rá kellett döbbennem , hogy csak úgy vaktában vezettem, a leghalványabb fogalmam sincs hol vagyok. Beszálltam a kocsiba, előkaptam a Mich-t és végigkurkásztam harminc mérföldes körzetben minden várost és falut. Ahányat csak találtam, a Mich mindegyiket fagyos megvetéssel kezelte.
Azután felfedeztem a térképen egy falut, de olyan parányi volt, olyan eldugott, hogy egész biztosan nem akad benne semmi. Azért mégis megkerestem a Mich-ben, mert a neve nagyon tetszett Bois de Rossignol, vagyis Csalogányerdő. Mekkora volt a meglepetésem, amikor a falu egyetlen szállodája "Le Petit Chanson" névre hallgat, három keresztbe tett kanala-villája, meg egy csillaga! Télire bezárt, de épp a mai napon nyit ki.
Mesebeli kis falura bukkantam. A "La Petit Chanson" nem okozott csalódást. Az út két óriási tölgyfa közé kanyarodott, és a folttakaró módjára egyberótt virágszőnyeg között állt a szálló.
A parányi hallban étel- és borillat, csak úgy ragyogott minden. Hamarosan felbukkant egy ifjú pincér, egy elbüvölő hálószobába vezett: az ablakában kék glicína keretezte a távoli mustármezőket.
Majd átöltöztem, lementem a kertbe, ahol megjelent az ifjú pincér.
Elnézését , monsieur - szólott- de monsieur le Patron kérdezteti, minthogy idén ön az első vendégünk, hajlandó-e elfogyasztani vele egy üveg bort, mivel ezt így szokta ünnepelni. Természetesen boldogan elfogadom.
Alig vártam, hogy megismerhessem a Patron-t.
Nyolcvanas évei derekán járhatott, sugárzó mosollyal közeledett felém, mintha régi barátját üdvözölné bennem. Szeme hamiskásan villogott, boldogan mosolygó arcára egy élet kacagás vésett ezernyi ráncot.

Remélem kedvére lesz a bor.. megtisztel - emeltem poharamat, a bor bársonyosan simogatta torkomat, ízlelőbimbóim a zamatát ünnepelték. Egy darabig a különleges bort megillető tiszteletteljes csöndben iddogáltunk, majd az öregember újratöltötte poharunkat.
- És most óhajtja az étlapot?- érdeklődött.
Igen , legyen szíves. -Olvastam az ön néhány specialitásáról a Michelinben. Bizonyára kiváló konyhafőnök, ha elnyerte a csillagot.

Ah az a csillag, az a csillag.. sóhajtott fel. Nem is sejti mennyit kellett szenvednem azért a csillagért. Várjon, kihozom az étlapot, és amikor választott, elmesélem a csillag történetét.

