Napkitörés - 2013

A csillagászoknak köszönhetően régóta ismert, hogy a naptevékenység 11 éves ciklikusságot mutat, melynek következő maximuma 2013-ra várható. A káros sugarak ellen a Föld mágneses pajzsa megvéd minket, így egészségünk helyett elsősorban a társadalmi és gazdasági működés alapját adó infrastruktúrák meghibásodásától tartanak a szakemberek. Egy-egy nagyobb napkitörés képes átmenetileg megállítani a GPS rendszert, megszakítani távközlési kapcsolatokat (telefon, internet), de akár működésképtelenné is tehet műholdakat.




Naprendszerünk központi csillaga gyakorlatilag úgy működik, mint egy kis atommáglya, belsejében állandó energiatermelő folyamatok zajlanak. A Nap tömege kb. 750-szer nagyobb, mint a gravitációs terében mozgó valamennyi bolygó és más égitest tömegének összege. Átlagos forgási sebessége 2000 m/s, az egyenlítői és a sarki pólusokon lassabb. A forgástengelye 7 fok és 15 perces szöget zár be az ekliptika síkjával.

Központi csillagunk plazmaállapotban lévő anyagból áll. Ebben a halmazállapotban az anyagot alkotó atomokról egy vagy több elektron leszakad, így a plazmaionok és szabad elektronok keveréke.

A Nap második vagy harmadik generációs csillag, mivel a Naprendszer korábbi – szupernóvaként elpusztult – csillagok maradványaiból jött létre. Ezt bizonyítja a nehéz elemek (vas, arany, urán) jelenléte a Napban, ugyanis ezek csak szupernóva-robbanások során, vagy első generációs csillagokban alakulnak ki. A Napból fejlődése során nem lehet vörös törpe, mert annál több anyagot kebelezett be, nem alakulhat szupernóvává, mert ahhoz pedig kevés a tömege. Így sem neutroncsillag, sem fekete lyuk nem lehet a Napunkból, amit nem kell sajnálnunk.

A Nap aktivitása kb. 11,2 éves periódust mutat, ennyi idő telik el az egyes napfoltmaximumok között. A ciklus elején a napfoltok az égitest 30-45 fokos szélességén jelennek meg, majd közelítenek a napegyenlítő felé. A foltok sötét színét az okozza, hogy hűvösebbek (1-2 ezer Celsius-fokkal) a körülöttük lévő anyagnál, mivel az őket körülvevő erős mágneses tér megakadályozza a hőátadást. A megfigyelhető napfoltok száma sem állandó, a 11 éves napciklus során is változó. Átmérőjük elérheti a több tízezer kilométert és gyakran kiindulópontjai a napkitöréseknek, vagy flereknek. A napciklus végén az északi és déli mágneses pólusok felcserélődnek, ekkor látható a legtöbb napfolt. A legutóbbi mágneses póluscsere 2001 nyarán volt, amit az Ulysses űrszonda is megfigyelt.

A napfolttevékenység erőssége is szabálytalan. Például az 1600-as években a ciklusoktól függetlenül is kevés napfolt jelent meg, részben ez okozhatta az akkori hűvösebb időjárást. A Föld szempontjából a napciklusoknak azért van jelentősége, mert a bolygónkat elérő részecskefelhők károsak a műszerekre és az élővilágra. A Nap 24. napciklusa hivatalosan 2008. január 4-én kezdődött, akkor észlelte a SOHO űrszonda az első napfoltot. A 2008–2009-es évek az elmúlt 50 év egyik leghosszabb napfoltmentes időszakának számít.

A következő napfoltmaximum 2013-ban várható. 

A NASA napfizikai szakemberei szerint a technológiai fejlődés miatt rendkívül érzékennyé vált a világ a napviharokkal szemben. A Földet már korábban is érték el mágneses viharok, de a civilizáció még sohasem volt olyan érzékeny a mágneses hatásra, mint most. Például egy erős napkitörés 1859-ben elnémította a távíróvonalakat Európa és az USA között, sok helyen tűz ütött ki, miközben Róma, Havanna és Hawai fölött északi fény ragyogott. 1921-ben egy hasonló napvihar megbénította New York közlekedési rendszerét. 1989-ben Quebec áramellátása napokra leállt, hatmillió ember maradt hidegben és sötétben.

Óriási koronalyuk tátong a Nap felső légkörében, amelyből intenzív napszél áramlik ki. A napanyag a hét végén érheti el a Földet.

A NASA napkutató űrszondája, az SDO (Solar Dynamics Observatory) készítette az alábbi felvételt a Napról, január 23-án. Az ultraibolya színképtartományban készült fotón látható sötét terület egy úgynevezett koronalyuk a Nap déli féltekéjén. Mérete a Földének sokszorosa (a Nap átmérője kb. 110 Föld-átmérő).

A koronalyukak olyan területek a Nap légkörében, ahol részben felnyílnak a mágneses erővonalak. Ez lehetővé teszi, hogy nagy mennyiségű napanyag távozzon az űrbe, töltött részecskék áramlataként - ezt nevezik napszélnek. A koronalyukakból kilépő napszél sebessége 4-500 km/s.
Az aktuális koronalyukból kiáramló napanyag várhatóan a hét végén (január 26-27-én) éri el a Föld pályáját. Hogy eltalálja-e a Földet, az egyelőre kérdéses. Amennyiben igen, sarki fények alakulhatnak ki a magasabb földrajzi szélességeken, de valószínű, hogy kisebb lesz a hatása, mint amikor egy napkitörés miatt kirobbanó napanyag éri el a Földet./origo/

A tigris

Egy évszázaddal ezelőtt még mintegy 100.000 tigris élt szerte Ázsiában, mára a szabad természetben élő állományukat legföljebb 7.000 példányra becsülik, korábbi elterjedési területének pedig már csak 7%-án fordul elő. Nyolc alfajából három már ki is halt A bali tigris   az 1940-es években, a kaszpi tigris   az 1970-es években, a jávai tigris ) pedig az 1980-as években tűnt el végleg a Földről.
Öt élő alfajából három kritikusan veszélyeztetett: a szibériai tigris  ) állományát 437-506, a szumátrai tigrisét   400-500 egyedre, míg a dél-kínai tigrisből    ma már mindössze 20-30 egyed élhet. A másik két alfaj helyzete sem sokkal jobb: a bengáli tigris   állománya 1.300-4.735 egyedből állhat, az indokínai tigrisből   pedig 1.180-1.790 egyed élhet.


A tigris fennmaradását elsősorban az orrvadászat és az élőhelyek tönkretétele veszélyezteti. A tradicionális keleti gyógyászatban több mint 3.000 éve használják a tigris különféle testrészeit: csontjait, szőrét, belső szerveit. Egyes területeken kíméletlenül üldözik őket, mivel veszélyt jelentenek a háziállatokra is, valamint néhány egyed emberevővé válik.


A tigrisek magányos állatok, hosszabb ideig csak a nőstény és utódai élnek együtt. Bár egész nap aktívak lehetnek, ám főleg alkonyat után és éjszaka vadásznak. A legtöbb macskafélétől eltérően a tigris szereti a vizet, jól és kitartóan tud úszni.A nagymacskák közül csak a jaguárok, halászmacskák és a tigrisek számítanak jó úszónak, és a tigriseket gyakran látni, amint tavakban és folyókban úsznak.
Visszahúzható karmainak és erős lábainak segítségével kiválóan mászik fára, és hatalmas, akár 8-10 méteres ugrásokra is képes

Tigriskolostor

 1999-ben egy thai kis falu lakosai az erdőben két csecsemő tigrist találtak, akiknek szüleit az orvvadászok lelőtték. Mert nem tudtak velük mit csinálni, elvitték őket a közeli buddhista kolostorba, ahol a szerzetesek
a kis tigriseket befogadták.Azóta a kolostor állatvédelmi központtá vált.

A látogatók fényképeztethetik magukat a tigrisekkel.

A rúzs

 Kevés olyan kozmetikai szert használunk napjainkban, mely elmondhatja magáról, hogy több évezredes történelemre tekinthet vissza.


  Az első rúzst Babilontól mintegy 400 km-re, Ur város sumérok lakta területén találták, és legalább 5000 évvel ezelőtt készítették. Aztán az első aranykor az ókori Egyiptommal érkezett el, ahol is a hölgyeknek rézből vagy fából készült sminkdobozuk volt, tele aprócska tégelyekkel. Volt benne parfüm, tojásfehérje (bőrfeszesítőnek), habkő és borotva (a testszőrzet eltávolítására), mozsár és hozzá törő, henna a körmökre és a kézre, különféle színű nedvekkel teli növényszárak (szemre és szájra), és nyálkás kenőcsök (szájfénynek).