Az a tény, hogy van egy csillagunk, szerintem egy kisebbfajta csoda. Elmesélem elejétől végéig a történetet.Mindez természetesen a tizennégy-tizennyolcas háború előtt történt.
Akkoriban előszeretettel festegettem. habár sikeresnek nem mondhattam magam. Nagy élvezetemet leltem abban, hogy gyalogszerrel bejártam Franciaországot, s ha nem akadt vevő a képeimre, elvállaltam minden munkát. Nos vándorutam ebbe a faluba hozott, rabul ejtettek a színek a táj. Csakhogy - mint oly gyakran -pénzszűkében voltam, munka után kellett néznem. a faluban, egy ember, aki megkedvelt szólt néhány szót az érdekemben e fogadó gazdájának. Elmondta, milyen derék legény vagyok, és megkérdezte kaphatnék-e munkát a konyhájában. A tulaj Morceau úgy főzőtt, mint egy angyal. Némelyik kompozíciója, mintha egyenesen a paradicsomból szállott volna alá, a gasztronómia géniusza volt, az asztal Leonardo da Vincije, az ízlelőbimbók Rembrandtja.. És volt egy lánya is, akihez fogható szépséget én még nem láttam, és igazából ez lett forrása minden bajnak. Én, aki szent esküvéssel fogadtam, hogy sohasem házasodom meg, én a csapodár szerelmes, oly heves szerelemre gyulladtam, minden elkövettem volna, akár gyilkosságot is, ha elvehetem azt a lányt.A lány is megszeretett, mivel azonban egyetlen gyermek volt, őrá várt a szálloda öröksége. Apja súlyos gyanakvással szemlélt minden kérőt. Mind a ketten tudtuk, ha megpróbálkoznám a lánykéréssel, menten félreértenék az ajánlatomat.
Akkoriban kezdte kibocsátani ma már világhírű útikalauzát a Michelin.Mint tudjuk a Michelin mbere mindig rangrejtve érkezik és megízleli a konyha terméket, tehát állandan tartani kell a színvonalat, mert sohasem tudhatjuk, mikor lappang a Michelin embere a vendégek között.
Morceau ugyan tudta magáról, hogy úgy főz, mint egy angyal, de érezte azt is, hogy szállodája távol esik a nagy országutaktól, hogysem felkelthetné a Michelin emberének figyelmét. Tudván tudta, hogy bőségesen megérdemelné a csillagot, sohasem fogja elnyerni. Ez kis híján őrületbe kergette a szegény embert, csakis ez a gondolat foglalkoztatta. Neki magának szörnyű volt elviselnie ezt az emésztő szenvedélyt, nekem azonban a malmomra hajtotta a vízet. Elmondtam neki, hogy a bácsikámtól tudom / a legszigorúbb titoktartás terhe alatt/, hogy épp most nevezték ki a Michelin emberévé.
És valóban kinevezték a bácsikáját, kérdeztem.
Ugyan dehogy, nem is volt bácsikám.
Természetesen mikor ezt elmondtam Morceau-nak, izgalmában kis híján megvadult, minden igyekezetével megpróbált rábeszélni, birjam rá bácsikámat, keresse fel a hotelt.. Kezdetben kijelentettem, hogy ez ellenkezik az etikával, amikor már szinte az örületbe kergettem, ellenállásom lanyhulni kezdett. Közöltem szeretjük egymást a lányával,és hajlandó vagyok lecsalogatni a bácsikámat, ha ő áldását adja ránk. Az eljegyzést követő másnapom felmentem Párizsba, egy Albert Henri Périgord nevű öreg barátomhoz. Megvolt benne a számomra szükséges tulajdonságok, gőgös jelenség volt, ínyenc édesapjától sok mindent megtanult ételről-italról, végezetül pedig irdatlanul kövér volt, olyan amilyennek az ember a Michelin emberét elképzeli. Én életemben nem találkoztam emberi lénnyel, aki nálánál többet tudott volna enni-inni.
Felkerestem padlásszobájában, szokás szerint úgy találtam, hogy nincs egy petákja sem és /mint mindig/ farkaséhes. Ismertettem tervemet, azt akarom, mondtam, hogy jöjjön le egy hétre, adja ki magát bácsikámnak. Mondanom sem kell, hogy elbűvölte a gondolat, a vidéki kiruccanás gondolata, nem utolsósorban azért,mert egy héten át annyit ehet, amennyi belefér, méghozzá egy Morceau féle konyhaművészeti géniusz remekműveit.

Amikor megérkeztünk leendő apósomat a boldogság hisztérikus állapotában találtuk.
Soha még olyan ételeket.. Morceau géniusza tündökölt a konyhából sorjázó fogások ízletesebbek, mint bármi ami mindaddig onnan kikerült, és ez tetőfokra hengerelte Albert Henri zabáló géniuszát. Morceau olyan volt, mint háborodott, kerengett a konyhában, akár egy dervis, vagdalt, kavart, kóstolt, majd minduntalan berontott az étterembe, nézte, amint Albert Henri olyan elképzelhetetlen mennyiségben tömi magába az ételt, hogy az ember nem hitt a szemének. Amikor elkészítette a maga változatát a Lievre Royale témájára , a falubelik egy szálig kisereglettek a kertünk aljába, hogy a fogás puszta szaglásának előjogában részesülhessenek. Albert Henri étvágya irdatlanra növekedett, elfogyasztván az egrestortát felemelkedett, poharát a a piruló Morceaure emelte - és holtan rogyott össze.

Jóságos ég! kiáltottam fel. - És mit csináltak?

Moreau hisztériás görcsöt kapott, amikor rádöbbent, hogy Albert Henri meghalt, s a sírba viszi magával az ő csillagát.
Mit tegyünk rimánkodott.
Legyünk észnél, mondtam és spekuláljuk ki, hogyan szabadulhatnánk meg a holttestől, anélkül hogy gyanúba keverednénk.

E pillanatban asztalunkhoz lépett a pincér, és közölte, hogy elkészült a vacsorám.
Remek, szólt az öregember és bevezetett a kicsiny, de gyönyörűen berendezett étterembe. A pincér egy tányéron pirítóst hozott, nagy tálon pedig pástétomot. Hirtelen megvilágosodott előttem valami.

Mondja csak - fordultam a Patronhoz - ez a pástétom Albert Henri Périgor emlékzetére .. ez az ön barátjáról kapta a nevét?

Természetesen monsieur -így a Patron Igazán ez volt a legkevesebb.

Szeltem a pástétomból,kimondhatatlanul finom volt .Fenséges Patron mondtam. Barátja büszke volna, ha tudná, hogy róla nevezték el.
Köszönöm monsieur -hajolt meg a Patron.
De mondja csak - folytattam- hiszen nem fejezte be a történetet. Mit csináltak a holttesttel?
Az öregember rám nézett, s egy pillanatig habozott, mintegy latolgatva, vajon rám bízhatja-e a titkát Aztán felsóhajtott.
Monsieur - mondta - az egyetlen dolgot cselekedtük, amit tehettünk
Mégpedig? kérdeztem türelmetlenül.
Barátomból pástétomot készítettünk. A sor iróniája, hogy épp ezzel a pástétommal sikerült elnyernünk a Michelin csillagát.

Bon appetit, monsieur.

És kuncogva sarkon fordult, s elballagott a konyha felé.

Teázóknak II.

Mindenki másképp issza...



A teakészítéssel szakácskönyveinkben a 19.század elején találkozunk.

Pesti szakácskönyv 1843.
"Végy annyi valódi sinai teát, melyet néha hollandi és muszka teának is neveznek, amennyit 3 ujjad között tarthatsz, forrázd le valami 3 kanál forró vízzel, hadd álljon úgy egy keveset, öntsd le ezt a vizet, önts rá valami 6 findzsa forró tiszta vizet, hadd álljon úgy egypár minutumig, míg megülepedik, és szűrd le findzsákba."

  
Szokások és szertartások
A teaívás szertartása minden kultúrában más, a teázás művészetét a japánok fejlesztették tökélyre, náluk a tea szertartás nemcsak a felfrissülés, hanem meditáció, filozófia, a zen gyakorlásának módja is.

Az angolok "teaszertartása" inkább a társadalmi szokásokról és a kiadós uzsonnázásról szól. És hogy miért öntik az angolok először a tejet a teáscsészébe? Az ok nagyon is prózai: az ópiumháború egyik következménye az volt, hogy egy ideig nehezen jutottak jó minőségű kínai porcelánhoz, így nem kockáztatták, hogy a forró víz megrepessze a hamisítványokat.

Tibetben sóval, vajjal, tejjel és campával /a tibeti árpa őrleményével/ de cukor nélkül isszák a teát, mivel a leveshez hasonló funkciót is betölt. Az oroszok cukor nélkül el sem tudják képzelni, a törökök és arabok pedig mentával és rengeteg cukorral fogyasztják, télen nyáron.

A teázás szokása Oroszországban gyorsan elterjedt, a 18. század folyamán beépült az orosz életmódba. Oroszország a világ második legnagyobb teafogyasztó országává vált, e téren csak Anglia előzte meg. Európai területén a tealeveleket forrázták.

Marokkói teázás
„A teáskanna magában foglalja az egész világegyetemet. Pontosabban, a tálca képviseli a földet, a teáskanna az eget, a poharak az esőt; az eget és a földet pedig az eső egyesíti.”
Abdallah Zrika

A berberek Észak-Afrikában évszázadok óta isszák a kínai zöld teát mentával . Reggel és este, hétköznap és ünnepnap, bármikor, bármilyen alkalommal ezt kínálják mosolyogva barátnak és idegennek. A teázás szertartása a legendás marokkói vendéglátás része. A marokkóiak a meknes-i mentát értékelik a legtöbbre, azt tartják, hogy az egyenesen a hetedik paradicsomból került le a földre.