 Mezopotámiában féldrágaköveket törtek össze, s porukkal festették be az ajkukat férfiak és nők egyaránt. Az egyiptomiak ugyanerre a célra algakivonatot és hennát használtak. Az i. e. 3200 körül uralkodó Menes fáraó sírjában az ékszereken kívül különféle szépségápoló szereket, köztük rúzst is találtak a régészek.

 Bár az egyiptomiak összehasonlíthatatlanul nagyobb hangsúlyt fektettek a szem festésére, mint az ajkakéra, mesterei voltak a színek keverésének, a tökéletes felvitelnek és a csodás csomagolásnak.

Az antik Rómában természetes volt, hogy a gazdag házak asszonyinak szépségére szolgák hada vigyázott, Poppea császárnő száznál is többet tartott belőlük, akiknek – többek között – arról is gondoskodniuk kellett, hogy úrnőjük szája mindig festve legyen.
Aztán a sötét középkorral bealkonyult a szépítőszereknek is. Így lett a visszatérésük még győzedelmesebb! És máig is felmenőben van a szépségipar területén a rúzs, mint kifejező eszköz.
Az első igazi rúzs az i.e. 10. században jelent meg. Az akkori Abu al-Kaszim al- Zahravi arab tudós készítette el. Európában I. Erzsébet angol királynő volt az, aki vörösre festette az ajkait. Neki köszönhetjük, hogy a rúzs használata oly népszerű lett a nők körében.

A középkorban Európában az egyház tiltotta a sminkek használatát, így ebben az időszakban leginkább csak a prostituáltak festették az ajkaikat. I. Erzsébet angol királynő a 16. században aztán újra divatba hozta az élénkpirosra színezett szájat, legalábbis a felső társadalmi osztályhoz tartozó nők körében., 1770-ben azonban a brit parlament beiktatott egy törvényt, mely szerint ha egy lány az esküvője előtt sminkeli magát, a házasság semmisnek tekinthető, a vörös szájfestéket hordó nőket pedig akár boszorkánypróbának is alávethetik. Viktória királynő szintén nem tolerálta a rúzs használatát, így uralkodása alatt Nagy-Britanniában ez a sminkszer újra a prostituáltak megbélyegző viselete lett. A 19. század végén Amerikában jellemzően a színészek és a színésznők viseltek csak rúzst, méghozzá elsősorban a színpadon, illetve a színésznők olykor már azon kívül is.

 Még a 20. század elején is bűnnek számított, ha egy nő vörös rúzst, sőt akármilyen rúzst hordott az ajkain, mondván, csak a lázadók és az erkölcstelenek viselnek ilyet, de az 20-as években már senki sem foglalkozott ezzel., A nagy áttörést végül az Elisabeth Arden és Estée Lauder kozmetikai cégek hozták meg 1930-ban: különböző árnyalatú rúzsokat kezdtek gyártani, melyek közül a legkedveltebb szín bizony a vörös lett. A kozmetikumok egy csapás alatt elterjedtek és a nem is olyan rég még bűnös darabok hirtelen trenddé lettek, melyet minden valamire való nő hordott a világon. 


/forrás: rúzs története/
 

Vince napon - a borról

A bor orvosság

A tokaji aszú a világ egyik legjobb természetes csemegebora. A tőkén aszúsodó, a nemes penész hatására betöppedt, mazsolára emlékeztető szőlőszemek a megnövekedett magas cukor- és savtartalom hatására egyedülállóan finom, harmonikus íz- és zamatanyagok hordozói. A bor készítése nagy szakértelmet igényel, az érlelése nemes penésszel bevont pincékben történik éveken keresztül. Az ászkolás során alakul ki az aszú fő jellemvonásaként a földíz, kenyéríz, amelyet évjárattól és dűlőktől függően egészít ki mandula-, csokoládé-, vagy szentjánoskenyéríz. A borok királya a kellemes gasztronómiai élmény mellett a szintetikus gyógyszereket megelőzően orvosságént is szolgált. Vényre írta fel a doktor, amelyet a patikában lehetett kiváltani. Az aszú gyógyító ereje a különlegesen érlelt alapanyagában és a bor elkészítésének módjában rejlik. 