A 17. századi francia orvosok szerint "a tea olyan gyógyszer,amely megelőzi a fejfájást, a gyomorbajokat,mindenféle rosszullétet"...
A franciák általában a fekete teát fogyasztják A teát öt percig áztatják, mézzel vagy cukorral édesítik. Szokásaik   nagyjából ugyanazok,mint az angoloké.

Érdekes adatot közöl Lusztig Tibor a Magyar Szakács 1930. számában. "Hátsó-Indiában a teát nem isszák, hanem különböző módon elkészítve eszik. A tealeveleket sóval,fokhagymával és olajjal keverve, mint főzeléket eszik.

Maté tea                 Fekete tea           Zöld tea            Fehér tea            Vörös tea

                                       Gyümölcs tea

Arany, tömjén, mirha

 Napkeleti bölcsek ajándéka

 

Arany

 Az aranyat az ókorban a Nappal azonosították, így általános erősítő tulajdonságában hittek.
Mózes az Aranyborjút összetörte, a port vízben keverve népével megitatta. Az ókori egyiptomiak 5000 évvel ezelőtt fogyasztottak aranyat mentális, testi és spirituális tisztulás céljából. A kínai orvoslásban is szerepet kapott az aranyat tartalmazó életelixír. 

Paracelsus nyomán a középkori Európában, például végtagfájdalmak kezelésére, széles körben használtak aranyból készített italokat. Úgy tartották, hogy az aururm fulminans nevű medicina megizzasztja a beteget, eltávolítja a káros anyagokat, csökkenti a hányingert, gyógyítja a himlőt és a kanyarót. Aranyból és antimonból féreghajtó tinktúrát készítettek, de a nemesfém használatos volt szemcsepp formájában is. 

Tömjén

A tömjénfa hazája Omán. Ez a terület az ókor és középkor kereskedelmének egyik központi helyszíne volt. A Boswellia nemzetségből származó 13 fafaj közül a leginkább a B. sacrát tisztelték. A 4-5 méteres fa kérgét megsértve, a belőle kicsurgó és megszáradó gyantaszerű nedvet nevezték tömjénnek (olibanum). A kevésbé értékes fafajok Szomália, Kelet-India erdeiben nőnek. A karavánút, melyen az értékes árut tevékkel szállították, a mai Ománból Jemenen át húzódott, majd a Vörös-tenger mentén tartott tovább észak felé. Az út mentén a Boswellia számos fajával találkoztak, így a tömjénből is többféle minőséget árultak a kereskedők. Alexandriában már az ókorban széles körben hamisították. Az ókori Egyiptomban Ámon-Ré napisten előtt füstölőként volt szerepe. Balzsamozáskor az ég felé szálló tömjénfüst azt jelképezte, hogy az elhunyt lelke a mennybe emelkedik.

 A babyloni király, Nabukodonozor adó gyanánt évi 50 ezer kilogrammnyi tömjént szedett be leigázott népeitől. A tömjént Asszíria, Görögország és Róma templomaiban is  használták. A keresztény egyház a Kr. u. 4. században az úrvacsorán kezdte bevezetni a tömjént, azt jelképezvén, hogy a hívek imái felszállnak Istenhez.

Hippokratesz a Kr.e. 5. században már alkalmazta orvosságként. Celsus sebkezelésre, vérzések elállítására, a bürökmérgezés ellenszereként ajánlotta. Dioszkuridész elsősorban égéseket, sebeket kezelt olibanummal. Fülfájás esetén borban oldva fülcseppként használták. 

A tömjént memória- és kedélyjavítónak, gutaütésben és epilepsziában is javasolták. Az arab orvosok légúti hurutokat, melankóliát gyógyítottak vele. 

A 18. század után már csak a gyomorfájdalmak és a légzőszervi bajok (bronchitis, laryngitis) kezelésére korlátozódott az olibanum szerepe.

 A mai alternatív orvoslás is használja a tömjént mint gyógyszert. Sikerült ugyanis azonosítani az olibanum hatóanyagait, az alfa- és béta-boswellinsavat, valamint más pentaciklikus triterpénsavakat. Ezek gyulladásos folyamatok gátlói; antibakteriális és közvetlen gombaölő hatásuk is van. 