A modern, tudományos kutatások eredményei igazolják, hogy a mértékletesen fogyasztott vörösbor nemcsak az emésztésünk serkentéséhez és jó hangulatunkhoz járul hozzá, de kedvező hatással van a szervezet szív- és vérkeringési rendszerére is. Ennek oka, hogy a borban antioxidáns hatású, flavonoid nevű anyag található, amely meggátolja a koleszterin lerakódását az erekben, ezenkívül értágító hatása is ismert. Nem mindegy, hogy naponta mennyit fogyasztunk a borból! A francia kutatók véleménye, hogy negyed-fél liter vörösbor szolgál legjobban egészségünkre. Aki viszont egyáltalán nem iszik alkoholt, fogyassza a vörösbor alapanyagát, a kék szőlőt, így szintén megelőzheti az érrenszeri betegségeket. A leggyakoribb fajtái: Kékfrankos, Kékoportó, Kadarka, Pinot Noir, Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon.





A borivó tízparancsolata

1. Bort sohase igyál éhgyomorra!
2. Ivás előtt ne egyél édes ételeket!
3. Ügyelj a borfajták hőmérsékletére!
4. Bort mindig megfontoltan, lassan igyál!
5. Apró kortyokban élvezd a bor zamatát!
6. A nemes borokat csak tisztán igyad!
7. Tarts mértéket a borivásban!
8. Jobban ízlik a bor, ha közben eszel is!
9. Szeresd, de légy erősebb a bornál! !
10. Gondolj arra egy pillanatra, mennyi verejtékes, nehéz munka van egy pohárnyi magyar borban!

Szent Vince a bor védőszentje

A népszokás

„Ha csorog Vince, tele kamra, tele pince. Ha fénylik Vince, megtelik a pince, ha nem csorog, üres lesz, ha csak csepeg, csorog, kevés lesz a borod.”

A hagyománytisztelő borosgazdák úgy tartják, hogy Szent Vince a bor védőszentje, napja pedig a termésjóslás napja. Ekkor készülődik a tavasz, de legalábbis kezd visszavonulni a tél. Tehát a "szőlővessző pálfordulóján” minden bortermelő vidéknek megvan a maga hagyománya. Sok helyen hívnak papot, aki áldást istentől, hogy jó termés legyen, majd meglocsolja szentelt vízzel a szőlőterületet. (Valahol szentelt borra esküsznek.) A hagyomány szerint ilyenkor nemcsak a mennyiséget, de a termés minőségét is meg lehet jósolni.

„Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!”  Tehát a gazdák vesszőt metszenek (vincevesszőket), üvegbe teszik, s várják hogy kihajtson. Ha kihajt, akkor a jó termés ígérete mellett a tavaszi fagyoktól is megmenekül a szőlő. A szőlősorok végére szokás hurkát, kolbászt kötni (hogy milyen hosszú), és disznósajtot (hogy milyen telt legyen) kötözni, s ezzel ösztönözni a szőlőfürtöket a növekedésre. Általános azonban a pincejárás hagyománya. A szőlősgazdák ilyenkor egyik pincéből a másikba járva kóstolják egymás borát, és közben áldomást mondanak/énekelnek a jó termésért. (Név nélkül nyilatkozó szakértőnk szerint a régiek, és sokan a maiak közül úgy tartják, hogy Vince napkor sok bort kell inni annak, aki jó szőlőtermést szeretne gazdaságában.)

De ki volt igazából Vince?
Vince vértanú volt, akit Hispániában válogatott módszerekkel kínoztak halálra a keresztényüldözések idején.

Vince, a borok szentje

Legendája az Érdy-kódexben, és ponyvaköltők verseiben maradt fent. Neve jelentése győzedelmes. Arról, hogy volt e az átlagosnál szorosabb kapcsolat Vince és a bor között, nem maradt fent írásos emlék. Mindenesetre erős kultusza alakult ki Európában már az 1000-es évek elején. A Vince-napi regula első hazai írásos előfordulása a pesti ferencesek középkori misekönyvének 1498 tájáról származó kéziratos bejegyzése.
Kutatók gyanítják, hogy neve (Vincent-vinum) miatt hozták össze az emberek a borral (Vin-cent- százszoros bor).


 Burján István visszaemlékezése
Új Magyar Képes Újság
horvátországi magyar hetilap
IX. évfolyam 04. szám 2004. január 22.
(részletek)
„A régi Magyarország néhány határszéli német falujában ezen a napon nem dolgoztak. Misét hallgattak, áldomást ittak. (...)

A drávaszögi Hegyalján a szőlősgazdák ezt a napot tartották legnagyobb ünnepüknek.  