Mirha

A szomáliai balzsamfa (Commiphora myrrha) mintegy 10 méter magas, törzse alacsony és vastag, színe szürkéssárgás. A kéreg bemetszéséből nyert szirupot, száraz gyantát nevezzük mirhának. Számos vallási kultuszban használták füstölőként, az ókori Egyiptomban a balzsamozó kenet része volt. A rómaiak boroshordókat fertőtlenítettek füstjével, vagy a borhoz adták, s így tartósították azt. Kr. előtti 5. században sebek, fekélyek, légúti betegségek gyógyítására alkalmazták. A Circa instans írója meghűlés, köhögés ellen ajánlotta használatát.  Borban felforralva gyomor- és bélbántalmak, hasmenés ellen rendelte a középkor orvosa.

A napkeleti bölcsek a kisded Jézusnak adott ajándéka egyféle, a kor szellemének megfelelő házipatika is volt, melyet voltaképpen még ma is ajánlhatunk a gyermekhalandóságban szerepet játszó fertőző betegségek kezelésére.

Forrás:

Dr. Becher Péter/

Tudomány/mindennapi.h/részlet

A Föld

Veszélyeztetett állatok

A gorillák a legnagyobb emberszabású majmok: a keleti hímek elérhetik a 185 cm-s magasságot és megközelíthetik a 300 kilót. A gorillák az esőerdők, hegyi köderdők talajszintjén élnek. Akár 4000 méter magasságig is felhúzódnak.

Gorillák végveszélyben

A hegyi gorillák a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) által készített Vörös listán a kritikusan veszélyeztetett fajok között szerepelnek, noha az elmúlt évtizedek során kismértékben emelkedett a létszámuk. A szervezet főemlősosztályának vezetője szerint az ember a kihalás szélére sodort több fajt,  köztük a gorillát is. Hogy mivel is? A gorillák természetes élethelyének csökkentése az egyik ok: az erdőirtások és a mezőgazdasági művelés kiterjedése, illetve a tantálbányászat (ez utóbbi Kongóban).

A másik ok, hogy a gorillák értékes árucikket jelentenek az orvkereskedelemben, emiatt sokan vadásszák őket a tiltás ellenére is.

Elkeserítő tény, hogy ha az ember nem mutatna ekkora „érdeklődést” a faj iránt, akkor a természetben más ellensége nem is akadna. Kevés állat meri ugyanis felvenni a harcot egy felnőtt példánnyal szemben.       Hatalmas testüket gyökerek, levelek, gumók elrágcsálásával növelik, vagy ha változatosabb étrendre vágynak, friss gyümölcsöt, esetleg fakérget fogyasztanak. Húst nem esznek. A gorilla társas kapcsolatai az emberhez teszik hasonlóvá, hiszen maximum 30 fős családi csoportokba verődve telnek mindennapjai.

Három nő, aki életét az emberszabásúak megismerésének és megmentésének szentelte, és maga mögött hagyva a civilizációt, otthonául a vadont választotta.

Jane Goodall, Dian Fossey és Birute Galdikas, az emberszabásúak védőangyalai valóra váltották álmukat, és életüket tették fel arra, hogy megfigyeljék, megismerjék és megmentsék legközelebbi rokonainkat a kipusztulástól.
Jane Goodall legismertebb munkája, melyet a tanzániai Gombe Nemzeti Park (eredeti nevén Gombe Stream National Park) csimpánzai között végzett. Jane 1977-ben alapította a Jane Goodall Intézetet (JGI), amely támogatja a gombei kutatásokat, és vezeti a csimpánzok és élőhelyük védelmében tett erőfeszítéseket az egész világon. A JGI az innovatív, közösség-centrikus természetvédelem lehetőségeit keresi, fejlesztési programokat indít és vezet Afrikában, és egy globális, fiatalokkal foglalkozó nevelési kihívásnak is igyekszik megfelelni, a Rügyek és gyökerek (Roots & Shoots) mozgalomnak ma már több mint 11000 csoportja van 115 országban. A Jane Goodall Intézet 2006 óta Magyarországon is működik.
Jane-nek nagy szerepe volt abban, hogy ma mennyi mindent tudunk a csimpánzok egyéni és szociális viselkedéséről.


Dian Fossey 1966-ban kezdte meg munkáját Zairében, a mai Kongóban, majd az egyre veszélyesebb politikai helyzet miatt Ruandában folytatta azt. A hegyi gorillák a Föld legveszélyeztetettebb állatai közé tartoznak, számuk ma alig 700-ra tehető.