 
„Egyes gazdák ilyenkor kimentek a szőlőskertbe, s annak minden sarkán megmetszettek egy-egy tőkét, néhány vesszőt hazavittek, és meleg szobában rügyeztették. Ennek fejlődéséből, a rügyezés mértékéből azután az őszi termésre következtettek.  Vince napján a tél fele már elmúlt, és ha reggel a kocsi jégen járt, délután meg verebek fürödtek a napfényben, jó termés volt várható. E népi bölcsesség talán azon alapszik, hogy a szőlő valóban akkor éri el a legjobb cukorfokot, ha az éjszakák hidegek, a nappalok pedig melegek. Vörösmarton, hogy minél több napfény jusson a pincébe, ilyenkor szélesre tárják az ajtaját, mert minél jobban besüt a nap, annál több bor lesz a hordókban. A legismertebb Vince-napi regula szerint:
Ha megcsordul a Vince, Tele lesz a pince!
Vagyis, ha ezen a napon olvad, az eresz megcsordul, és jégcsapok keletkeznek, akkor jó és bőséges lesz a bortermés. S ha ez mégsem következett be, a népi találékonyság pótolta az időjárás "mulasztását", a jó gazda egy vödör vizet öntött a présház tetejére, és már csorgott is a Vince!„

 Forrás: katolikus.hu, hhrf.org
/Pécsi Borozó/

Csillebércen felavatták a Wigner Adatközpont első géptermét

 

A nagy hadronütköztető, amely a világ eddigi legkomplexebb berendezése,  Genf közelében, a francia-svájci határon egy 27 kilométeres alagútban található. A berendezés segítségével protonnyalábokat a fényhez közeli sebességre gyorsítanak fel, majd ütköztetnek egymással. Ennek során új elemi részecskék jönnek létre, általában igen rövid élettartammal, amelyek tanulmányozásával az anyag tulajdonságait és a világegyetem keletkezésének titkait remélik megfejteni a fizikusok.

A tízmilliárd eurós költséggel megépített LHC elsődleges célja a Higgs-bozon felfedezése, amely nélkül a 13,7 milliárd éve, az ősrobbanás után uralkodó káoszban nem alakulhattak volna ki a csillagok, a bolygók és a galaxisok. A részecske létét Peter Higgs jósolta meg 1964-ben, a brit fizikus úgy vélte, hogy a kérdéses bozon betölti a rést a természet alapvető működését leíró standard modellben. A részecskét az 1980-as évektől keresik a tudósok, míg ez év júliusában a CERN fizikusai bejelentették, hogy 5 szigma bizonyossággal felfedezték. A szigma a fizikai kísérletek bizonyosságát jelző, számos összetevőből álló érték. A skálán az 1-es érték még véletlenszerű statisztikai ingadozás is lehet az adatokban, a 3 szigma már bizonyítéknak számít, de csak 5 szigmánál mondják ki a felfedezés szót. Ez azt jelenti, hogy kevesebb mint egy a millióhoz a valószínűsége, hogy az eredményeket valamilyen statisztikai fluktuáció váltotta ki.
Korai még végkövetkeztetéseket levonni, de a részecske egyre jobban emlékeztet a Higgs-bozonra - hangsúlyozta Pauline Gagnon, az LHC Atlas-kísérletének fizikusa, aki részt vett az adatok elemzésében. Oliver Buchmüller, a CMS-kísérlet résztvevője szerint is egyre erősebb bizonyítékokkal rendelkeznek. A CERN fizikusai azonban abban is reménykedtek, hogy a Higgs-bozon felfedezése valamiféle bizonyítékot szolgáltat például a szuperszimmetria (SUSY) elméletére, a sötét energiára és sötét anyagra, csupa olyasmire, ami túlmegy a standard modellen, egyfajta új fizikára nyit kaput, ennek azonban egyelőre semmi jele. A SUSY szerint minden ismert részecskének létezik egy úgynevezett szuperpartnere, ezek fontos összetevői lehetnek a világegyetem 25 százalékát kitöltő sötét anyagnak.

Budapest

 Ma kezdik meg a CERN és a Wigner Fizikai Kutatóközpont szakemberei a csillebérci Wigner Adatközpont informatikai rendszereinek beüzemelését.

 A Wigner Adatközpontban elhelyezett számítógépekkel a következő néhány évben a természettudomány egyik legizgalmasabb és legintenzívebben kutatott témáját, az elemi részecskék tömegéért felelős, korábban megjósolt és immár szinte teljes bizonyossággal kimutatott Higgs-bozon tulajdonságait vizsgálják a kutatók. A későbbiekben pedig az elméletileg megjósolt szuperszimmetrikus részecskék kereséséhez járul majd hozzá az adatközpont.