Dian Fossey rengeteg időt töltött a gorillák megfigyelésével, az állatok fokozatosan hozzászoktak jelenlétéhez. Fossey az általa megfigyelt területen minden gorillát elnevezett. Írásainak és előadásainak köszönhetően Digitet, Bert Bácsit, Simbát és a többieket hamarosan az egész világ megismerhette. Fossey a gorillákat jellegzetes orrmintázatuk alapján különböztette meg, hangjuk és viselkedésük utánzásával pedig elnyerte bizalmukat is. 1970-ben pedig megtörtént az, ami még soha azelőtt: egy felnőtt hím gorilla nemcsak hogy eltűrte Fossey jelenlétét, de barátságos közeledése jeleként meg is érintette a kezét.
Fossey Ruandában töltött évei során nem csupán tudományos megfigyelése tárgyaként tekintett a gorillákra, de az állatok személyes ismerősei is lettek. Egy gorillával  különösen közeli kapcsolatba került. Ő volt Digit, akinek egy fiatalkori sérülés miatt nem akadt játszótársa a csoportban. Idővel igazi barátság alakult ki közöttük. 1977-ben azonban Digit, miközben családját védte, orvvadászok áldozatául esett, akik valószínűleg a csapat legifjabb tagját, a kis Kwelit akarták elfogni, és később jó pénzért eladni. Digit emlékére Fossey létrehozta a Digit Alapítványt, amely ma is a veszélyeztetett hegyi gorillák megmentéséért dolgozik.

Fossey-t 1985-ben – néhány héttel 54. születésnapja előtt –, máig tisztázatlan körülmények között, holtan találták ruandai kutatóházában. Életét valószínűleg orvvadászok oltották ki, de gyilkosát soha nem találták meg. Dian Fossey-t szeretett gorillái közelében, barátja, Digit mellett helyezték örök nyugalomra.

Dian harcos amazonként állt ki, nem csupán a gorillák, hanem a többi élőlény védelmében is. Elítélte az állatkerteket, etikátlannak tartotta, hogy erőszakkal elhurcolják az állatokat élőhelyükről, majd ketrecekbe zárva mutogatják őket az embereknek.  Neki köszönhető például, hogy az Európai Közösség felülvizsgálta azt a tervét, hogy mezőgazdasági területté alakítsanak olyan földeket, ahol gorillák élnek. Ha kivágták volna a fákat, a gorillák sem tudtak volna hová menni. Dian  , amikor épp nem Afrikában volt, akkor tanított, előadást tartott, felszólalt valahol a védencei érdekében.

Galdikas 39 éve él az orangutánok között, ezzel az eddigi leghosszabb folyamatos helyszíni emlőskutatás fűződik nevéhez.

Az Ó-és az Újév

Havas éjen bukdácsol át, úton útfélen, hegyen völgyön, a világon, az idő hajtotta év. Harang kondul, egy, kettő… tizenkettő.  A földre hull, mint egy fekete madár, mint a haláltusájában károgó holló. Alig látja hályogos szemeivel, az előtte álló ifjút, a reménnyel teli, büszke újévet. Az nevetve, megvetőn néz le, a hóba hullt vén évre.

Az öreg év, lassan, még utoljára felemeli tekintetét, és csendben csak ennyit mond. - Adj többet, ne csak ígérj, mint én. Bennem is reménykedtek, büszke voltam és öntelt, de be nem teljesült ígéret maradtam. Most, hogy a múltba hulltam, szánó szót bizony sehonnan nem hallhattam. Légy szerencsésebb, ne hozz háborút, csak nyugodt életet, értelmes munkát, a szegénynek adj reményt a jobb életre, a betegnek gyógyulásba vetett hitet add meg. Ne hozz világégést, katasztrófát, adj esőt a szomjazóknak, és napfényes szép napokat az arra váróknak, adj bőségesen bort, búzát és békességet. Ha ezeket mind megadod, és ha eljön az utolsó napod, áldani fognak érte, nem leszel átkozott!

 Jega blogjában olvastam ezt a szép írást!

Kedves Jega!
Köszönöm szépen az újévi jókívánságot, kívánok Boldog Újévet!